Most pedig hallgassák meg kedves hallgatóink Galambos Lajos és Jakabfy István riportját: 

Aki hallgatni akarja az éledő város első szívdobbanásait, bármily csúnya odakinn az idő, kimegy az utcára. Ezen az esős, szeles hétfő délután már sokkal több emberrel találkozunk, mint tegnap ilyenkor, mégis hol van még ez a pesti utcák békés délutáni forgatagától! A járókelők lépteinek neszét felfogja a fákról lehullott rőt levelek szőnyege, amelyet még nem takarít el senki. Szomorúak az utcák. A Nagymező utca, a Magyar Ifjúság útja, a régi Andrássy út, a József Attila utca, az Engels tér. Az emberek csoportokba verődve beszélgetnek, vagy éppen felhívást olvasnak, mint azok is, akikhez most csatlakozunk.

Két plakát van egymás alatt a ház falán. Az egyik azt adja hírül, hogy a kerületben megalakult az ideiglenes nemzeti bizottság. A másikon pedig, amely voltaképpen nem is plakát, ezt olvassuk: Pesti Hírlap, a budapesti nemzeti bizottságok lapja. - A újságíró, a mindennapok egyszerű krónikása, akinek életeleme ott lenni minden új születésénél, keresve sem találhat jobb témát, mint hogy az új néphatalmi szervek alakulásáról és első lépéseiről beszámoljon. És bár eddig nem volt határozott célunk, most a plakátoktól utunk egyenesen az V. kerületi ideiglenes nemzeti bizottsághoz vezetett.

A kerületi tanács épületének bejáratánál nemzetiszín karszalagos fegyveres egyetemisták igazoltatnak bennünket. Közülük kettővel, Vasvári Jánossal és Erős Miklóssal mindjárt össze is ismerkedünk. Mindketten a Lenin Egyetem negyedéves történész hallgatói, ebben a pillanatban ugyan nemcsak hallgatói, de tevékeny alakítói is a történelemnek. Ők kísérnek a nemzeti bizottság intézőbizottságának benn tartózkodó tagjaihoz. Az új népi hatalmi szerv képviselőit a tanácsteremben találjuk. Nyoma sincsen a nemrégiben még oly gyakran tapasztalható hivatali hidegségnek, visszautasításnak, az újságíróval szembeni gyanakvásnak, szívélyesen tessékelnek befelé és hellyel kínálnak a nemzetiszínű lobogóval letakart asztal mellett. Alig kezdődik meg a beszélgetés Siklósi Mihálynéval, meg Sótonyi Lászlóval, az intézőbizottság tagjaival, nyílik az ajtó és a tanács egyik dolgozója szól be. Újra élelmet hoztak. Udvariasság ide, udvariasság oda, az élelmiszer bizony most fontosabb minden beszélgetésnél. Amikor visszajönnek, első kérdésünk, mit jelent az, hogy újra élelmet hoztak. Délelőtt már kaptunk a külföldi segélyből tíz láda zsírt és 65 csomag, mintegy 13 mázsa száraztésztát, mondja Sótonyi László. Most pedig egy teherautó krumpli és kb. 30 mázsa rizs érkezett.
Kik kapják és hogyan osztják el az élelmiszert? Dr. Babócsa Endre címzetes apát és Köttő Józsefné, a Hazafias Népfront kerületi bizottságának titkára, az ideiglenes nemzeti bizottság tagjai a tanács szociálpolitikai osztályának segítségével gondoskodnak arról, hogy az élelmiszerek odakerüljenek, ahol a legnagyobb szükség van erre, feleli Siklóciné. Elsősorban természetesen azok kapnak belőle, akiknek lakásuk ezekben a tragikus napokban megrongálódott, kik nincstelenekké váltak, továbbá olyan egyedülálló idősebb emberek, akiknek nincs gondviselőjük. Ezen felül a kerületi bölcsődék, napközi otthonok és szeretetkonyhák ellátását fedezzük belőle. 
Az ajtón újra kopognak. A kerületi karhatalmi alakulat parancsnoka, Kardos János ezredes érkezik, harmadmagával. Azért jött, hogy közölje, megalakulóban van a kerület egységes karhatalma, amely a nemzeti bizottság alá van rendelve és munkáját természetesen ez a bizottság ellenőrzi. Javasolja, hogy a karhatalmi szervnek a kerületben rendezzenek be laktanyát és ezt a nemzeti bizottság hivatalosan is ismerje el. Természetesen a munka dandárja még csak most következik, hiszen a nemzeti bizottsággal közösen meg kell alakítaniok ezt a karhatalmat, amely polgári személyekből, a rendőrség és a hadsereg tagjaiból áll majd. A mai napon 32 egyetemista már jelentkezett is a nemzetőrségbe, de ennél sokkal több azoknak a száma, akik az iránt érdeklődnek, hogyan lehetnek tagjai a nemzetőrségnek. Rövid megbeszélés után az intézőbizottság és Kardos ezredes megállapodnak, hogy a nemzetőrségbe csak azok a polgári személyek vehetők fel, akiket az intézőbizottság javasol. A közeli napokban még mintegy 3-400 polgári személy felvételéről kell majd dönteniök. Minden huzavonától mentes, rövid volt ez a tanácskozás. Javaslatok hangzottak el mindkét részről, amelyek felett az intézőbizottság tagjai döntöttek ott helyben és azonnal. 
De hát kik is ezek az emberek, akik egyik napról a másikra egy vidéki városnak is beillő budapesti kerület gondjait vállalták magukra olyan időkben, amikor ezek a gondok sokkal súlyosabbak, mint bármikor máskor.

