Kossuth és Petőfi Rádió, Budapest! 
A pontos idő, 7 óra. 

A Szabad Nép a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja első oldalán a Kossuth-címerrel jelenik meg ma. Közli a lap a Hajnalodik című vezércikket. Ugyancsak első oldalán hozza a Lengyel Egyesült Munkáspárt üdvözletét a Magyar Dolgozók Pártjához. Közli a lap a Tribuna Ludu, Testvéri szolidaritás a magyar néppel című vezércikkét is. A lap egyik érdekes cikke az, amelyben a Pravdának. A magyarországi eseményekről című cikkére válaszol. A Szabad Nép mai számát a későbbiekben részletesen ismertetjük.

Kedves Hallgatóink! Felolvassuk a Szabad Nép mai számának vezércikkét. Címe, Hajnalodik.
Ha csak a szívünkre hallgatnánk, akkor most, Nagy Imre nyilatkozatát ismerve, csupán egyet mondhatnánk. Miért nem engedtek neki lehetőséget erre már előbb, miért nem történt meg mindez előbb, miért nem lehetett megérteni, hogy az egész nép akarja, forrón, évek óta elfojtott, de most már visszafojthatatlan szenvedéllyel akarja, hogy Magyarország valóban magyar ország legyen, hogy nemzeti címerünk legyen, hogy március tizenötödike az egész nép hatalmas ünnepe legyen, hogy kivonják hazánk területéről a szovjet csapatokat, hogy a munkásság jogos követelései megvalósuljanak, s ígéretek, szóvirágok helyett jobb életet biztosítson számunkra a kormány, hogy megszűnjenek a zaklatások, hogy véget érjen az erőszakos kollektivizálás, a tagosítások és így tovább, és így tovább. Miért nem lehetet előbb? Miért merészelte a Rákosi-klikk maradványa még e szörnyű napokban is akadályozni, nehezíteni a kibontakozást? Mennyi vért, mennyi igaz magyar hazafii vérét kellett feláldozni. De ha nemcsak a szívünkre hallgatunk, akkor most elsősorban másról kell beszélnünk. Arról, hogy lényegében teljesítették a magyar nép követeléseit, hogy minden lehetőség adva van a kibontakozásra. A szovjet csapatok kivonulása Budapestről már a tegnap esti órákban megkezdődött, minderről Nagy Imre tájékoztatta az országot, ez az első lépés ahhoz, hogy a támaszpontjukra való visszatérés után végérvényesen elhagyják hazánk területét. Az Államvédelmi Hatóságot a kormány megszünteti, egységes, demokratikus rendőrséget szervez. A két legfőbb ok, amely jogosan szította a magyar hazafiak, kommunisták és pártonkívüliek elkeseredettségét, amely végsőkig növelte az ifjú harcosok elszántságát, ezzel megszűnik. Ez a két bejelentés talán a legfontosabb Nagy Imre beszédéből. És bízhatunk Nagy Imrében. Ő volt az az ember, aki üldözve, bemocskolva mindvégig kitartott a magyar nép követelései mellett, s amikor az ország helyzete rendkívül súlyossá vált, amikor a néptől elszakadt, tébolyult vezetők már kész, szörnyű helyzetet teremtettek, akkor is vállalta a felelősséget, vállalta, hogy kivezeti az országot a katasztrófából. De nem kevésbé fontos Nagy Imrének egy másik bejelentése, amellyel a kormány felhívja a fegyveres ifjúságot, hogy a szovjet csapatok kivonulása után, illetve már annak megkezdésével egyidejűleg is, segítsen a rend helyreállításában, megteremtésében, küzdjön kart karba öltve a magyar katonákkal, rendőrökkel és munkászászlóaljakkal, saját testvéreivel. Győzelmet jelent ez, a hazáért küzdő nagyszerű magyar ifjúság győzelmét, ügyük igazának felismerését. Csak az ő segítségükkel, közreműködésükkel lehet rendet, igaz magyar jövőt teremteni. Csak így lehet, elsősorban azért, mert ez az ifjúság bebizonyította, hogy hőstettekre képes, hogy életénél is jobban szereti hazáját, bebizonyította, hogy valóban a nemzetet, a nép nagy tömegeinek érdekeit képviselik. Csakis így lehet, mert ez az ifjúság tanúságot tett politikai fejlettségéről, a nép [hang kimaradás] ország felvirágoztatásában, vezetésében is hatalmas, pótolhatatlan lendítőerő, élő lelkiismeret lesz. Csak így lehet azért, mert ők, akik már a tüntetés, a harcok legkezdetén is számtalanszor kijelentették, és ezt a harcok közben tettekkel bizonyították, nem a néphatalom