KOSSUTH-adó
Kiküldött riporterünk jelentése
Kedves Hallgatóink!
A Magyar Rádió riportere most elvezeti önöket egyik középületünkhöz, a kapualjba, ahová katonáink most vezetnek be négy foglyot. Hármukat géppisztollyal kezükben fogtak el, kettőnél revolver volt, a másik kettőnél nem volt fegyver (sic!). De a motozás ezek zsebéből is töltényeket hozott felszínre. Tehát ezek is fegyveresen törtek ránk és lőttek katonáinkra és a polgári lakosságra. Talán csak elfogatásuk pillanatában hajították el valahogy fegyverüket. Itt állnak most, felemelt kezekkel. Azokkal a kezekkel, amelyek talán egy negyedórával ezelőtt kötelességüket teljesítő, hazájukat és a népet szerető katonák életét oltották ki.
De miért? – Kérdezzük meg az elsőt, a legfiatalabbat. T.... Sokkal, legalább 10 évvel fiatalabb, mint a többi. 16 éves. Bizony nem itt, a fegyveres őrök között lenne a helye, de ezt a helyet választotta kedd délután és este. Miért? – kérdem. Hívtak a többiek, hát mentem. Nem, nem volt rossz dolgom. Otthon mindig elláttak. Követeléseim? Nem tudom, volt az a 12 pont, vagy 14, elolvastam, de nem emlékszem már rá, mi volt azokban. Így válaszolt, ilyen ártatlanul. De őt géppisztollyal a kezében fogták el. Hogy jutott hozzá? Betörtünk valahová, valami laktanya volt, ott nyomták a kezembe a többiek. – És ha a kezébe nyomták, már át is kellett vennie? És lőnie is kellett?
Nem válaszolt.
De nem is az ő válasza érdekelt bennünket. Jobban érdekelne annak a válasza, aki ennek a sihedernek fegyvert nyomott a kezébe. Ki lehetett az, talán az a rojtos ruhájú 35 évesnek látszó, aki mellette áll?
– Munkás vagyok. Az üzemből jövök. De az üzem körül valami nincs rendben. Ezt egy pillanat alatt elárulja a személyi igazolvány bejegyzése. És még valami. Zsebéből tolvajkulcs kerül elő. Nincs most itt sok idő kérdezgetésekre, hogy hányszor volt büntetve, miért, nincs most priuszának megállapítására sem, de elég priusz a sötét tekintet. Bűnöző, amilyen besurranó tolvaj lehet. Most úgy látszik könnyebben és veszélytelenebbül rabolhatott. A harmadik zsebéből robbanó golyó került elő a motozásnál. Honnan szerzett ilyet? Ezt nem tudja, vagy legalábbis ezt állítja. A negyedikre néznek legkeményebb haraggal a honvédek. Vállpántját már letépték. És így szólítják meg: „a volt tiszt jöjjön ide”. A volt tiszt remeg. Gyáva volt, amikor talán néhány fenyegető szótól, talán revolvercsőtől megijedt, áruló lett, elhagyta csapatát, népét.
Most is ígérkezik, fogadkozik, hogy mindent elmond társairól, arról, hogy kik voltak vele, kik lőttek agyon embereket, csak őt ne büntessék meg.
A honvédek ítélete rá is vonatkozik: rongy ember, olyan, aki mindig kész az árulásra.
Kedves Hallgatóink, felolvassuk a perecesi bányászok levelét:
Megdöbbenéssel hallunk az ellenforradalmi erők galád támadásairól. Itt (sic!) mi azon fáradozunk, hogy több szénnel lássuk el az országot, addig népünk ellenségei fegyveres merényletet hajtottak végre. Bízunk abban és el is várjuk a párt és a kormány vezetőitől, hogy minden szükséges intézkedést megtesz, a dolgozó nép gazdasági, szociális, és egyéb problémáinak és elhangzott követeléseinek gyors megoldása érdekében. Tudatában vagyunk annak, hogy ezek a célok vezetik vezetőinket. Éppen ezért, mi bányászok fegyelmezett, jó munkával a terven felül kért szén kitermelésével kívánjuk támogatni pártunk és kormányunk intézkedéseit.
Mélységes felháborodással ítélik el az ellenforradalmi támadást a szombathelyi MÁV igazgatóság dolgozói is. A vasutasok ezekben a nehéz órákban megfeszített szorgalommal és reménykedéssel dolgoznak. A nehéz helyzetben enyhülés és öröm volt mindnyájunk számára – írják –, hogy Nagy Imre elvtárs lett a minisztertanács elnöke, s hogy az 1953 júniusában meghirdetett nyugodt, megfontolt politika alapján dolgozunk ezentúl. Az igazgatóság dolgozói kifejezték, hogy tudásuk legjavát adják a munkához és hitet tettek a párt és a kormány mellett.
Az Április 4. Gépgyárban megszervezték a munkás-őrséget. Az Április 4. Gépgyár vezetői és az üzemben lévő dolgozók .......... és megalakították...... / Sajnos az erős VOA zavarás miatt az adás teljesen érthetetlen./
19 óra 50 perc.

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 041. kötet, 112–114. oldal)

ID: 20207