ITT A SZABAD PETŐFI RÁDIÓ GYŐR.
Kommentárok:
Tüntetés Münchenben.
Rácz Ernő kommentárja.
Csavargatom a rádió gombját. Rövidhullám. Párizs, New York, Ausztrália jelentkezik.
És a szokott, el-eltűnő, fel-felbukkanó hang az éterből Itt a Szabad Európa a Szabad Magyarország hangja.
Hallgatom a müncheni egyetemisták nagygyűlését. Gróf Stauffenberg professzor beszél. Az a Stauffenberg, akinek bátyja áldozatául esett a Hitler elleni sikertelen merényletnek. Szívesen hallgatom, mert amit mond, az a saját hangom. A saját fiatalos forró szívéé, amely azelőtt is és ma is a német fiatalok lelkét plántálja. Most mirólunk beszél, a mi hős fiainkról. Magyarország még akkor is világtörténelmet csinált volna, ha harca nem jár sikerrel. És, hogy sikerült a harc, ez azért történhetett, mert ezt a történelmet az egész nép írta.
Kár, hogy száz és száz kilométerek vannak közöttünk. Így nem tudom megszorítani Stauffenberg professzor kezét és azét az ezer német diákét, akik sapkájukat feldobálva tüntetnek mellettünk.
És milyen jólesett volna mindez, ha nem üti meg utána fülemet egy disszonáns hang. Egy nyugaton élő volt honfitársunk lelkendezése, aki a kint élő magyarok dicsőségének szeretné elkönyvelni a forradalom minden sikerét. Jó, örüljenek neki, mert ők is magyarok! De ne lássák koncnak, ne lássák zsíros falatnak ezt a mi szent ügyünket! Közöttük sokan vannak, akik Rákosinál cseppet sem hízelgőbb módon árulták el annak idején nemzetünket. De a Stauffenbergeket és mindenkit, akik számára a nép szabadsága nem piaci áru, amit adnak és vesznek, szívünkre öleljük.
Felolvassuk munkatársunk Petők /?/ Miklós írását: Az új Kucserák.
A forradalom főhadiszállásán futkározom, a győri városházán. Szembe jön barátom, egy kokárdás magyar. Frissen van felkokárdázva. Hamisítatlanul forradalmár. Már vagy négyszer filmezte le a bécsi, londoni televízió, most éppen interjút ad a BBC-nek. Ugye mondtam – ordít rám, amint meglát! Hogy mit mondott meg? – az talán nem is lényeges. Az a fontos, hogy ő mondta meg. Gondolkodni kezdek. Hát persze, hogy megmondta. Annyi mindent mondott, hogy megmondta biztos ezt is. Most ebből él. Miattam éppenséggel élhetne is. De így? Ízléstelen dolog, harcok, sebesültszállító kocsik árnyékában. Látom, hogy erőlködik azon, hogy bebizonyítsa, hogy most ő a megbízható. Állandóan emlékeztetni akar. Barátainkról sorra bebizonyítja, hogy azok mennyire megbízhatatlanok. Az egyik rádióriport jut az eszembe a levitézlett Kucserákról. Én nem szeretem a kirakatból kiszedett döglött nyulakra lövöldözőket! Nem bizony. Őket már elintézte a forradalom. Folyik ugyan még a hajtóvadászat a régi Kucserák ellen. Van, aki még nem.... .. Nehéz nyomukra találni. Én valahogy azonban úgy érzem, hogy ma már veszedelmesebb ez a mai Kucsera. Mert nehezebben felismerhető! Őrizkedj tőle!

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 041. kötet, 868–870. oldal)

ID: 20868