Egy fiatalember, Miskolci Péter, a Ganz Vagongyár dolgozója, aki néhány tízperccel ezelőtt még a Baross utcai fiatalok között harcolt, ül most a mikrofonunknál. Társaival felkereste egyik katonai alakulatunkat, hogy felhasználják az Elnöki Tanács amnesztiarendeletét. Majd eljött hozzánk is, hogy szóljon a hozzá hasonló harcolókhoz. Tessék!
Magyar fiatalok! 
Én az egyetemi fiatalok küldöttségével felkerestem népi hadseregünk illetékes vezetőit, hogy a céltalan vérengzésnek, vállt-vállnak vetve vessünk véget. Kormányunk eleget tett követeléseinknek. Hogy a rend helyreálljon, csupán rajtunk múlik! Harcos fiatalok! Fogjunk össze közös erővel, hogy felszámoljuk azt az erőt, amely orvul bemocskolja vérengzésével és rablásaival nemes célkitűzéseink termékeit. Én, mint munkásfiatal csatlakoztam az egyetemisták felhívására a magyar nép jogos követeléseinek kivívására. Az elültetett mag gyökeret eresztett. Megérett a gyümölcse nagy erőfeszítéseinknek. Magyarok! Drága a mi vérünk! A becsületes termelőmunkában [...] nem lehet már áldozat felesleges harcokban. Emeljünk minden erőnkkel és józan belátásunkkal végre gátat az előre nem látott következményekkel járó vérengzésnek. Legyen legszentebb célkitűzésünk e súlyos pillanatokban a béke. Majd ami azután tisztázatra vár, ismét közös ügyünk, és a kölcsönös bizalom légkörében, a béke jegyében is elintézhető népünk javára és boldogulására.
Miskolci Péter, a Baross utcában harcoló ifjak küldöttségének tagja

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00369