Kossuth és Petőfi Rádió Budapest A pontos idő 19 óra 26 perc Kedves hallgatóink, kommentárainkat hallják Nagy Imre a minisztertanács elnökének kormány-nyilatkozatáról és a központi vezetőség határozatáról. Fülemben még itt csengenek Nagy Imre miniszterelnök szavai, […]Megújhodó Népköztársaságunk számít arra az erőre és önfeláldozásra, amelyet ti az alkotó munkában megmutattatok, amely hazánk jobb jövőjének legfőbb biztosítéka. [. . .] Elhangzott a kormány nyilatkozata. Nem részletes program még, de mutatja, milyen úton akar járni a kormány, Nagy Imre kormánya. Ez a program [. . .] A nyilatkozattól mindenki azt várta, hogy a legfontosabb kérdésekre adja meg a választ. Megtette Ez a program, amelyet a kormány nyilatkozat vázol, azokra a gondolatokra támaszkodik, amelyek az elmúlt héten ilyen vagy olyan formában Budapesten, és az országban másutt felvetődtek. De nemcsak támaszkodik, épít is rá a. Épít a követelésekre, amelyek jogosak, épít arra az erőre, elszánásra, amely a harcokban megmutatkozott. Vajon miért nem teljesültek ezek a kívánságok, ha jogosak - mint ahogy jogosak - már előbb, vajon miért kellett ezreknek és ezreknek fegyvert ragadniok, miért kellett becsületes, derék hazafiaknak egymást gyilkolniok? Ebben van a nagy nemzeti tragédia Az ország élén - még nem is olyan régen - olyan emberek állottak, akik nemcsak méltatlanok voltak a vezetésre, de bűnös nemtörődömségükkel a nép akaratának semmibevevésével elsősorban felelősek ezért a tragédiáért. Abban van a tragédia, hogy ezeket az embereket a politikai élet csúcsairól csak a tűzharccá terebélyesedett népharag tudta elsöpörni. Mindazt, ami az elmúlt héten Budapesten, az országban történt, csak így lehet, így is kell értékelni. Kötelességünk megmondani, hogy a rádió sokáig - mondhatnánk, a legutóbbi napokig - nem ilyen értékelést adott. Ezúttal se helyünk, se módunk rá, hogy teljes részletességgel kifejtsük, hogyan képzeljük mi el ennek a kormánynyilatkozatnak a végrehajtását. Igaz, sok vonatkozásban nem is kell magyarázat hozzá. A kormánynyilatkozat elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna. Ez az ítélet elvi értékelése a történteknek. De levonja a kormány a gyakorlati következtetéseket is. Az új karhatalom megszervezésébe a honvédség és rendőrség alakulatain túl, a kormány bevonja a munkások és az ifjúság felfegyverzett osztagait is. A kormány becsületes tűzszünetet ajánlott; ez lehetővé teszi, hogy megszűnjenek a harcok, és mindenki, akinél illetéktelenül van fegyver, beszolgáltassa azt. A célok, amelyekért Budapest népe harcba szállt, jórészt megvalósulnak. A további harcnak tehát semmi értelme. Aki eztán is fegyverrel harcol, annak célja nem azonos a nép céljával. Hallgassanak el tehát a fegyverek, és ezután rajtunk, valamennyiünkön a sor, hogy megvalósítsuk a közös programot, hogy ne csak megvalósítsuk, de védjük is eredményeinket. Ez a védelem közös célunk. Célja a rendőröknek és katonáknak, célja a felfegyverzett munkás és ifjúsági osztagoknak. Ezután már nem másnak, csak magunknak kell szemrehányást tenni, ha az események menete nem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. A program egyik fő gondolata - valóban ez a legsürgősebb tennivalónk is, a béke megteremtése után - gazdasági helyzetünk stabilizálása, gazdasági problémáink megoldása. Most a hozzáértőké a feladat, hogy egész eddigi politikánkat felülvizsgálva meghatározzák a helyes utat a szocializmus építésénék legbiztosabb, legegyenesebb magyar útján. A nyilatkozat másik fő kérdése a függetlenség. Nem véletlen, hogy a két probléma egymást követi