Esti beszélgetés a stúdióban.

Mindenekelőtt egy üzenettel kezdem kedves Hallgatók. Debrecenbe, a Munkás utca négy szám alá üzeni Molnár László, hogy él, jól van és nemsoká hazatér szüleihez. És most kedves Hallgatók, hadd mondjuk el közösen Molnár Lászlóval együtt, hogy hogy került ő ide a budapesti stúdióba, ezúttal már a Bródy Sándor utcai stúdióba, ahol már fölvételeket készítünk ezen a napon. Én a csolnoki. táborban dolgoztam, […] ide került a csolnoki szénbányába, mikor?
Ezerkilencszázötvenhárom, december huszonharmadikán.
Most pedig folytassuk talán azzal, hogy miért került ide?
Én szervezkedésért lettem elítélve ezerkilencszázötvenhárom tavaszán, pontosabban márciusban.
Igen, azelőtt Debrecenben volt.
Debrecenben egyetemista voltam.
Melyik egyetemen tanult?
A Debreceni TTK-n, kémia szak.
Na, és hogy történt az elítélés, letartóztatás miért? 
Ötvenkettő, november negyedikén történt, a bíróság szerint népi demokrácia elleni fegyveres felkelés bűntette miatt.
Igen, azután bíróság elé.
Bíróság elé kerültünk, a tárgyalás megvolt, tizenöt évet kaptam ezért a bűncselekményért, állítólagos bűncselekményért.
Igen, hányan voltak?
A csoportban tizenketten voltunk, és nyomdával és egy-két fegyverrel rendelkeztünk.
Igen, röpcédulákat?
Röpcédulákat készítettünk.
Mi volt a céljuk ezzel?
Feladatunk az volt, felvilágosítani a tömeget, felvilágosítani a magyar népet, hogy milyen sorban él, és megtalálni ehhez az utat, amiben most pillanatnyilag élünk, ehhez a pillanatnyi adottsághoz és pillanatnyi harchoz a lehetőséget.
Tehát tizenöt évre ítélték, és mint mondta, Csolnokra került a szénbányába, mint politikai fogoly.
Ott dolgoztunk, dolgoztam három évig, tehát a mai napig, szinte a mai napig, és a … események fölráztak bennünket ezekben a hónapokban. Október huszonharmadikán hírt hallottunk arról, hogy a budapesti ifjúság harcra készül, és tüntetéssel, majd fegyveres harccal áll ki, a magyar nép jogos félelmei miatt, az ÁVO-sok és az elnyomók zsarnoksága miatt, ellen. Mi csatlakozni kívántunk ehhez a harchoz passzívan, mert más fegyverünk nem volt, és éhségsztrájkot szerveztünk.
Meddig tartott az éhségsztrájk?
Az éhségsztrájk kilencvenhat óráig tartott, a bánya mélyén kétszázhárom rab éhségsztrájkot folytatott kilencvenhat óráig. Fönn a tábor, fönnmaradt dolgozói, elítélt dolgozói szintén ehhez az éhségsztrájkhoz hozzácsatlakoztak, hogy szolidaritást fejezzenek ki.
Hogyan sikerült kiszabadulni innen?
A szabadulást a minisztériumnak köszönhetjük, és azoknak a bányászoknak, akik a Minisztériumba fölmentek és kérték, hogy minket engedjenek szabadlábon, szabadlábra, mert a föld mélyén vagyunk kilencvenhat órája, és megérdemeljük, már csak ezért is a szabadulást. És az ő segítségükkel egy minisztériumból egy küldöttség érkezett ki, ami bányászokból állt, és megkezdődött tegnap délelőtt a szabadítást.
Na most, a politikai foglyokon kívül voltak ott más természetű elítéltek is?
Igen, valóban voltak, valóban voltak politikai jellegű közbűntényesek. Ez annyit jelent, hogy fegyveres közbűntényesek, akik a fegyverüket esetleg politikai célokra is felhasználták, ezért jelentenek politikai jellegű elítéltek, ezért politikai jellegű bűncselekményeknek nevezzük ezeket, és ezeket mi vizsgáljuk felül, hogy alkalmasak-e a szabad életre, és mi fogjuk őket elbírálni, hogy részt vehetnek-e ők a társadalom munkában, a felszabadult Magyarország építésében.
Megérkezett Budapestre, Budapestre tegnap délutánérkezett, azóta mit csinál?
Azóta egyik barátomnál voltam, és nagyon szívesen láttak, jól érzem magam.
És mi a terve mindezek után?
Tervem, hogy belekapcsolódom én is, ha nem is fegyveresen, de azt hiszem, békés, nyugodt életről van szó, de mégis meg kell teremtenünk azt a lehetőséget, ami az egész ország népének, az egész ország népének a jóléte felé vezet.
És nem soká, talán a következő napokban már Debrecenbe érkezik,
Igen, Debrecenbe érkezem,
a fiukat, Molnár Lászlót.
Üzenem nekik, hogy jól vagyok, egészséges, egy pár napig Debrecenben maradok még, aztán hazamegyek, és
Budapesten marad.
Igen, utána hazamegyek, és nem tudom a további,
Hát nyilván.
Visszamegyek az egyetemre, természetes, tovább tanulok, és föl akarok készülni arra a munkára, hogy én is eredményesen tudjak részt venni.
Hát, ehhöz a tervhöz és ehhöz a munkához nagyon sok sikert és boldogságot kívánok.
Köszönöm szépen.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01255