KOSSUTH-adó
A magyar fővárosban garázdálkodó ellenforradalmi hordák sorai megfogyatkoztak. Sokan látták már be, hogy teljesen céltalan és bűnös kalandba bocsátkoztak. Mind többen adják meg magukat a rendfenntartó csapatoknak. Azokat, akik most még idejében és önként adják meg magukat, nem sújtják a törvény teljes súlyával, szigorával. -
Mint már jelentettük, a Baross tér környékén lévő fegyveresek megbízásából öttagú parlamenter küldöttség kereste fel Nagy Imre elvtársat, s tájékoztatta őt arról, hogy teljes amnesztia esetén kész arra, hogy letegye a fegyvert. Javaslatukat elfogadták.
Kedves hallgatóink, most felolvassuk Tildy Zoltán nyilatkozatát.
Ma reggel óta megrendülten hallgatom a rádió híreit. Magam, távol az események színhelyétől, e hírekből szereztem tudomást a történtekről. Ha nincs is ma semmi hivatalos felelősségem, mélyen érzem a minden magyar embert kötelező forró felelősséget a haza és a nép jelenéért és jövendőjéért. Ez a felelősségérzet késztet arra, hogy én is szóljak népünkhöz, munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiekhez, fiatalokhoz, öregekhez, az egész nemzethez. Üzenetem a következő: minden hazáját igazán szerető magyar ember legfőbb kötelessége most önkéntes fegyelemmel visszaszerezni az ország nyugalmát, hozzájárulni a belső békesség helyreállításához. Tudom, hogy sok égető kérdés vár megoldásra az országban, munkások, parasztok, értelmiségiek, az egész nemzet életében. Ezeket a kérdéseket meg kell oldani. Egy sereget közülük tétovázás és halogatás nélkül sürgősen kell megoldani. Új kormányunk számára, hogy cselekedhessék, a nemzetnek meg kell adnia a munkához elengedhetetlenül szükséges nyugalmat, belső rendet és az egész magyarságot összetartó békességet. Ez ma az első és legfőbb kötelesség. Tildy Zoltán.
Kedves hallgatóink, felolvastuk Tildy Zoltán nyilatkozatát. Most megismételjük Nagy Imrének, a magy. népközt. min. tan. elnökének szózatát az ország népéhez. -
Kedves hallgatóink, közleményeket olvasunk fel:
A Magyar Nők Országos Tanácsának felhívása:
Budapest munkaasszonyai! Elvtársnők!
Tegnap este vér folyik Budapest utcáin! Gaz, mindenre elszánt ellenforradalmárok felhasználva a demokratizmus kibontakozását, ifjúságunk békés tüntetését kezet emeltek népi demokratikus rendszerünkre. Meg akarják semmisíteni mindazt, amit munkások és munkásnők keze épített ebben az országban. Éppen most, amikor pártunk és kormányunk a júliusi központi vezetőségi ülés határozatának szellemében döntő lépéseket kíván tenni a demokratizmus további szélesítésében, népgazdaságunk fejlesztésére, hogy mindennek eredményeként emelni tudjuk a dolgozók életszínvonalát. Szabad, boldog jövőnket, gyermekeink életét fenyegetik az ellenforradalmár puskacsövek. Munkásasszonyok! Ne engedjétek, hogy hazánk fővárosa gyilkos, provokátorok kezébe kerüljön! Ne hagyjátok megtéveszteni magatokat hazug rágalmakkal! Munkásnők! Tegyetek meg mindent, hogy hozzátartozóitok ne vegyenek részt saját érdekükben a tüntetésben, felkelésben! Bízzatok a Pártban! Bízzatok népi demokratikus kormányunkban! Magyar Nők Országos Tanácsa.
Munkások! Elvtársak! Magyarország dolgozó népe!