a nyilatkozatban. A szocializmust a magyar sajátosságoknak megfelelően felépíteni csak független ország független kormánya tudja. Ezért folytat tárgyalásokat a kormány a Szovjetunió kormányával a szovjet csapatok kivonásáról. Ezért tárgyal a kormány a Szovjetunió kormányával, hogy a proletár internacionalizmus, a szocialista országok teljes egyenjogúsága, a be nem avatkozás politikája alapján alakuljon a két ország viszonya. Az újságíró keresi a szavakat, hogy pontosan fejezze ki érzéseit, elmondhassa, milyen munkára, harcra hívja a kormánynyilatkozat Magyarország lakóit. Szebben nem fogalmazhatja meg, mint a Szózat költője tette: "még jőni fog, mert jőni kell egy jobb kor!" Ezen kell mindannyiunknak munkálkodnunk! A Központi Vezetőség mai ülésén született döntésekre nem elég azt mondani, hogy fontos és bizonyosan az egész nép népünk helyeslésére találó határozatok voltak [. . .] (percekig érthetetlen az adás) - A Központi Vezetőség a párt vezetésére a III. kongresszusnak a felhatalmazását a mai nappal egy hattagú pártelnökségre ruházta át. Át kellett ruháznia, mert az események nem ma, hanem már tegnap és régóta bebizonyították, hogy ez a Központi Vezetőség képtelen arra, hogy a magyar nép kívánságainak, törekvéseinek, mondjuk ki, érdekeinek megfelelően irányítsa az ország vezető pártját.. De nem feleltek meg a Központi Vezetőség tettei a kommunisták, közöttük a pártfunkcionáriusok akaratának, követeléseinek sem. A pártmunkások már hosszú idő óta mélységesen elégedetlenek voltak saját Központi Vezetőségükkel. Azzal, hogy csupán néhány lépést, igen tétova lépést tett a sztálinista bürokrácia felszámolására, a hozzá nem értő vezetés megszüntetésére, nemegyszer töltötte el felháborodás a párt tagjait, amikor látták, hogy minden későbben történik meg, mint kellene, minden csak akkor, amikor a tömegnyomás azt már kikényszeríti. Hosszú időn át olyan helyzetet teremtettek a pártban, hogy maguk a kommunisták sem járhattak egyenes derékkal. S annyi joguk nem volt a saját pártjukban, hogy megmondják a véleményüket. Most már visszavonhatatlanul megszületik, meg kell születnie annak a légkörnek, amelyben lehet élni, lehet gondolkodni, dolgozni szabadon. Meg kell valósulnia a teljes lenini értelemben vett pártdemokráciának, amelynek kibontakozását nem is a Központi Vezetőség, hanem mindenekelőtt annak olyan tagjai, mint a június utáni Rákosi politikáját támogatók akadályozták meg. Ami történt, súlyos lecke volt. A múlt visszavonhatatlan netovábbot ütött az asztalra.. A sztálinista módszerek órája végképp lejárt. Éppen ezért lehet csak helyeselni, hogy a Központi Vezetőség, amely nem felelt meg a pártkongresszustól kapott megbízásának, megbízatását átruházta egy hattagú pártelnökségre. Az elnökség tagjai olyan elvtársak, akik a Központi Vezetőség legjobb, a tömegek előtt becsült tagjaiból kerültek ki. A lenini pártvezetési elveknek természetesen csak az felel meg, ha a Központi Vezetőség olyan kollektív testület áll a párt élén, amely mély, felelős vita alapján dönti el a kérdéseket. Semmilyen szűkkörű elnökség nem helyettesítheti hosszasabban a Központi Vezetőséget. Éppen ezért fog összeülni az Magyar Dolgozók Pártja IV. kongresszusa, amely olyan Központi Vezetőséget választ, amely cselekvőképes lesz végre, végre határozottan, nyíltan és következetesen küzd a mi népünk, a magyar nép érdekeiért. Kedves hallgatóink, kommentárainkat hallották. Nagy Imre a minisztertanács elnökének kormánynyilatkozatáról és a Központi Vezetőség határozatáról. (A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.) ID: 00652