Most pedig bemutatjuk az új kormány néhány tagját.
Úgy gondoljuk, nem szükséges különösebben bemutatnunk a Minisztertanács elnökét, Nagy Imrét, hiszen munkásságát, bátor kiállását a sztálini Rákosi önkénnyel szemben az egész ország ismeri. Nagy Imre 1896-ban született paraszt családból. A magyar munkásmozgalomba a 20- as évek elején kapcsolódott be. A felszabadulás után mint földművelésügyi miniszter a magyar földreformtörvény megalkotója. A magyar parasztok évszázados álmának valóraváltásában oroszlánrésze volt. Ezután több poszton dolgozott a népért mindaddig, amíg a Rákosi-uralom hosszabb időre hallgatásra nem ítélte a nép igazi érdekeiért kiálló politikust. 1953-ban az ő nevéhez fűződött az az óriási visszhangot kiváltó kormányprogram, amely céljául tűzte ki a nemzet legégetőbb problémáinak megoldását, a népjólét emelését, a törvényesség biztosítását, hazánk függetlenségét. A hatalmas lelkesedéssel fogadott program megvalósítását a Rákosi-klikknek sikerült ideig-óráig elodáznia, sőt, Nagy Imrét lemondásra kényszerítették és kizárták a pártból. Hazánk legnépszerűbb politikai vezetője azonban nem adta fel a harcot. Köréje tömörültek a nemzet hazafias erői, a kommunisták csakúgy, mint a párton kívüliek. A nép követelése végül is győzelemre vezetett. Nagy Imre ismét elfoglalta helyét a párt Politikai Bizottságában és az ő vezetésével alakult meg az új magyar kormány. 
Hosszú szünet után az új kormányban tér vissza a politikai életbe Tildy Zoltán, egykori köztársasági elnök. Tildy Zoltán 1889-ben született. Teológiai tanulmányait részben a pápai református Teológiai Akadémián, részben az angliai Belfastban, az Assembly College-ban végezte. 1916 óta foglalkozik politikával. Különösen a kisgazdák és a szegény parasztság érdekeit képviselte. Egy ideig tagja volt az első magyar Kisgazdapártnak, de amikor ez a párt feladta radikális követeléseit, Tildy Zoltán szakított vele. 1918-1930 között lelkészi munkája mellett élénken részt vett az ellenzéki parasztság szervezésében. 1930-ban munkatársaival Békésen megalakította a Független Kisgazdapártot. 1936-ban országgyűlési képviselővé választották és kemény harcot kezdett a dolgozó parasztság életének javulásáért. A jobboldali veszéllyel és az ország függetlenségét veszélyeztető német hatalmi törekvésekkel szembeszállva mind szorosabb kapcsolatba került a munkásosztály és a parasztság pártjaival. Tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban, amelynek egyik vezetője és irányítója volt. A fasiszta, nyilas terror veszedelmeit illegalitásban élte át. 1945 novemberében miniszterelnök lett. 1946. február 1-jén a megalakuló Magyar Köztársaság első elnökévé választották. A Rákosi-klikk végül lemondatta és hosszú éveken át házi őrizetben tartották. Az utóbbi hónapokban ismét bekapcsolódhatott a magyar közéletbe és az új kormányban az egész nép érdekében méltó helyen kamatoztathatja tudását, gazdag tapasztalatait.
Az új kormány népművelési minisztere, európai-hírű tudósunk, Lukács György 1885-ben született Budapesten. Már kora ifjúságában bekapcsolódott a haladó mozgalomba. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa volt. A forradalom bukása után, a két világháború között emigrációban élt Bécsben, Berlinben és Moszkvában. Hazánk felszabadulása után a budapesti Tudomány Egyetemen egyetemi tanárrá nevezték ki, rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, majd az Akadémia elnökségének. Tudományos munkássága átalakítóan hatott a magyar irodalomtudományra, kivételes visszhangot váltott és vált ki külföldön is. Műveit számos idegen nyelvre lefordították, több külföldi tudományos akadémia választotta tiszteletbeli tagjává. Lukács György élénk közéleti tevékenységet is fejt ki, így tagja a Béke Világtanácsnak. Munkásságáért 1948-ban Kossuth-díjat kapott, 1955-ben pedig a Kossuth-díj Nagydíjával tüntették ki. Számos magyar és külföldi kitüntetés tulajdonosa. Az elmúlt években uralkodó dogmatizmust igyekezett háttérbe szorítani a magyar tudományos életben. A magyar művészek, tudósok legjobbjai, s a magyar egyetemi ifjúság azonban méltán tartotta mindvégig a magyar tudományos élet kiemelkedő alakjának. Lukács György személyében olyan ember került a Népművelési Minisztérium élére, aki biztosíték a népművelési munkában elburjánzott hibák kigyomlálására.