ellen törnek, nem fasiszták, nem ellenforradalmárok, nem fosztogatók. Nagyon fontos ezt világosan, minden eddigi rágalommal, tudatos és tudattalan hazugsággal szembeszegezni. Fontos mindenekelőtt azért, hogy tisztán álljon az ország népe előtt e fiatal egyetemisták és ifjúmunkások, a 48-as márciusi hősök igaz és méltó örököseinek arcképe. De fontos azért is, mert valóban megpróbálták és megpróbálnak hozzájuk csapódni ellenforradalmi csoportok, fosztogató emberek, akik a népi rendszer megdöntésére törnek. Nem szabad ezt kézlegyintéssel elintéznünk. Ezek a csoportok sok kárt okozhatnak, sok vért onthatnak, sok szörnyűséget cselekedhetnek még, ha nem vigyázunk, a többi között azzal is, hogy cselekedeteikkel megkísérlik beszennyezni forradalmi ifjúságunk tetteit. Világos tehát, hogy éppen a hazáért, az igazi, demokratikus néphatalomért küzdő fiatalok fognak a legnagyobb eréllyel és következetességgel azok ellen, akik szent küzdelmüket akár fosztogatással, akár fasiszta célok kitűzésével be akarják szennyezni. Ez az ifjúság, amely harcba tudott szállni a független, demokratikus Magyarországért, a Rákosi-féle önkénnyel, ez az ifjúság meg fogja védeni vérrel kivívott eredményeit, a hozzácsapódó ellenforradalmár csoportokkal szemben is. Csak velük együtt lehet rendet teremteni ebben az országban, mert ők maguk is éppen ezért a rendért, nyugalomért, jólétért, szabadságért, függetlenségért szálltak harcba. Kell erre bizonyíték? Aki még nem talált, az menjen csak ki az utcára. Sok egyetemista, ifjúmunkás, aki néhány órával ezelőtt még harcolt, most teherautók tetején élelmiszert hoz vidékről a főváros lakosságának, segít a vásárcsarnokokban az osztásnál, gondozza a sebesülteket, élelmet és cigarettát gyűjt nekik, vért ad, teszi, amit csak lehet. S ha most a kormány felhívására összefognak katonáinkkal, rendőreinkkel, munkászászlóaljainkkal, akkor a nép legmelegebb támogatásától kísérve, minden bizonnyal rövid idő alatt rendet fognak teremteni. Mert erre van most szükség, ez kell minél előbb, hogy a kiharcolt eredményeket megszilárdíthassuk, tovább fejleszthessük. Az új, nemzeti kormányban bízik a nép, bár akadnak, akik egy-két régi miniszter nevét nem a legnagyobb megnyugvással emlegetik. De erről most már beszéljünk majd a "békében", a munka megindulása után. Elég volt örökre a huzavonából. Békében és nyugalomban meggyorsíthatjuk a kibontakozást. Béremelésről, munkástanácsokról, az alacsony nyugdíjak felemeléséről, egyetemi reformokról van szó. Béke és nyugalom kell, hogy mindezt megtehessük. Sorra alakulnak a munkástanácsok, a nemzeti bizottságok, a diákbizottságok, a helyi demokratikus, forradalmi szervek. A Rákosi-klikk uralmának véget vetve, a nép most veszi valóban kezébe az országot. S hogy ez az ország minél előbb virágozzék, ahhoz minél előbb béke, rend, nyugalom kell. S mindenekelőtt, roppant véráldozatot hozott a nép, az ifjúság, hogy elérhesse céljait. Szörnyűek a sebek. Évek, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy valamennyire is behegedjenek. Ne üssünk hát újabb sebeket, hanem gyógyítsuk azt a mérhetetlenül sokat, ami megvan. A magyar ifjúság fegyveres harca, a szovjet csapatok kivonásának megkezdésével, az ÁVH megszüntetésével, egy sor más követelés megvalósításával győzelemre vezetett. Igaz sok van még hátra. De a hátralevőt már meg tudjuk oldani békés eszközökkel, hiszen az ország függetlenségének megteremtéséért, szabadságunk biztosításáért, a legteljesebb demokratizálásért, az önkény végérvényes és tökéletes felszámolásáért vívott harcban valóban, igazán egységes a magyar nép legjava, s nem kétséges, egységben és elszántan fog őrködni a haza jövőjén. 
Hajnalodik magyar hazánk felett. Köszöntsük ezt a hajnalt, a felnőtt, a győztes nép figyelő szemével, de békével, renddel, nyugalommal.

Kedves hallgatóink, felolvastuk a Szabad Nép mai számának vezércikkét. 
A pontos idő 7 óra 10 perc.

ID: 20546