1956. november 24., szombat

Hirek Mint a bukaresti rádió jelenti, tegnap éjjel visszaérkezett Magyarországról Bukarestbe a román miniszterelnök és helyettes külkereskedelmi miniszter. A küldöttség másik része, amelyhez többek között Dej is tartozik, továbbra is Magyarországon marad. Az ENSZ megfigyelők tegnap előzetes jelentést terjesztettek a világszervezet elé, a jordániai és a sziriai határmentén fennálló helyzetről. A fegyverszüneti bizottság szóvivője nem volt hajlandó magyarázatot füzni a jelentés tartalmáról, de annyit közölt, hogy a megfigyelés még nem fejedődött be. Az angol rádió az angol admiralitás jelentését közli, amely megállapitja, minden remény megvan arra, hogy a szövetséges fegyveres erőknek lesz módjukban megtisztitani a port saidi kikötő térségét, hogy a Szuezi csatorna térségének északi részében rekedt 13 kereskedelmi hajó az északi bejáraton keresztül visszairányithatják majd a Földközi tengerre. A Tanjug szerint az egyiptomi kormány hajlandó a Szuezi csatorna megtisztitását holland és dán vállalatok ... A csatorna megtisztitására irányuló munkálatok azonban, amelyek szakértők véleménye szerint is több hónapot vesznek igénybe, nem kezdődhetnek meg, mig ki nem vonták az idegen csapatokat. Azért az ENSZ rendőri erők Port Saidba vezénylését Kairóban első lépésnek tekintik az emlitett munkálatok feltételeinek megteremtése szempontjából. A kairói lapok közlik az AP kairói tudósitójának interjuját Nasszerrel, az egyiptomi köztársaság elnökével. Nasszer a többi között kijelentette, hogy Egyiptom sohasem lesz a bábja, csatlósa vagy bérence senkinek. Gunyosan emlékezett meg azokról a neki tulajdonitott állitólagos tervekről, amelyek szerint u. n. arab birodalmat akarna létrehozni. A péntek esti tel avivi sajtó szerint az izraeli KP felkészült arra, (A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 775. oldal) ID: 21476

