Riportereink szabadságharcosokkal beszélgetnek.

Kedves hallgatóink, a Bródy Sándor utcában, a Szabad Magyar Rádió egyik stúdiójában beszélgetünk fiatal harcosokkal. Kezdjük talán a bemutatkozással. 

Engedjék meg, hogy legelőször közülük a legfiatalabbat mutassuk be. Kerescsik Józsi, a Bakáts téri kórház kis hőse. Mindössze 16 esztendős és a szabadságharcosok Corvin ezredének tagja. Most még arcán viseli a lövés súlyos sebeit, de már dolgozni szeretne, építeni azt a szebb, szabadabb életet, aminek szép eszméje fegyvert adott a kezébe.
- Na most egy néhány szót arról is, hogy merre harcoltál?
- Először a Rákóczi úton harcoltunk, a Körúton voltak a szovjet tankok, onnan lövöldöztek.
- Hol sebesültél meg?
- Pénteken reggel öt óráig a Mester utca 1. számban voltunk elhelyezkedve. A Mester utca 1. számba az oroszok páncéltörő lövedékkel lőttek és ott megsebesültem. Arcomba és a lábamba, két lábamba szilánkot kaptam. Onnan a fiúk hősi munkájukkal, életük veszélyeztetésével átszállítottak a Bakáts téri kórházba, azóta ott vagyok.
- És mi volt az a gondolat, ami a szabadságharcosok soraiba állított?
- 48-ban a szabadságharcosaink fölkeltek az elnyomás ellen, épp úgy mi sem tűrhetjük azt, hogy hazánkban idegen elnyomók garázdálkodjanak.
Nahát folytassuk csak a beszélgetést adjuk át a a többieknek is. Most már arra kérjük őket, mutatkozzanak be a rádió mikrofonja előtt:
- Várkonyi Bertalan vagyok a Corvin ezred 4-ik századából. Először egy üzenetet adok át. A Körút és az Üllői út sarkán harcolt velünk fiatalokkal egy öreg, a nevét nem tudom, mert csak így ismertük. Az ő üzenetét közlöm: harcostársaimnak üzenem, jól vagyok, Bakáts téri kórházban fekszem, mindenem megvan. Fegyvert le ne tegyétek a végső győzelemig. Ugyancsak üzenem családomnak Balatonszárszóra, hozzátartozóimnak, barátaimnak, hogy jól vagyok, egészséges vagyok.
- Most pedig annak adjuk át a szót kedves hallgatóink, aki kocsit szerzett nekünk, hogy be tudjunk jönni ide a rádióba:
- Feleségem szerdán megsebesült a Kálvin téren, amikor értem jött le. Azóta a Bakáts téri kórházban fekszik, meggyógyul. Én azóta a kórháznak az élelmezését és a gyógyszerellátását intézem és a sebesülteknek a beszállítását. Remélem erre már szükség nincsen. Az utolsó napokban, nem tudom már milyen nap van. - Csütörtök... - Szombat és vasárnap a Mester utcai Corvin ezrednek a századához mentünk és ott teljesítettünk szolgálatot.
- Mit csinálnak a fiúk még ezenkívül?
- Most várják azt, hogy a szovjet csapatok Magyarországot elhagyják, abban a pillanatban rögtön leteszik a fegyvert. Szeretnének dolgozni az üzemben, én is szeretnék dolgozni.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01372