Kossuth Rádió Budapest. 19 óra 27 perc
A budapesti megdöbbentő eseményekkel kapcsolatban Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar ez idő szerinti elnöke, a következő nyilatkozatot tette.
A katolikus egyház álláspontja nyílt és világos. Mi elítéljük az öldöklést és a pusztítást! Híveink ezt tudják. Ezért bizton remélem, hogy híveink ilyen üzelmekben nem vesznek részt, hanem példát adnak a rend és nyugalom megőrzésére és békés munkával igyekeznek biztosítani a magyar jövőt.
Grősz József, kalocsai érsek

Ismertetjük a középdunántúli bányászok táviratát a Magyar Dolgozók Pártja Központi vezetőségéhez
A középdunántúli Szénbányászati Tröszt üzemeiben a délelőttös műszakot csaknem 106 százalékos tervteljesítéssel zártuk. A bányaüzemek dolgozói a délutáni órákban táviratot intéztek a Magyar Dolgozók Pártja Központi vezetőségéhez. 
A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt dolgozói - hangzik a távirat - amelyet valamennyi bányaüzemben megtárgyaltak, mélységes felháborodással ítélik el az ellenforradalmi erők terrorcselekményeit. Az eddigieknél még szorosabban zárkózunk a Központi Vezetőség és a kormány mögé. Bányászbecsülettel a párt és a kormány politikája szellemében végezzük munkánkat. 

Az ózdi kohászok távirata a Központi Vezetőséghez és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökéhez, Nagy Imre elvtárshoz. 
Munkánk közben értesültünk arról, hogy az egyetemi ifjúság békés felvonulását a fasiszta provokátorok fegyveres támadásra használták fel népi demokratikus rendünk ellen. Szép fővárosunkat ádáz ellenségeink és az általuk megtévesztettek tépázták szét. Itt Ózdon ugyanakkor békés munka folyik. Hengerészeink közül például Nagymajorfi András brigádja a délelőttös műszakban is 35 tonna hengerelt árut készített terven felül, jó minőségben. Tudjuk, nagy szükség van most a fegyelmezett munkásra, emberségre, áldozatkészségre, a nemzet legszentebb ügye, szabadságunk, békénk érdekében. Csakis így juthatunk előre, az elkövetett hibákat kijavítva, pártunk és kormányunk által kijelölt úton. Mi, ózdi kohászok, a város és a járás dolgozói, üdvözöljük az új Központi Vezetőséget, a Politikai Bizottságot, az új kormányt, élén Nagy Imre elvtárssal. Bízunk abban, hogy az ellenforradalmi erőkkel mielőbb leszámolunk, és a pártegység, a nemzeti összefogás erejével, a nemzet problémái rövidesen orvoslást nyernek. 

Most felolvassuk kiküldött riporterünk jelentését. 
Kedves hallgatóink, a Magyar Rádió riportere most elvezeti Önöket egyik középületünkhöz, a kapualjba, ahová katonáink most vezetnek be hét foglyot. Hármukat géppisztollyal kezükben fogtak el, kettőnél revolver volt, a másik kettőnél nem volt fegyver. De a motozás ezek zsebéből is töltényeket kotor elő. Tehát ezek is fegyveresen törtek ránk, lőttek katonáinkra és a polgári lakosságra. Talán csak elfogatásuk pillanatában hajították el valahogy fegyverüket. Itt állnak most, felemelt kezekkel. Azokkal a kezekkel, amelyek talán még egy negyedórával ezelőtt, kötelességüket teljesítő, hazájukat és a népet szerető katonák életét oltották ki. De miért? - Kérdezzük meg az elsőt, a legfiatalabbat. […] Sokkal, legalább tíz évvel fiatalabb, mint a többi. 16 éves. Bizony, nem itt a fegyveres őrök közt lenne a helye, de ezt a helyet választotta. Kedd délután, este. - Miért? - kérdi vissza. - Hívtak a többiek, hát mentem. Nem, nem volt rossz dolgom, otthon mindig jól elláttak. Követeléseim? Nem tudom, volt az a 12 pont, vagy 14, elolvastam, de nem emlékszem már rá, mi volt azokban. - Így válaszol, ilyen ártatlanul. De őt, géppisztollyal a kezében fogták el. - Hogy jutott hozzá? - Betörtünk valahová, valami laktanya volt, ott nyomták a kezembe a többiek. - És ha a kezébe nyomták, már át is kellett vennie? És lőnie is kellett? - […] Nem válaszolt. De nem is az ő válasza érdekel bennünket. Jobban érdekelne annak a válasza, aki ennek a félérett sihedernek fegyvert nyomott a kezébe. Ki lehetett az? Talán ez a rojtos ruhás, 35 évesnek látszó, aki mellette áll? - Munkás vagyok, - mondja ez gyorsan, az üzemből jövök. De az üzem körül valami nincs rendben, ezt egy pillanat alatt elárulja a személyi igazolvány bejegyzése. És még valamit, a zsebéből tolvajkulcs kerül elő. Nincs most itt sok idő kérdezgetésekre, hogy hányszor volt büntetve, miért, nincs mód priuszának megállapítására sem, de elég priusz a sötét tekintete. Bűnöző. Amolyan besurranó tolvaj lehet. Most úgy látta könnyebben és veszélytelenebbül rabolhat. A harmadik zsebéből robbanógolyót kerít elő a motozó kéz. Honnan szerzett ilyet?  - Nem tudja, vagy legalábbis ezt állítja. A negyedikre néznek a legkeményebb haraggal a honvédek. Vállpántját már letépték, és így szólítják meg: „a volt tiszt” jöjjön ide. A „volt tiszt” remeg. Gyáva volt, amikor talán néhány fenyegető szótól, talán egy revolvercsőtől megijedt. Áruló lett, elhagyta csapatát, népét. Most is ígérkezik, fogadkozik, hogy mindent elmond társairól, arról, hogy kik voltak vele, kik lőttek agyon embereket, csak őt ne büntessék keményen. A honvédek ítélete az rá is vonatkozik. Rongyember. Olyan, aki mindig kész az árulásra. 

Kedves hallgatóink, felolvassuk a peretneki bányászok levelét. 
Megdöbbenéssel hallunk az ellenforradalmi erők galád támadásairól. Míg mi azon fáradozunk, hogy több szénnel lássuk el az országot, addig népünk ellenségei fegyveres merényletet hajtottak végre. Bízunk abban, és el is várjuk a párt és a kormány vezetőitől, hogy minden szükséges intézkedést megtesz a dolgozó nép gazdasági, szociális, és egyéb problémáinak, és elhangzott követeléseinek gyors megoldása érdekében. Tudatában vagyunk annak, hogy ezek a célok vezetik vezetőinket. Éppen ezért, mint bányászok, fegyelmezett, jó munkával, a terven felül kért szén kitermelésével kívánjuk támogatni pártunk és kormányunk intézkedéseit. 

Mélységes felháborodással ítélik el az ellenforradalmi támadást a szombathelyi MÁV-igazgatóság dolgozói is. A vasutasok ezekben a nehéz órákban reménykedéssel és megfeszített szorgalommal dolgoznak. A nehéz helyzetben enyhülés és öröm volt mindnyájunk számára - írják, - hogy Nagy Imre elvtárs lett a minisztertanács elnöke, s hogy az 1953 júniusában meghirdetett nyugodt, megfontolt politika alapján dolgozunk ezentúl. Az igazgatóság dolgozói kifejezték, hogy tudásuk legjavát adják a munkához, és hitet tettek a párt és a kormány mellett.

[…]

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00074