Kedves Hallgatóink, folytatjuk a Szabad Nép mai számának ismertetését.

 Az egyszerű emberek nevében című cikk ezeket írja: Nehéz az újságíró dolga, ha meg akarja fogalmazni az egyszerű emberek - a tüntetésben és a védelemben közvetlenül részt nem vevők élményeit. Mit éltek át a szörnyű órákban az asszonyok, akiknek férje, gyermeke nem tudott időben hazatérni, mit éreztek a kórházi betegek, akik műtét után sajgó sebbel, fájdalmak között hallották a puskák ropogását, az ágyúk tompa és félelmetes moraját? Mire gondoltak a harcok környékén lakó öregek? Elég végig menni a feldúlt fővárosi utcán, a megrongált házak előtt, látni a kilőtt szemű ablakokat, lógó vezetékeket, a feldöntött villamosokat, kiégett autókat, elég emlékezni a fegyverek szörnyű zajára ahhoz, hogy fogalmunk legyen, milyen súlyos anyagi károkat is okozott a fegyveres harc.
Minden hazafi egyetért az egyetemisták reális követeléseivel. Mindenki szívből óhajtja, hogy hazánkban következetesen fejlődjön a szocialista demokratizmus, hogy az ország vezetésében az egész nép bizalmát élvező vezetők álljanak. Őszinte örömet váltott ki Nagy Imre elvtárs miniszterelnöki kinevezése. Mindannyian akarjuk, hogy virágozzon, fejlődjön és gyarapodjon hazánk és minden polgára.
De ez lenne az útja? A kórházakat megtöltő sebesültek, a füstölgő házak, a fegyveres harc, a vérontás? A felforgatott város kedvezne annak, hogy az új vezetés alá került kormány mihamarabb elkezdje azt a munkát, amit oly forrón áhítunk?
A munkások és munkásasszonyok, apák és anyák, a mérnökök és orvosok, tanárok és tanítók, a fegyveres harc és vérontás minden néma szemlélője arra gondol - nem, nem így! És alkotó munkáskezek, tanuló és fejlődő gyerekek kellenek a jóléthez, nem sebesültek és gyászolók, nem felszaggatott utcák és az üzletek előtt sorban álló emberek.
A lakóházakban és a munkahelyeken, kórházakban és iskolákban egyöntetű á kívánság: legyen vége a harcnak! Álljon helyre a rend. Takarítsuk el közösen a romokat, fogjunk munkához! Játszhassanak a tereken a gyerekek, ülhessenek nyugodtan az iskolapadban, termelhessen újra az esztergályos, teljenek meg áruval az üzletek, s a lakásokból tűnjön el a szorongás és rémület.
S a nyugalom és rend talaján segítsük a kormányt közös programunk végrehajtásában.

Óriási munka várt az elmúlt napokban a mentőkre, az orvosokra, az ápolószemélyzetre. A sebesültek elszállítása és ellátása nagy feladatot rótt mindazokra, akik emberbaráti kötelességüket teljesítették.
Megkérdeztük Oravecz főigazgatót, mi a helyzet a mentőknél?
Behívtuk valamennyi dolgozót, hogy el tudjuk végezni munkánkat. Orvosaink azóta egyfolytában szolgálatban vannak. Mintegy 450-500 sebesültet részesítettünk elsősegélyben, szállítottunk kórházba. A Markó utca 22-ben, a mentők központjában olyan elsősegély-helyet létesítettünk, ahol fekvő betegeket is el tudtunk helyezni. Az esetek zöme sebészeti eljárást igényelt, sokktalanítást, vérátömlesztést, kisebb műtéteket magunk hajtottunk végre.
Öt mentőkocsink ment tönkre, egy mentőkocsi telitalálatot kapott, és a bennlévő két sérült, a mentőorvos azonnal meghalt. Dr. Pusztai Magdolna mentőorvosunkat is lövés érte. Éppen ezért fordultunk a rádióhoz, amely tolmácsolta kérésünket: nyújtsanak szabad utat, segítséget a feladatukat végző mentőknek. Igen sokan fordulnak hozzánk, akik keresik hozzátartozóikat. Szükségesnek tartunk egy névnyilvántartó, felvilágosító irodát létrehozni, hogy a hozzánk fordulóknak válaszolni tudjunk.
Orvosi eskünkhöz híven mindenkit igyekeztünk segélyben részesíteni, a humanitás szellemét követve végezzük munkánkat - mondta befejezésül dr. Oravecz. 
Most már világos, hogy óriási jelentőségű változások mentek végbe hazánkban.
Az utóbbi napok legnagyobb eredménye, hogy megalakult az új Nagy Imre-kormány. De ez a nagy győzelem sok áldozattal, pusztítással, halállal, családok, anyák, gyermekek töredelmeivel, élelem- és fűtőanyaghiánnyal járt. Fokozta a nehézségeket, hogy az egyetemisták, munkásfiatalok, a politikai célokért küzdő harcosok közé fosztogatók és értelmetlenül lövöldöző suhancok is keveredtek. Sok kárt okoztak ezek eddig is, de ma már további kibontakozásunk legfőbb akadályai ők. Meggátolják a békés munkát. Kinek kell ez? Kinek használ? Senkinek. - Neked, akinek fegyver van még a kezedben, s veszélyezteted ártatlan emberek életét, azt mondjuk: tedd le puskádat, pisztolyodat és semmi bántódásod nem esik.
S neked, tisztességes szándékú tüntető, és nektek magyar honvédek azt mondjuk: fegyverezzétek le a rendbontókat. Azokat, akik eddigi vívmányaitokat veszélyeztetik. Ezt követeli tőletek a most már olyannyira sürgős köznyugalom. Ezt kéri tőletek anyátok, kistestvéreitek, akiket most már igazán legfőbb ideje lenne megszabadítani az ostromállapot nehézségeitől, az éhségtől.
Egyetemisták!
Ti voltatok az ország közvéleményének hű kifejezői. Jogos politikai követelésetek mögé sorakozott fel a főváros dolgozóinak többsége. Most, hogy e követelések teljesedtek, legyetek a rend, a fegyelem, helyreállításának is az élharcosai. Beszéljetek barátaitokkal, hogy a további vérontásnak semmi értelme sincs. Fogjatok hozzá a rendcsináláshoz, az utak megtisztításához, hogy minél hamarabb megindulhasson a forgalom, az élet vérkeringése. Ezt kívánja most tőletek Budapest dolgozó népe.

Kedves Hallgatóink, ismertettük a Szabad Nép mai számát.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00272