Képek a pesti utcáról.

Igazak, nem igazak, lehetetlen ellenőrizni valamennyit. Történetek, melyeket itt is, ott is mesélnek. Mert sok van belőlük, hát lényegük bizonyosan igaz.
Egy cipőüzlet kirakata betört a harcok közepette, több száz cipő az utcára esett. Még el se hallgattak a fegyverek, amikor egy ifjú felkelő odaugrott, a cipőket szép rendben visszarakta. Az egyik fél pár megsérült. Tíz forintot vett elő, kisimította, arra helyezte el azt az egy darabot. Az üveg azóta is törött, a cipők mind a helyükön vannak. Helyén a tíz forint is.
Az egyik klinika előtt néhány orvos álldogált kinn. A téren tankok, ágyuk, idegen és magyar katonák közül egy megdöbbentően furcsa alak vált ki. Katonaköpenyes, civil ruhás, egyik kezében géppisztoly, a másikban szépen faragott bot, és két birkát terel. Egyenesen az orvosokhoz tartott. Botjával rábökött a két birkára. A falum küldi őket, adják a betegeknek. Ennyit mondott. Sarkon fordult. A nevét se tudják.
Egy asszony megy az utcán. Megálljon! Az asszony szétnéz, nem lát senkit a közelben, ki szólt? Mikor tovább indul, ismét a hangot hallja. Megálljon! Most már felfedezi, hogy a bódéból szólítják. A bódéban a környék trafikosa áll, falfehéren. Tessék vinni a cigarettát, vigyen a házbelieknek is, lehoztam, ami a lakásomon volt, adja át, majd ha nyugalom lesz, megadják az árát. Az asszony hálálkodott, aztán sietetne tovább. A trafikos még utána szól. Ne mondja meg, hogy milyen gyáva voltam. És körös-körül dörögnek az ágyuk. Most szólít meg egy újabb arra járót. A gyáva.
Valaki egy írógéppel haza igyekezett. Hirtelen felkelők vették körül, durva arcok, goromba hang. Percekbe telt, míg végül igazolta, a gép az övé, nem vette sehonnan. Csak azért, mert a forradalmat nem hagyjuk bemocskolni, mondták, különben bocsánat.

Kedves Hallgatóink, magyar írók szóltak önökhöz.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00879