Visszatértek Ausztriából — riport a Vörösmarty rádió szobájából Itt ülünk a Vörösmarty-rádió szobájában, szemben az Ausztriából visszatért Fritz János és Bodai István fiatal szakmunkásokkal, akiktől megkérdeztük: — Milyen céllal és mikor indultak el külföldre? Fritz János: — November 14-én határoztuk el, hogy el fogunk indulni, miután olyan hírt hallottunk, hogy a fiatalokat le fogják tartóztatni. Már hallottunk is ilyen esetekről az előző nap eseményei nyomán. Székesfehérvárról a rémhírek szerint a Szovjetunióba deportálták a fiatalokat és tömegesen szedik össze, a magyarok pedig felrobbantják a vasutat, nehogy kiszállítsák az elfogott fiatalokat. Részben tehát emiatt, de talán kalandvágytól is vezéreltetve, elindultunk. — Hogyan éreztétek magatokat akkor, amikor átléptétek a magyar határt, és hogyan fogadtak benneteket külföldön? Fritz János: — Mielőtt átléptük volna a határt, tájékozódtunk. Hallottuk, hogy Szombathelynél nem tudunk átmenni, mert szovjet katonák őrzik a határt. Ennek ellenére megkíséreltük az átjutást, de a szovjet katonák ránk tüzeltek. Természetesen ők nem tudták, milyen céllal akartuk őket megközelíteni. Ezt követően a Szentgotthárd felé induló vonatra szálltunk fel, azzal a szándékkal, hogy lelépünk a vonatról. Az utasok felvilágosítottak, hogy minden valószínűség szerint Szentgotthárdon igazoltatni fognak, az igazoltatástól pedig természetesen féltünk. Mielőtt a vonat beért volna a végállomásra, Rátót községnél, amikor a vonat lassan haladt, leugrottunk. Az ugrás előtt egymás szemébe néztünk és kezet szorítottunk. Szemünk könnyes volt, leléptünk a vonatról és gyorsan igyekeztünk kikerülni a fény által megvilágított területről. Elértük a szántóföldet, beértünk az erdőbe, és megbeszéltük, hogy bármelyikünk megsebesül, ha csak meg nem hal, vinni fogjuk egymást. Nagy nehezen elértük a határt, ekkor már teljesen át voltunk ázva és kíméletlenül fáztunk. Láttunk járőröket távol, s mikor jó messze voltak, gyorsan határoztunk és átléptük a határt. Először nem láttunk senkit, de amikor beljebb haladtunk, egy osztrák csendőr integetett barátságosan, hogy menjünk hozzá. Megkérdezte, honnan jöttünk, de miután nem tudtunk beszélni, választ nem adtunk. Ekkor azt kérdezte: „Ungaris?” Megmutattuk személyazonossági igazolványunkat. Erre azt mondta, hogy menjünk vele. Bevitt bennünket egy lágerbe, amely tele volt magyarokkal. Beszélgetni kezdtünk velük, és amit ők mondtak, arra késztettek bennünket, hogy forduljunk meg és menjünk vissza. — Mik voltak azok a dolgok, amiket a kint lévő magyarok elmondtak nektek? Mi volt az, ami visszafordított benneteket? Bódai István: — Mikor társaimmal a lágerbe értünk, igen nyomott volt a hangulat. Nem egy magyar társunk azt mondotta, hogy ő is vissza fog jönni. Közölték, hogy