/ Nem lehetett pontosan megállapitani ezideig, hogy Miskolc vagy Győr sugározta-e az alábbi közleményt, valószinüség szerint inkább MISKOLC. Mon./
Az értelmiségi forradalmi bizottság levele: Magyarok, polgártársak! A magyar nép hősi szabadságharcban kivívta a végső győzelmet. Mint a rádióból hallottátok, Nagy Imre miniszterelnök bejelentette legfőbb követeléseink teljesítését: az ÁVH felszámolását, a szovjet csapatok kivonulását Budapestről. Hiába mesterkedett Gerő Ernő bűnös bandája, hiába próbálta meg elszigetelni Nagy Imrét a forradalmi tömegektől, rágalmazta ellenforradalmároknak, restaurátoroknak a hős felkelőket, hiába adott parancsot az ÁVH-nak a tömeggyilkolásra, hiába hozott nyakunkra idegen csapatokat, népünk ereje nagyobbnak bizonyult a terrornál és győzött. Halottaink vére nem hullott hiába. Egyszer s mindenkorra véget ért hazánkban az a szégyenteljes korszak, melyben egy, a néptől idegen bűnszövetkezet bitorolhatta a hatalmat, tarthatta rettegésben az igazi hazafiakat, párttagokat és pártonkívülieket egyaránt. Végetért az a korszak, amelyben büntetlenül lehetett zülleszteni és kiárusítani gazdasági, természeti kincseinket, végetért a Rákosi-Gerő-Farkas féle hazaáruló sztálini politika, mely ki akarta ölni a hazafiságot a nép és az ifjúság szívéből. A győzelem perceiben legelső kötelességünk, hogy meghajtsuk lobogónkat a hősök előtt: dicsőség a szabadságharc elődeihez méltó magyar ifjúságnak és diákoknak, az elszántan harcoló munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, dicsőség derék, hazafias honvédeinknek, rendőreinknek, akik az első perctől kezdve a nép mellé állottak, dicsőség mindazoknak, akik fegyverrel a kezükben védték hadállásainkat a túlerővel szemben, és a dicsőség az utca népének, mely halált megvető bátorsággal, fegyvertelenül vonult a tankok és géppisztolyok elé. Köszönet a szovjet hadsereg azon tagjainak, akik nem voltak hajlandók fegyverüket a magyar szabadságharc és a nép ellen fordítani. Magyarok! Büszkén állhatunk ismét a világ elé, elszánt szabadságharcunkkal kivívtuk az egész világ haladó közvéleményét, rokonszenvét és támogatását. Nemzeti becsületünk ismét teljes fényben ragyog. Polgártársak! A szovjet csapatok kivonulására ígéretet kaptunk. Ebben az országban most már a magyar népé a hatalom. A harcoló ifjúság mellé állt a néphadsereg, a rendőrség, a munkástanács és a falvak népe, együttvéve elénk erőnk van ahhoz, hogy megteremtsük független, szabad demokratikus életünket. Ezért a bpesti értelmiségi forradalom bizottsága arra kér minden hős felkelőt, fegyveres csoportot, valamint a munkás- és a paraszt-ifjúságot, az egyetemi ifjúságot, a Petőfi-kör tagjait és a volt népi kollégistákat, hogy jelentkezzenek a nemzetőrségbe. A honvédséggel, a rendőrséggel és a munkástanáccsal közösen biztosítsák az egész országban az áhított békét és a nyugalmat. Reméljük, további követeléseinket már békés úton, a kormánnyal egyetértésben vívhassa ki a nép. Egységes erejével, intézkedéseivel, a falvak lakóinak demokratikus fejlődésével, a nemzetőrség és a többi hazafiak védelme alatt. Mindennemű sztálinista vagy ellenforradalmi restaurációs híreket visszautasítunk és visszaverünk!
Magyarok! Lehetnek köztünk véleménykülönbségek, de a legfontosabb követelésekben egyetértünk: követeljük a következőket: 1. a kormány haladék nélkül rendezze viszonyainkat a SzU-val az egyenjogúság alapján. A szovjet csapatok kezdjék meg kivonulásukat az egész ország területéről.
2. Szüntesse meg a kormány hátrányos külkereskedelmi szerződéseinket, a magyar föld kincsei, uránium, bauxit, a parasztok munkájának gyümölcsei ne kerülhessenek titkos szerződések révén potom áron idegenbe.
3. Általános, titkos választásokat, a nép szabadon állíthasson jelölteket.
4. A gyárak, a bányák legyenek valóban a munkásoké. Gyárat, földet, tőkésnek, földbirtokosnak vissza nem adunk! /Hangsúlyozva mondja. Mon./ Az üzemek igazgatását szabadon választott munkástanácsokra kell ruházni. A kormány biztosítsa a magán kisipar és a magán kiskereskedelem működését.
5. A kormány szüntesse be a kiszipolyozó norma-rendszert. Gazdasági lehetőségeinkhez mérten emelje fel az alacsony béreket és nyugdíjakat.
6. A szakszervezetek legyenek a munkások valóságos érdekvédő szervei, szabadon választott szervezéssel. Alakuljanak meg a dolgozó parasztok saját érdekvédelmi szervei.
7. Biztosítsa a kormány a mezőgazdasági termelés szabadságát és biztonságát, az egyéni termelők és a parasztok megfelelő önkéntes szövetkezéseinek támogatása révén. Töröljék el a parasztokat kirabló gyűlöletes beszolgáltatási rendszert.
8. Szolgáltasson igazságot és adjanak anyagi kárpótlást a tagosítással és egyéb törvénytelen intézkedésekkel sújtott parasztoknak. 9. Teljes szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot. 10. Október 23-át, nemzeti felszabadító harcunk kezdetének napját nyilvánítsa a kormány nemzeti ünneppé.
Budapest, 1956. október 28.
Magyar Értelmiségi és Forradalmi Bizottsága nevében. Aláírások: Egyetemi Forradalmi Diákbizottság részéről: Kozár István, Molnár József, Varga János.
A Magyar Írók Szövetsége részéről: Erdei Sándor, Sipos Gyula, Méray Tibor, Haraszti Sándor.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége részéről: Vásárhelyi Miklós, Boldizsár Iván.
A Képzőművészek Szövetsége részéről: Bencze László, Somogyi József. A Magyar Zeneművészet részéről: Szervánszky Endre, dr. Járdányi Pál.
Az Egyetemi Oktatók nevében: Nagy Tamás, Major Máté, Kádár Iván, Markos György.
A Népi Kollégiumok nevében: Kardos László, Gyenes Antal, Tőkés Ottó. A Petőfi-kör nevében: Tánczos Gábor, Nagy Balázs,
A MEFESZ nevében Judics György. –
Kedves Hallgatóink, a Magyar Értelmiségi Forradalmi bizottság néphez intézett levelét olvastuk fel. Zenés műsorunkat folytatjuk. –
A fenti adást megismétlik 8 órakor. –

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 041. kötet, 445–449. oldal)

ID: 20547