Ne haragudjanak kedves hallgatóink, hogy csak most mutatjuk be őket, de az események rendje úgy hozta, hogy mi is csak akkor ismerkedtünk meg velük közelebbről, amikor egy kis csend állt be a napi munkában. Hogy az ideiglenes bizottság minden tagját bemutassuk, arra természetesen nincsen mód. Nézzünk azonban közülük párat. Sótonyi László, a Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tagja 1945-ben már részt vett a nemzeti bizottságok megalakításában és a VII. kerületben 1950-ig a tanácsok megalakulásáig a nemzeti bizottság elnöke volt. Aztán mostanáig kihagyták a politikai életből.
De soroljuk tovább a neveket: együtt ül a bizottságban Balogh Imre kisipari szövetkezeti dolgozó és Vadász Elemér Kossuth-díjas akadémikusunk, Szécsei Artur kiskereskedő és Kovai Lőrinc író, Zalányi Vilmosné nyomdász és Nagy Károly joghallgató, Cserhát István a Radikális Párt tagja és Vígh Ilona; az MDP kerületi bizottságának első titkára. 

Az ideiglenes nemzeti bizottság tegnap alakult meg. Hirtelenjében nem volt arra mód, hogy a kerület minden dolgozójának figyelembe vegyék itt a javaslatát. Éppen ezért az ideiglenes bizottság egyik legfontosabb feladatának azt tartaná, hogy a széles rétegek véleményének alapján mielőbb megalakíthassák a végleges nemzeti bizottságot. Ezen kívül természetesen addig is akad még munka bőven. Már ma is igen sokan keresték fel az intézőbizottság tagjait, akik közül néhányan állandóan benntartózkodnak a tanácsház épületében. 
Kálmán István és Rejtő (?) Ernő az Iparterv dolgozóinak nevében járt itt ma délelőtt. Felajánlották, hogy azonnal megkezdik a kerületben a pontos kárfelmérést és Markovics Szilárd, az Iparterv mérnöke délután eljött, hogy közölje, már meg is alakították a kárfelméréshez a munkacsoportokat. - A HUNGAROTEX munkástanácsa felvilágosítást kért. Hogyan indítsák meg a munkát, milyen legyen a viszony a munkástanács és a vállalat szakmai vezetői között. Egy kisipari termelőszövetkezet tagjai arra kértek választ, vajon alakíthatnak-e ők is munkástanácsot? A nemzeti bizottság azonnal érintkezésbe lépett az OKISZ-szal amely azt válaszolta, hogy igenis alakíthatnak, sőt közölte, hogy ilyen értelemben tájékoztatja majd az ország minden kisipari szövetkezetét. - Igen sokan azért keresték fel a nemzeti bizottságot, hogy felajánlják kétkezük munkáját a fájdalmas sebek eltüntetéséhez. Ahogyan az Iparterv mérnökei utcáról utcára felmérik a károkat, nyomukban megjelennek majd a romeltakarítók, hogy a kerület visszanyerhesse régi arcát.

Mindez már a békés építőmunka jele. És a nagy nemzeti összefogás jelét láttuk abban, hogy amikor a bizottságtól elköszönve kijöttünk az épületből, a tanács előtt autókaraván állt, a kocsikról egyetemisták hordták be a kultúrterembe Szolnok megye ajándékát: négy teherautó krumplit, káposztát, babot, rizst, hagymát, zöldséget. Ugyanannyit küldtek Szolnokról a VII. kerületnek is. Távozóban szót váltottunk a szolnoki gépkocsik vezetőivel, akik azt mondották, nagy örömmel vállalták ezt az utat és szeretettel hozták az élelmiszert a tragikus napokat látott forradalmi fővárosnak, de még nagyobb lett volna az örömük, ha azt is elmondhatják, hogy útközben Budapestről távozó szovjet alakulatokkal találkoztak. 
Sajnos ilyen találkozásra ma délután még nem került sor. Pedig íme, az ország, mint az V. kerület példája is bizonyítja, haladéktalanul meg akarja kezdeni saját, önálló független életét!

Galambos Lajos és Jakabfy István riportját hallották kedves hallgatóink.
Ezzel híreink közlését befejeztük. Híreket legközelebb 22 órakor mondunk.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00863