Magyar írók szólnak. Kedves Hallgatóink, Kassák Lajos verseit és Déry Tibor írását hallják. Elsőnek Kassák Lajos két versét Kassák Lajosné mondja el. A diktátor Alámerült örökre semmi kétség Sosem volt rútabb halál soha engesztelhetetlenebb gyűlölet, cserbenhagyták a gyávák, s a hízelkedők elárulták. Zászlók erdejéből lépett elő és ordított és toporzékolt vészesen, kivégeztette, akiknek szemük volt, kivégeztette, akiknek szájuk volt ki akarta folyatni egy egész nép vérét, s végül is eltiportan hever a hóban, a vizeletben, vagy a tüzes romok alatt. Bűnhődött-e, ha megölte magát, bűnös-e aki megölte a hajszás nappalok, és a rémisztő éjszakák nélkül szegényebb lett-e a világ.? Nem! nem! Most hasad ketté a fekete ég. Most fakasztja csíráját az új gabona. Szegény kis katona Nem mozdulok, nem hagyom el a helyem. Hány vihar zúgott el felettem, hányszor nyílt meg a föld, hogy elemésszen, akár egy rettenetes étvágyú állat. Hazám drága földjét bízták rám, gyermekeink álmát S az igaz férfi becsületét, ha minden kötél szakad ha elesek, nyugodtan hunyom le szemem, mert tudom, legyőzik emlékem, kiket szerettem, akik látták bimbózó éveim derűjét, szorgos kezeim a munkában és hallották hű szívem énekét a szabadságról. Ó, ifjúságom tüze, távoli céljaimnak. Őrségen állok szülőföldem határán, vigyázzatok rám, október hideg csillagai. Kedves Hallgatóink, most Déry Tibor lép a mikrofon elé. Barátaim. Nehezen szántam magam arra, hogy megszólaljak. Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejemből a vér, ezért te is felelős vagy. Beszéltél, lázítottál, hogy fogsz elszámolni a halottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek, menj ki, és fogd le a gyilkolók kezét. Én nem tudom egyszerűen tudomásul venni, hogy forradalom nincs véráldozat nélkül. Minden elhangzott puskalövés után félig eszelősen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ravaszt. Hiszek az emberi lelkiismeretben és a vádlottak padjára ültettem magam. Barátaim, vállalom a felelősséget. Boldog és büszke vagyok, hogy írótársaimmal együtt mesterségünknél fogva első hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának. A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma egyúttal az első győzedelmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre, hanem a népakarat. Iszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk, sejtettünk, amiről csak fél szavakat tudtunk mondani, a csontom velejéig megrendülve csak most tudom lemérni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a népre nehezedett, hogy ilyen egységesen felelt rá, egyetemleges egészében, puszta kézzel a tankok ellen. A suhancok forradalma, mondták. Mától kezdve a suhanc szó szent előttem. Évek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot. Ájultan hallgatott. Október huszonharmadikán felállt és helyreütötte a nemzet becsületét. Megrendülten és tisztelettel megemelem a kalapomat előtte. Úgy, ahogy kívántam és kértem és reméltem. Negyvennyolc ifjúsága után most támadt a hazának egy ötvenhatos ifjúsága is. Elsősorban őhozzájuk szólok, mert ma az ő kezükben van a forradalom sorsa. Öreg vagyok, hatvankét éves múltam, két bukott forradalomban vettem részt. Negyvenötben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, akik a nemzeten kívül rekedtünk, új hazára lelünk. De tíz év alatt lépésről lépésre kilopták talpunk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíthetni, s ehelyett vérbős hazugságból rakott börtönfalak közé zártak. Felelősnek érzem magam azért is, hogy későn nyílt ki a szemem, s hogy amikor kinyílt, nem tudtam szavamat, vagy a hallgatásomat úgy felerősíteni, hogy mindenki értsen belőle. De egy mentségünk van, magyar íróknak. Ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyílt harcot a zsarnokság ellen. Barátaim. Ha szavaimnak van valami hitele, hallgassatok meg, óvjátok meg a forradalmat. Olyan méltósága volt eddig, amilyet csak az igazság adhat eszmének, embernek. Egy dologra figyeljünk most. Nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé. Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani, de a tévedőket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették őket. A forradalom győzött, de ha nem adunk neki időt, hogy erőre kapjon, újra elbukhat. El is sikkaszthatják azok, akiknek érdekük. Fogjunk össze, egy hazánk van, s egy életünk. Ha szavamnak van hitele, fogjunk össze, ne egymás ellen hadakozzunk. Bízzunk a nép erejében és tisztességében. Ne folyjon több vér, tisztelet a halottaknak. Kedves Hallgatóink, Magyar írók szólnak című műsorunkat hallották. (A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.) ID: 01246