először összefogó lágerbe visznek, onnan kivizsgálásra, majd úgy visznek tovább másik táborba. Nem az a helyzet, hogy mindjárt oda visznek, ahova akarunk menni. De tulajdonképpen, ha igaz, hogy 40 ezer ember ment már ki, nem is lehet, hogy ezeket mind oda vigyék, ahová menni akarnak. Láttam, nem igen valószínű, hogy mi oda mehetünk, ahová akarunk. Hallottuk azt is, hogy megszűntek a deportálások, nem kellett félnünk attól, hogy ha visszajövünk, akkor elvisznek. Semmi értelmét nem láttam annak, hogy kint maradjak, hiszen itt is megvan mindenem, és újból kezdeni külföldön is nehéz lett volna. Hogy valaki megéljen, kint is dolgozni kell. Esetleg, ha a körülmények úgy alakulnak, valamivel könnyebb kint megélni. Nekem azonban az a véleményem, ha itthon minden rendbe jön, lesz olyan élet, mint némely külföldi országban. — Mi történt azóta, mióta megjöttetek, és hogyan fogadtak benneteket? Fritz János: — Mikor visszafelé átléptük a határt, nem tudtuk pontosan, hol vagyunk. Mikor beljebb értünk, egy faluba jutottunk, ahol barátságosan fogadott bennünket egy parasztcsalád. Enni adtak, és elmondták nekünk, hogyan fogunk hazajutni. Egy teherautóra szálltunk és elindultunk. A teherautót beljebb magyar és szovjet karhatalom állította meg. Leszálltunk az autóról, felsorakoztattak az árok mellett és igazoltattak. Az igazoltatás rendesen lefolyt, miközben sok parasztasszony állt körülöttünk gyerekekkel, és nagy volt a zaj. Mikor vége volt az igazoltatásnak, a szovjet katona azt mondta, üljünk vissza az autóba. Visszaültünk, s az asszonyok elkezdtek jajveszékelni, hogy visznek minket Szibériába. A szovjet katona valóban beült a kocsiba a sofőr mellé. Később azonban kiszállt, s ekkor már kiáltották, hogy ne ugorjunk le, nyugodtan utazhatunk. A szovjet katona azt mondta, hogy az autó nyugodtan menjen tovább. Be is mentünk egy faluba, itt a főutcán ismét igazoltatás. Ennél az esetnél két civil is volt köztük. A kocsin azután elindultunk Szentgotthárd felé. — Mióta vagytok itthon? És keresett-e azóta karhatalmi alakulat, vagy bárki a lakástokon? Bódai István: — Tévedés volna azt hinni, hogy visszatérésünk után utókövetkezmény történt volna. Visszajöttünk, és holnap lesz egy hete, hogy hazaértünk. Senki nem keresett bennünket. Hétfőn munkába álltunk, ugyanúgy kapjuk a fizetést, semmiféle fenyegetésben nem volt részünk, amiért külföldön voltunk. Fritz János: — Éppen ezért üzenem azoknak a külföldön levő fiataloknak, családos embereknek, akikkel beszéltünk, jöjjenek haza, semmiféle bántódás nem fogja érni őket. Nincs alapja az olyan rémhíreknek, hogy akik visszatérnek, azokat deportálják és börtönökbe rakják. (A szöveg forrása: A fehérvári rádió november 24-i riportja. Visszatértek Ausztriából. Fejér Megyei Hírlap, 1956. november 27.) ID: 21479

