3292 3 1956/11/04 10:10:00 17:20 7:10:00 0:00:00 Dunapentelei adó "Itt a Dunapentelei Nemzeti Bizottság Szabad Rádiója a 36 méteres rövidhullámon! Figyelem, figyelem! A Dunapentelei Forradalmi Katonai Tanács felhívja Dunapentele dolgozóit, hogy akik megfigyelőszolgálatot kívánnak teljesíteni, akár nők, akár férfiak, azonnal jelentkezzenek a dunapentelei nemzeti bizottság épülete előtt. Megismétlem. A Dunapentelei Forradalmi Katonai Tanács felhívja Dunapentele dolgozóit, hogy akik megfigyelőszolgálatot kívánnak teljesíteni, akár nők, akár férfiak, azonnal jelentkezzenek a dunapentelei nemzeti bizottság épülete előtt. volt tanácsháza előtt. Figyelem, figyelem! Azok, akik löveg- és ágyúkezeléshez értenek, azonnal jöjjenek a Bartókba. Figyelem, figyelem. Azok a katonai személyek, akik még civilben vannak, és lövegkezeléshez értenek, azonnal jöjjenek a Bartók Béla Kultúrházba. Figyelem, figyelem. Dunapenteli Nemzeti Bizottság utasítja a városban tartózkodó összes orvost, egészségügyi ápoló és egyéb kórházi személyzetet, hogy szolgálattételre haladéktalanul azonnal jelentkezzenek a kórházakban. Zenés műsorunkat folytatjuk. Kérjük Dunapentele lakosságát, hogy egyliteres palackokat készítsenek a kapuk alá. Hamarosan érte mennek és összesedik. Ismétlem. A Dunapentelei Nemzeti Bizottság kéri a város lakosságát, hogy egyliteres palackokat készítsenek a kapuk alá, hamarosan érte mennek és összeszedik. Kisebb palackok is megfelelnek, valamivel nagyobbak is. Talpra magyar, hí a haza! Itt az idõ, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! -- A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak õsapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hazádnak rendületlenül Légy híve, ó magyar; Bölcsőd az a majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdenek a honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: “Egy ezredévnyi szenvedés Kér éltet vagy halált!” Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászkönny űl. Légy híve rendületlenül Hazádnak, ó magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. " szöveg ellenőrizve (A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.) ID: 01700