Most felolvassuk a Németországból négy napja hazaérkezett Filmművész Szövetség levelét.

Drága Barátaim!
Tilde, Kurt, Rosemarie, Vince, Henni, tudjuk, hogy ránk gondoltok. Mi sem felejtjük el az együtt töltött napokat, tudjuk, hogy ránk gondoltok. És mert ismerjük a tájékoztatás buktatóit, azt is sejtjük, hogy aggódtok értünk. Miértünk, a mi hazánkért, a mi jövőnkért, a mi boldogságunkért. Tudjuk, hogy ránk gondoltok, és mi is gondolunk rátok ezekben a hűvös, és mégis forró, halállal terhes és mégis életet teremtő napokban. Szeretnénk szólni hozzátok, megmondani, [...] Igen, Budapesten dörögtek az ágyuk Budapesten[...] Szemben mindazzal, amit nektek mondanak rólunk, Magyarországon nincs ellenforradalom. Ugyanazok a gondok, ugyanazok a bűnök, ugyanazok a hazugságok vitték ki az utcákra legjobb fiataljainkat, budapesti és vidéki munkásainkat, ébresztették fel katonáinkat, melyekről nektek mi még csak panaszkodtunk, melyeket ti annyi együttérzéssel hallgattatok. Igen, sokan meghaltak a mi országunkban. Sokan sírtak és sírnak még Budapesten, akiknek kedvesei nem térnek többé vissza, de élők és holtak nem verekedtek hiába, igaz ügyért, tiszta ügyért, a minden hazugságtól megtisztított szabadság, a magyar függetlenség ügyéért. Ez a harc, bár még nem ért véget, [...] Nem könnyű most nekünk. Nem könnyű [...] a forradalom tisztaságát, de ne higgyetek azoknak, akik szitkot szórnak ránk, ne higgyetek azoknak, akik holmi kapitalista restaurációról, se azoknak, akik fosztogatásról, garázdálkodásról beszélnek. Szabadon akarunk élni, magyar művészeket akarunk csinálni szabadon, és valóban forradalmian. Azt akarjuk, hogy magunk őrizhessük a határainkat, és soha többé más ország fegyveresei. Azt akarjuk, hogy a szovjet katona, aki szemmel láthatóan olyan nagyon rosszul érzi magát az ország ellenszenvének közepette, menjen haza. És a magunk hazájáért mi vállaljuk a felelősséget. Ha ez az üzenet eljut hozzátok, tudjuk, hitelt adtok majd szavunknak. Bízzunk egymásban ugyanúgy, ahogyan akkor bíztunk, amikor még csak közös sóhajok és közös aggodalmak kötöttek össze minket. Nem [...]felé üzenünk. 

Aláírás, Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Máriássy Judit, Bányász Imre.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00878