Lapszemle, 15h50 Itt a Borsodi Rádió beszél. Kik készítették elő az ellenforradalmi puccsot? - címmel, az Északmagyarország mák száma is leközli a tassz-iroda november 20 -i berlini jelentését . A jelentés ezeket tartalmazza : (...) VIENNA MONITORING - ÁBRÁNYI. (A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 945–949. oldal) ID: 21473

Hirek A magyar nép megsegitése érdekében kibontakozott világméretü segélyakcióról egyre ujabb kedvező jelentések érkeznek. Otto Grotewohl, a NDK miniszterelnöke közölte a magyar kormánnyal, hogy az NDK 22 millió márka értékü árut küld Magyarországra. 2.200 német család felajánlotta, hogy magyar gyermekeket felvesz hosszabb időre gondozásra. A lengyel Vöröskreszt eddigi gyüjtésének eredménye több, mint 10 millió zloty, emellett magán személyek és különféle intézmények gyógyszereket és élelmiszereket is adományoznak. Az ötödik gépkocsi szállitmányt most szervezik és még e héten utnak indul Magyarország felé. A Szerencsi Csokoládégyár dolgozói rendes termelőmunkát végeznek. Cukorkákat, karamellát, szaloncukrot és ostyaféléket gyártanak. A karácsonyi cukorkák egy részét már elszállitották az üzletekbe. Szaloncukorban - a nyersanyag hiány ellenére - közel annyit gyártottak, mint az elmult esztendőben. Az abaujszántói járás községeiben helyreállt már a rend. Ahol az időjárás engedi, szorgalmasan folynak az őszi munkák. A szomszédos csahszlovák [csehszlovák] községek és városok az elmult napokban nagy segitséget nyujtottak az abaujszántói járásnak. Az abaujszántó kemence naponta 60 mázsa kenyeret tud sütni, igy kenyér ellátás terén nem lesznek zavarok. Élesztőt, sótés ... olajat is kapott Csehszlovákiából az abaujszántói járás. A járás községeiben az élelmiszer árak nem változtak. Csupán az abaujszántói piacon jelent meg néhány kufár, aki magas árat kért a tojásért, de ezeket a háziasszonyok valósággal kiüzték a piacról. A földmüvesszövetk ezetek az elmult napokban is zavartalanul tovább folytatták az élelmiszerek felvásárlását. A járás községei négy tehergépkocsi ingyenes élelmiszert küldtek Budapest lakosságának. A hejőpapi Petőfi tsz tagsága az elmult tiz napban összesen közel 800 liter tejet küldött ingyenes a városi gyermekekenek. ....... A járás területén a valóban az önkéntesség alapján megalakult tsz-ek nem romlanak el. Azokban a községekben, ahol gyengén müködtek a közös gazdaságok, főleg azért, mert hiányzott az önkéntesség, elhatározták, hogy zárszámadás után egyénüleg gazdálkodnak. Az elmult napokban a miskolci, az ózdi, a borsodmegyei vendéglátóipari vállalat, az Avas Szálló, a Palota Szálló és az északmagyarországi üzemélelmezési vállalat dolgozóinak küldöttei értekezletet tartottak, ahol egyhangulag elhatározták, hogy kilépnek a pénzügyi dolgozók szakszervezetéből és megalakitják önálló, szabad szakszervezetüket. Az értekezlet részvevői ezután 14 pontban foglalták össze követeléseiket, mely azonos a bpesti vendéglátóipari dolgozók követeléseivel. A Lenin Kohászati Müvek nagyüzemi munkástanácsa értesiti a vállalat valamennyi dolgozóját, hogy változatlanul kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy a müszaki feltételektől függően a munkák mindjobban kiszélesitik. Ezen elhatározásunkat azért tartjuk szemmel, mert mindjobban meg vagyunk győződve arról, hogy a további sztrájk nem segiti, hanem fékezi ügyünk megvalósitását, a forradalomban nyert vivmányok és jogok fenntartását. Felkérjük dolgozóinkat családjuk és az egész magyar nép érdekében, hogy a lehetőségekhez képest végezzék munkájukat, mert megvannak a módjai annak, hogy más eszközzel vihessük végső győzelemre azt a nagy ...-t, amely a Rákosi-Gerő önkényuralmat felszámolja. Kijelentjük: Követeléseinkből egy jottányit sem engedünk, de megadjuk a lehetőséget ahhoz, hogy felsőbb, ideiglenes szerveink munkához fogjanak és rivid [rövid] időn belül bebizonyithassák azt, hogy érdekeinket és követeléseinket magukévá tették. A dolgozók legégetőbb követelése, a letartóztatott munkatársak szabadon bocsátása érdekében már történtek széles körü intézkedések. Ezen intézkedések eredményeképen már szabadon bocsátották Diószegi Ferenc és Nagy Attila polgártársakat, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek munkástanácsának vezetőségét. E közlemény aláirója a Lenin Kohászati Müvek nagyüzemi munkástanácsa. Most egy közleményt hallanak: A megyei munkástanács kéri azokat a dolgozókat, akik régebben már dolgoztak bányában mint vájárok vagy csillések, de később a vasiparban vagy másutt helyezkedtek el, hogy most vállaljanak munkát ujra a bányában. Népgazdaságunk jelenlegi helyzete megkivánja, hogy a szénellátás frontján uj bányász-seregek álljanak cstasorba [csatasorba], mert különben nem lesz megfelelő mennyiségü villamosenergia a normális élet meginditásához. Jól jár az ország, de jól járnak azok a dolgozók is, akik ujra a bányában vállalnak munkát, mert a vájárok napi járandósága 100 forint, a csilléseké pedig napi 75-80 forint. Ezenkivül a bányászok részére járó minden szociális juttatás is megilleti őket. A közlemény aláirója: a megyei munkástanács. - Itt a Borsodi Rádió beszél. 17 órakor kapcsoljuk a Kossuth Rádió müsorát. - (A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 772–775. oldal) ID: 21474

A besztercebányai adó magyar műsora. 701 kc. ID: 21470

A besztercebányai adó magyar műsora. 701 kc. ID: 21471

A besztercebányai adó magyar műsora. 701 kc. ID: 21478

A bukaresti rádió magyar adása. 1151 és 755 kc. ID: 21469

A bukaresti rádió magyar adása. 1151 és 755 kc. ID: 21472

A kolozsvári rádió magyar adása. 1151 kc. ID: 21475

A Moszkvai Rádió magyar adása. 19, 25, 31 m. ID: 21477