Esti beszélgetés a stúdióban.

Mindenekelőtt egy üzenettel kezdem kedves hallgatók. Debrecenbe, a Munkás utca négy szám alá üzeni Molnár László, hogy él, jól van és nemsoká hazatér szüleihez. És most kedves hallgatók, hadd mondjuk el közösen Molnár Lászlóval együtt, hogy hogy került ő ide a budapesti stúdióba, ezúttal már a Bródy Sándor utcai stúdióba, ahol már fölvételeket készítünk ezen a napon. Én a csolnoki. táborban dolgoztam, […] ide került a csolnoki szénbányába, mikor?
1953 december 23-án.
Most pedig folytassuk talán azzal, hogy miért került ide?
Én szervezkedésért lettem elítélve ezerkilencszázötvenhárom tavaszán, pontosabban márciusban.
Igen, azelőtt Debrecenben volt.
Debrecenben egyetemi hallgató voltam.
Melyik egyetemen?
A Debreceni TTK, kémia szak.
Na, és hogy történt az elítélés, letartóztatás miért? 
Ötvenkettő, november negyedikén történt, a bíróság szerint népi demokrácia elleni fegyveres felkelés bűntette miatt.
Igen, azután bíróság elé.
Bíróság elé kerültünk, a tárgyalás megvolt, tizenöt évet kaptam ezért a bűncselekményért, állítólagos bűncselekményért.
Igen, hányan voltak?
A csoportban tizenketten voltunk, és nyomdával és egy-két fegyverrel rendelkeztünk.
Igen, röpcédulákat?
Röpcédulákat készítettünk.
Mi volt a céljuk ezzel?
Feladatunk az volt, felvilágosítani a tömeget, felvilágosítani a magyar népet, hogy milyen sorban él, és megtalálni ehhez az utat, amiben most pillanatnyilag élünk, ehhez a pillanatnyi adottsághoz és pillanatnyi harchoz a lehetőséget.
Tehát tizenöt évre ítélték, és mint mondta, Csolnokra került a szénbányába, mint politikai fogoly.
Ott dolgoztunk, dolgoztam három évig, tehát a mai napig, szinte a mai napig, és a hatalmas események fölráztak bennünket ezekben a hónapokban. Október huszonharmadikán hírt hallottunk arról, hogy a budapesti ifjúság harcra készül, és tüntetéssel, majd fegyveres harccal áll ki, a magyar nép jogos félelmei miatt, az ÁVO-sok és az elnyomók zsarnoksága miatt, ellen. Mi csatlakozni kívántunk ehhez a harchoz passzívan, mert más fegyverünk nem volt, és éhségsztrájkot szerveztünk.
Meddig tartott az éhségsztrájk?
Az éhségsztrájk kilencvenhat óráig tartott, a bánya mélyén kétszázhárom rab éhségsztrájkot folytatott kilencvenhat óráig. Fönn a tábor, fönnmaradt dolgozói, elítélt dolgozói szintén ehhez az éhségsztrájkhoz hozzácsatlakoztak, hogy szolidaritást fejezzenek ki.
Hogyan sikerült kiszabadulni innen?
A szabadulást a minisztériumnak köszönhetjük, és azoknak a bányászoknak, akik a Minisztériumba fölmentek és kérték, hogy minket engedjenek szabadlábon, szabadlábra, mert a föld mélyén vagyunk kilencvenhat órája, és megérdemeljük, már csak ezért is a szabadulást. És az ő segítségükkel egy minisztériumból egy küldöttség érkezett ki, ami bányászokból állt, és megkezdődött tegnap délelőtt a szabadítást.
Na most, a politikai foglyokon kívül voltak ott más természetű elítéltek is?
Igen, valóban voltak, valóban voltak politikai jellegű közbűntényesek. Ez annyit jelent, hogy fegyveres közbűntényesek, akik a fegyverüket esetleg politikai célokra is felhasználhatták, ezért jelentenek politikai jellegű elítéltek, ezért politikai jellegű bűncselekményeknek nevezzük ezeket, és ezeket mi vizsgáljuk felül, hogy alkalmasak-e a szabad életre, és mi fogjuk őket elbírálni, hogy részt vehetnek-e ők a társadalom munkában, a felszabadult Magyarország építésében.
Megérkezett Budapestre, Budapestre tegnap délutánérkezett, azóta mit csinál?
Azóta egyik barátomnál voltam, és nagyon szívesen láttak, jól érzem magam.
És mi a terve mindezek után?
Tervem, hogy belekapcsolódom én is, ha nem is fegyveresen, de azt hiszem, békés, nyugodt életről van szó, de mégis meg kell teremtenünk azt a lehetőséget, ami az egész ország népének, az egész ország népének a jóléte felé vezet.
És nem soká, talán a következő napokban már Debrecenbe érkezik,
Igen, Debrecenbe érkezem,
a fiukat, Molnár Lászlót.
Üzenem nekik, hogy jól vagyok, egészséges, egy pár napig Debrecenben maradok még, aztán hazamegyek, és
Budapesten marad.
Igen, utána hazamegyek, és nem tudom a további,
Hát nyilván.
Visszamegyek az egyetemre, természetes, tovább tanulok, és föl akarok készülni arra a munkára, hogy én is eredményesen tudjak részt venni.
Hát, ehhöz a tervhöz és ehhöz a munkához nagyon sok sikert és boldogságot kívánok.
Köszönöm szépen.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01256