A kormány szilárd elhatározása, hogy a legrövidebb idő alatt helyreállítsa a fővárosban a rendet, megvédi életeteket és biztonságotokat. Őrizzétek meg nyugalmatokat! Minden fejvesztettség és felesleges utcai csoportosulás vagy járás-kelés, a garázdálkodó bandák ártalmatlanná tételét nehezíti meg. Menjetek haza. Maradjatok otthon! Támogassátok a népi hatalmat!
Felolvassuk az Országos Béketanács felhívását!
- Asszonyok, édesanyák, magyar nők, akiknek drága a béke!
Éveken át kemény, küzdelmes munkát folytattunk mindnyájunk drága kincséért, a békéért. Nem tűrhetjük, hogy most fasiszta fosztogatók, gyilkos bandák rombolják gyönyörű fővárosunkat, becsületesen dolgozó embereket gyilkoljanak. Asszonyok, édesanyák! Ti tudjátok, hogy mit jelentenek a béke áldásai. Segítsetek, hogy minél előbb vége legyen a vérontásnak! Segítsetek saját és gyermekeitek békéje, az egész magyar nép érdekében.
Országos Béketanács.
A Rádió kommentátora írja:
- Nemzeti függetlenség, önállóság, barátság a szovjettel, a kölcsönös megbecsülés és teljes egyenjogúság alapján ezekkel a helyes gondolatokkal kezdett tüntetni tegnap délután az egyetemi ifjúság.
Helyes, igen helyes, okos jelszavak. Egy éjszaka alatt mi lett belőlük! Mi lett a szép hazafias gondolatokból! Megtévesztett fiatalok és a soraik között meghúzódó ellenforradalmi banditák, mivé változtatták a szép hazafias gondolatokat.
Lövöldözések utcákon, nemzeti himnuszunk hangjai mellett. A Vágóhíd kirablása, piros-fehér-zöld zászlók lobogtatása közben. Az Üllői úti klinika kórtermének lövése és betörése a körúti Közért-be, a Talpra magyar ritmusára. Ez lenne a magyar függetlenség? Rabolnak, fosztogatnak, munkásvért ontanak, a nemzeti függetlenség, szuverenitás szent gondolatával takarózva. Ezek nem hazafiak. Ezek sötét gazemberek, vagy megtévesztett kamaszok. A lefegyverzésükre kivonuló honvédek és munkások, ezek a hazafiak. Köszöntjük őket és a segítségükre siető szovjet harcosokat. Segítse mindenütt őket Fővárosunk lakossága!
Kedves Hallgatóink, közleményeket olvastunk fel.
Most Szepesi György áll a mikrofon előtt!
Magyar Sporttársak! Kedves Barátaim!
Ezekben a nehéz órákban engedjétek meg, hogy az egész magyar sporttársadalom, olimpiára készülő nagyszerű versenyzőink és a magyar labdarúgó-válogatott valamennyi tagjának érzéseit, gondolatait tolmácsoljam. Ismerjük egymást jól. Ott voltunk mindig együtt, amikor a piros-fehér-zöld színek dicsőségéért szálltak harcba a magyar fiúk és lányok. A nemzet becsülete, sportolóink sok-sok jövőbeli sikere forog most kockán! Mi nem egymás vérét akarjuk ontani! Mi a magyar fiatalság szebb, boldogabb, egészségesebb életét kívánjuk megteremteni. Óriási erőpróbák sorozata előtt áll sportunk. Milyen felemelő, könnyesen boldog érzés lehetne, ha ismét büszkén kúszhatna fel a piros-fehér-zöld magyar lobogó a győzelmi árbócra. Milyen örömmel tapsolhatnánk már most vasárnap Kocsisnak, Grosicsnak, Czibornak, Puskásnak és a többi kimagasló tudású labdarúgónknak a svédek elleni mérkőzésen. A világra szóló belgrádi, moszkvai, párizsi és bécsi győzelem után végre újra itthon, a mi Népstadionunkban.

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 041. kötet, 63–67. oldal)

ID: 20188