Elsőnek hallgassák meg Örkény István "Fohász Budapestért" című írását. Felolvassa az író:

Fohász Budapestért

Ki itt születtem és mégis ócsároltalak, ki szerettelek és mégis elárultalak, bocsáss meg tévelygő fiadnak dicső városom, Budapest!
Hogy is hihettem Rólad, szülővárosomról, hogy olyan vagy, mint a többi, egy város a városok között. Jártam köveiden, s elhittem, hogy a kövezet közlekedésre való. Ültem a villamosokon és azt hittem, hogy a villamos utazásra szolgál. Számos házadban megfordultam és azt hittem, hogy e falak közt élni, enni, inni, lakni lehet csak. Nem tudtam, hogy ezek az ablakok lőrések, e villamosokból barikádokat lehet rakni, s ezeken az utcákon rohamra indulni, harcolni és győzni is lehet!
A kerek világon, minden térképen és glóbuszon, ma átírják a nevedet Budapest. Ez a szó már nem egy várost jelöl. Budapest ma annyit tesz, hogy hősiesség. Budapest, minden nyelvén a világnak azt jelenti: hűség, önfeláldozás, szabadság, nemzeti becsület. Minden ember, aki szereti szülővárosát, azt kívánja: légy te is olyan, mint Budapest.
Kívánom én is: légy mindörökké olyan, amilyen ma vagy, Budapest. Büszke és bátor emberek tanyája, magyarok jó útra vezérlője, az emberi fajta csillagfénye, Budapest. Légy vendéglátója a világ minden nemzetének, de ne tűrj meg többé megszálló hordákat, idegen zászlót e megszentelt falak között. Légy te is olyan, mint Budapest, Budapest; és tedd, hogy mi, méltatlan fiaid méltók lehessünk hozzád és egymáshoz. Élj örökké, munkában, harcban, füstben és vérben és koromban és dicsőségben, szabadság fővárosa, Budapest!

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01088