Most hallgassák meg kommentárunkat:

Percenként cseng a telefon, percenként jelentkeznek az ideiglenes munkástanácsok. Tegnap hajnalban Komoróczi László fődiszpécserrel a Láng Gépgyár ideiglenes munkástanácsa vezetőjével sikerült beszélni. Aztán kézről kézre járt a telefon. Jól ismert hangok jelentkeztek. Szívós Feri bácsi, a köztiszteletben álló szerszámgéplakatos jelentette: éjszaka megalakítottuk a munkástanácsot. Más körülmények között ünnepnap is lehetne. Mire készülnek? Békére! Dolgozni kellene már a teremtésit, munka után viszket az ember tenyere, dohog az öreg. Komoróczi is közbeszól. 30 db 210 lóerős Diesel-motorral vagyunk adósai a Technoimpexnek Az eltabini turbina is a jövő hónapban esedékes. A lengyel turbinát is maholnap már be kellene fejezni. Ünnepnap is lehetne! - jegyezte meg Szívós bácsi.
Valóban! Ünnepek utáni munkás hétköznapok krónikása is lehetne már az újságíró, a rádióriporter. Mégsem lehet. Miért? Szívós bácsi szerint, mert több vezető mások példáján sem tanult. Mert tikkadt ajakra cseppenként kortyolgatták a hűsítő italt, fél pohárral kínálták, amikor teli pohárra szomjúhozott a nép és lyukas mosdótálban mérték, amikor fürödni vágyott. Munkástanácsot, igazi munkáshatalmat! Erről álmodtak a 19-es kommunisták, a vörös katonák. Látod, hajtogatták az elmúlt hónapokban a munkások. És ekkor elhangzottak a "megfontolt", jó szándékú és a hazai [...] egyszeriben oly kiválóan ismerő, tegnap még csak kopírozni tudó figyelmeztetések. Elvtársak, ami jó Jugoszláviában, az nem biztos, hogy Magyarországon is helyes! Az öregek torkát, akik 1919-ben tagjai voltak, sőt megalakítói voltak az első munkástanácsoknak e jószándékú [...] mértéktartó figyelmeztetése után […]
Ünnepnap is lehetne. Lehetne, ha a munkásokat méltónak találták volna, érettnek arra, hogy részt vegyenek az ország, a gyár ügyeinek intézésében. De a sztálinista vezetők patikamérlegén a magyar munkás könnyűnek találtatott. Díszlet, tiszta dekoráció! Munkáshatalom! Munkásököl. De sokszor visszaéltek a bizalommal. Tiltakozzanak, helyeseljenek, bólogassanak, tapsoljanak, addig rángatták a húrt, amíg csak elszakadt. Elég! Szólaltak meg [...] Rajk László sírjánál. Munkáshatalmat! Elég! Szólalt meg hangosan a Bem szobor előtt. Ítélhetett, akinek szeme volt. A tüntető magyar ifjúság többsége a magyar munkásosztály erejét érezte maga mögött. Elég volt! Kiáltották akkor este, amikor hallották Gerő beszédét. Akkor este a pohár kicsordult. Az elkeseredett nép fegyvert fogott. Hallatta szavát, megmutatta félelmes erejét. Ünnep lehetett volna! Jegyezte meg Szívós elvtárs. Temetésre készülünk. Egyedül a Rókus kórházban 36 halott, kinek nevét sem tudják és 309 sebesült a kórház folyosóján. És Pesten tegnap délután 13 óráig még dörögtek a fegyverek.
Munkáshatalom! Találkoztam egy öreg munkással. Azt mondja: szégyellem magam!  Kérdem, miért? Mert azt mondtam, romlott ez az ifjúság. Azt mondtam, hogy csak szórakozás neki, neveletlenek, hogy nem becsülik a harcot, melyet mi vívtunk értük. Bizony kevés volt ebben az igazság! Megvívták-e végig ezt a harcot? Kérdem az öregtől. Meg fiam, bólogat. Aztán hirtelen nemet int. Talán mégsem! Csak félig! De most befejezzük! De hiszen már megszületett a munkáshatalom, a munkástanács. Nem addig fiam, figyelmeztet. A keret, a cím, az igen. A munkástanács is. De a hatalom? Az még nem. A keretet tartalommal kell megtölteni. A harcot folytatni kell a maradiság, a dogmatizmus, a bürokrácia, az önkény ellen. Mától fogva azonban már nem a fegyvereké a szó. Az út szabad. A munkáshatalom az béke. A munkáshatalom az béke. Vessünk hát véget a gyilkos testvérharcnak, fiatal barátaim, édesapák. Ne üssük egymás homlokára a testvérgyilkos Káin bélyegét.

Kedves hallgatóink. Dolgos János írását hallották.
Rövid szünet után üzeneteket közvetítünk.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00849