Az új földművelésügyi miniszter, Kovács Béla a magyar parasztság ismert, kiváló képviselője. Maga is gazdálkodó, régi harcosa a paraszti élet felemelkedésének. A második világháború előtt mint a parasztszövetség egyik vezetője dolgozott, tevékenyen részt vett a Kisgazdapárt irányításában. A háború után, mint a Független Kisgazdapárt egyik vezető személyisége, fontos céljának tartotta a nemzeti összefogás megteremtését. A Kisgazdapárt belügyi államtitkárnak küldte. Ott sokat tett a törvényességért, a rend és a nyugalom helyreállításáért. Rákosiéknak azonban nem tetszett munkája. Amikor a Független Kisgazdapárt főtitkára lett, hónapról-hónapra élezték a harcot ellene, végül is Rákosi összeesküvéssel vádolta meg és letartóztatta. Több év után idén tért haza és Pécs melletti házában nyerte vissza egészségét, hogy most, a nemzet életének sorsdöntő óráiban ismét felelős helyre lépjen azok érdekében, akikért egész életében küzdött, a magyar parasztokért, a nemzeti összefogásért, a nép boldogabb, szabadabb jövőjéért.
Az új begyűjtési miniszter, Gyenes Antal, 1921-ben született, munkáscsalád sarja. Már kora ifjúságában bekapcsolódott a Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájába, tagja volt a Győrffy-kollégium vezetőségének, s a Horthy-rendőrség 1944-ben letartóztatta. A háború befejezése utána MADISZ funkcionáriusa lett, közben a Közgazdasági Tudományegyetemen tanult. Részt vett a NÉKOSZ megszervezésében és később a szervezet főtitkára lett. A NÉKOSZ feloszlatása után teljesen mellőzték és bár közgazdasági diplomája volt, segédmunkásként kényszerült dolgozni. Nagy Imre, aki akkor az Agrártudományi Egyetem professzora volt, maga mellé vette tanársegédnek. Az 1953-as júniusi határozat idején a Társadalmi Szemle mezőgazdasági rovatának vezetője.
Az új honvédelmi miniszter, Janza Károly 1914-ben munkáscsaládból született. Apja asztalos, anyja gyári munkás volt. Már fiatal korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a Ganz Hajógyár tanoncainak ifibizalmija lett. Húszéves korában a rákospalotai vasas szakszervezet vezetőségi tagjaként dolgozik. A felszabadulás után a Ganz Hajógyár üzemi bizottságának elnöke, később a gyár első munkásigazgatója. Janza Károly 1949-ben vonult be a hadseregbe, ugyanabban az évben választották a XIII. kerület országgyűlési képviselőjévé. 1950 óta a honvédelmi miniszter helyetteseként dolgozik. 
Újra a kormány tagja lett Kossa István. Középiskoláit Keszthelyen végezte, s mivel a 20-as évek nagy munkanélküliségének idején nem kapott végzettségének megfelelő állást, villamosvezető lett Budapesten. A Közlekedési Alkalmazottak Szakszervezetében egész fiatalon főtitkárrá választották, mert mindig következetesen harcolt a dolgozók jogaiért, magasabb bérükért. 1932-ben a Horthy-rendőrség letartóztatta, de kiszabadulása után tovább folytatta munkáját, míg 1942-ben különleges büntetőszázadban a szovjet frontra hurcolták. A felszabadulás után a Szakszervezeti Tanács főtitkára, majd iparügyi, később kohó- és gépipari miniszter lett. Most újra szerepet vállalt a kormányban mint pénzügyminiszter.

Kedves hallgatóink, bemutattuk az új kormány néhány tagját.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00458