Most Devecseri Gábor áll a mikrofon előtt,
"Láttam hamuszín arcotok..." című versét olvassa fel.

Mint falusi utcák sorát 
a hullott akáclevele,
úgy borítják a Körutat
az apró üvegcserepek.

Ifjú elvérzett, nő lehullt,
és füstbe fúlt a kisgyerek,
hogy harminc órával tovább
lehessetek miniszterek.

Kórház kigyulladt, ház omolt,
gaz ágyú robbantott lakást,
hogy három órával tovább 
éltessétek a csalatást.

Láttam hamuszín arcotok,
s mikor már ifjak vére folyt,
halogató ajkatokon 
a szinte kedélyes mosolyt.

Őrizve méltóságotok,
amely akkor már seholse volt,
mit bántátok a pusztítást,
hogy gyermek égett, ház omolt?
 
Vagy tudtátok előre már? 
Én a leginkább ezt hiszem:
készültetek rá hidegen
s így nem lepett meg semmisem.

De mégis. Így van! Az a hős,
Semmiből - nőtt ifjú sereg,
amely titeket elsöpört,
tán titeket is meglepett.

És tán egy csöpp  csodálkozás
szállta meg lárva-arcotok,
hüllőszemű, brosúra-szívű,
tomboló hivatalnokok!

Mindegy! Lefordult sorsotok.
Három óráért vertetek!
Kenetes szókkal szólnotok
ne legyen három percetek!

Mint falusi utcák sorát
a hullott akáclevelek,
úgy borítják a Körutat
az apró üvegcserepek.

Csikorog léptünk. De szívünk
a tetszhalálból fellobog.
Vérzik a város, a haza,
de élni tud, de élni fog.

Mert el nem veszhet semmisem:
megrázkódott a temető
és tisztító leszámolásra
legyilkoltak léptek elő.

Velük erősebb a haza,
mely megvívta szent tusát
s még ég és  vérzik száz sebe:
ne rakjatok rá brosúrát!

Nem ólmos szólam kell a sebre,
a kín lángjait felszító,
de tiszta kézből és ajakról
puha tépés, emberi szó.

Magyar írók szóltak.
Kedves hallgatóink, Örkény István, Tamási Lajos, Háy Gyula, András László, Hubay Miklós, Devecseri Gábor és Eörsi István mai írásait, és a Lengyel Írók Szövetsége táviratát hallották.

ID: 01100