Szót kérek a szabad mikrofonban.
Kedves hallgatóink, új műsorunk, a Szabad Kossuth Rádió születése napján köszönti népünket. Aki most szót kér a szabad mikrofonban, Kollányi Pál, jó ismerőse Budán,, a Széna térieknek. Társaihoz szól, akik a szabadságért harcoltak. 

Azt is mondhatnám, Jóskával kezdődött a Széna téri barikád története. Az Ostrom utcaiak megszerették a fiút, és aggódva figyelték a kapuk alól mikor öreges léptekkel a Széna térre indult. A fegyver kényszerítő, parancsoló erejét kóstolta meg akkor Jóska, és így lett forradalmár. A Széna tér volt akkor, péntek reggel az Ostrom utcaiaknak, a Lövőház, a Hattyú, a Retek utcaiaknak a reménysége. Reménységük a szabadságra, a könnyebb életre, ott született fegyverzajban a Széna téri barikádon. És Jóskáért, a legfiatalabbért az egész környék aggódott. Lefűrészelt agyú kispuskájával ismert alakja lett a barikádnak. Barikád kell vasból, ez volt a döntés, és a Déli Pályaudvarról gurítani kezdték a fekete vasúti kocsikat. Jöttek a Csaba utcaiak is segíteni. A Lövőház utca sarkán, a földalatti építkezés épületeiben haditerveket szőttek, okos gondolatokká érlelődött a bátorság. Vigyázott rájuk a környék, így készült a barikád. Csatlakozott egy katona is géppisztolyostól. És megérkezett János bácsi is Pilisvörösvárról, hogy segítsen. Ő, a negyven éves, apja lett a 25-30 éveseknek. ott állt a Hattyú utca sarkán. A házbeliek kínálták, hogy egyen valamit. Szakadt munkásnadrágjából egy kézigránátot húzott elő, megköszönte az ennivalót azzal, hogy most ez a kenyerünk. Gránát. Aztán megint lőttek, és mi is lőttünk. A lakások falán benézett az ágyúgolyó. Az egyik bolt redőnye is beadta a derekát az ágyú előtt. Kis puskás Jóska kergette a kíváncsiskodókat, nehogy eszébe jusson valakinek elemelni onnan valamit. A forradalmár nem rablásra használja fegyverét. Így élt a barikád a Széna téren. Vasárnap reggel, amikor csend lett, az a hír terjedt el a házakban, hogy a kis puskás Jóska elesett. Az az ősz hajú néni az Ostrom utcában, aki utoljára vacsorát adott neki, megkönnyezte. Üzenem most neki, hogy Jóska él, és él a két mackónadrágos fiú, a ballonkabátos géppisztolyos, a bátor bőrkabátos, és a géppisztolyos katona, bízzatok Széna tériek. A barikád még ott áll az utcán, emlékezzetek. Ma már csend van, mi harcoltuk ki a csendet, mi vigyázunk rá. Őrködjünk felette. A Lánchíd felé találkoztam azzal a tizedessel, aki velünk volt. Ő is erről beszélt. Nemzeti színű karszalag van a karján, és a kedd esti egyetemistákkal közösen, fegyverrel vigyáznak a rendre. És most azt kérem a Széna téri és a környékbeli emberektől, segítsetek őrködni a szabadság felett. A csendben is úgy, mint ahogy segítettetek a barikádok között. Elmondom még, hogy a Széna tériek Jóskája a kis puska helyett géppisztolyt kapott, és nemzeti színű szalaggal jár az utcákon, a mi rendőreinkkel. Azt mondta nekem, ma már csend van, és a vérrel kivívott csend a szabadságunk felett őrködik. Ezt üzeni Jóska a Széna térieknek és az ősz hajú néninek az Ostrom utcába.

Kedves hallgatóink, Szót kérek a szabad mikrofonban című műsorunkat hallották.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01168