Szünetjel

Itt a Szabad Kossuth Rádió Budapest.
23 óra 33 perc a pontos idő.

Kedves hallgatóink, most Csillag István olvassa fel írását. 

"Hősök között jártam"
 
Nem a csatamezőn harcoltak, úgy ahogyan azt a történelem könyvből tanultuk, hanem háztetőkön, pincékben, a Viola utca és Práter utca szűken vonuló házsorai között. A miénket védték, az övékét. A várost, ahol születtek, éltek, dolgoztak, tanultak. A forradalom hősei között járok, azoknál vagyok látogatóban, akik életüket ajánlották a szabadságért, emberi életért, szebb jövendőért. Csaták, forgandó szerencséje hozta így, hogy csak karjuk, lábuk, tüdejük viseli a megvívott szabadságharc emlékeit. A Koltói Anna Kórházban csend van. Mint azokon a helyeken általában, ahol az emberi élet nagy csomópontjairól hoznak ítéletet. Születés, szerelem, halál. A csend a parancsnok. Bármelyik lesz is úrrá a nagy vagy kis emberi közösség vegetációjában. Az első jelenet, ami az ötödik emelet tízes kórtermében fogad, egészen olyan, mint egy családi fénykép valahonnan a Tisza mentéről, vagy a Dunántúlról. Kis zsúpfedeles, fehérre meszelt házat idéz ez a kép, valami nagy ünnepen, amikor együtt van a család. Lakodalmakat, karácsonyt. Ilyesfajta emlékeket ébreszt bennem. Talán csak a fontossági sorrend változott meg valahogyan, furcsán. A kép közepén fehér kórházi ágy, az ágyon sápadt, vézna kisfiú. Karjai különös merev tartásban kívül a takarón. Őt ülik körbe a családtagjai. A pici, törékeny, fekete fejkendős, fekete ruhás édesanya, a kopott fekete ruhában az édesapa, kőműves, mellette fiatal lány, először azt hittem a nővére, de amikor kérdésemre édes pirosan megrándítja a vállát, már pontosan tudom, hogy melléfogtam, és a másik oldalon szőke, kócos fejjel még egy tizenkilenc éves, a harcostárs, aki ép bőrrel úszta meg a Mosonyi utcai laktanya ostromát. Aki az ágyban fekszik, Varga Dániel, Kőbányáról jött el harcolni a függetlenségért, szabadságért a jobb, szebb, több életért. Megsebesült. Sérülése súlyos. Haránt légiós lövést kapott, a gerincvelőn keresztül a tüdőt érte a lövés. A végtagjai megbénultak - így mondja az orvos. Talán még maga sem tudja, hogy így van. Mosolyog, amikor arról kérdezem, elégedett-e a harc eredményével. Állítólag Bécsbe viszik és megpróbálják meggyógyítani.
A 6-os kórteremben még egy tizenkilenc éves. Kedves, kicsi leány, Parti Viola. Csak sétált a Corvin Áruház környékén 24-én ott sebesült meg. Nem súlyos, de azért még fáj a seb, szenved. Nem mondja. Inkább arról beszél, hogy nem üzennék-e Nagyrádiba özvegy Parti. Gyulánénak. Hogyne üzennék. Parti Viola üzeni Nagyrádiba édesanyjának, özvegy Parti Gyulánénak, hogyha még nem egészen egészséges is, de az lesz hamarosan és végre értelme lesz, hogy az lesz. 
Vincze András kocsikísérő a rádiónál sebesült meg. A Bródy Sándor utcában kapta a golyót, ami átszúrta a mellét. Hajnali háromkor történt az eset 24-én, és most már jól van. A narancsot, amit ma az ebédhez kaptak, hazaküldi a családnak. Barátja van a kórház dolgozói között. Az viszi, hordja a levelet, és csak viszi az ajándékot. Kérdem miért fogott fegyvert? Szerettem volna végre emberhez méltón élni. Tizenkét évig laktam a nővéremnél az Ilka utcában. Ígérgettek szünet nélkül. Még-még csak elviseltem volna a gázos konyhát, lakásként, de az egyéves gyereknek másfajta lakóhelyet szánnék. 
Bácskai Lajos elsőéves gépészmérnök hallgató. Nem gondolt harcra, amikor elindult az egyetemisták békés tüntetésére. De hallotta a Gerő beszédet, és látta Budán a diákotthon közelében a szovjet tankok kegyetlenségét. Harcolni akart. Így került a Corvin Moziba. Amíg beszél, a harc részleteit mondja, arra gondolok, hogy csak a lába sebesült meg. A szíve nem. A szeme, mint két fényes lámpás. A parancsnokról mesél, aki úgy szervezte a harcot, hogy őket jóformán semmi bántódás nem érhette. Olvastak, rádiót hallgattak, beszélgettek napközben. A Práter utcai általános iskola igazgatói irodájában volt a főhadiszállás. Magas, nyugodt, nagyszerű ember volt a parancsnok. Neki köszönhetnek mindent - így mondja. A parancsnok nevét kérdem. Nem tudják. Én mondom meg, hogy Maléter Pálnak hívják, páncélos ezredes. És azóta már a honvédelmi miniszter első helyettese. Gondosan feljegyzi a nevet, és így búcsúzik: "Szeretnék nagyon hamar meggyógyulni, mert úgy érzem szükség lesz rám, a mi békés életünk teremtése közben is. Ő is üzen. Szegedre, a Pápai utca 52-be, szüleinek, Bácskai Lajoséknak, hogy jól van. Nagyon jól van. Még csak annyit tesz hozzá, ehhez az üzenethez, hogy ha valóban kivonulnak az orosz csapatok és az egyetemi ifjúság által követelt tizenhat pont megvalósul, akkor megérte, ez a kis sebesülés.
Kórtermeket járok, sebesültekkel, a hősi harc, szabadságharc sebesültjeivel beszélgetek. Csak most nézek kísérőmre. Elnézést érte. Fekete György, az Országos Baleseti Intézet tanársegédje. Fáradt, a szemei le-lecsukódnak, de azért kísérget híven egyik kórteremből a másikba. Négy napig egyfolytában operált, gyógyított. Így tettek a többiek is valamennyien. Ő gyalog jött be a Duna partról ide a Koltói Anna Kórházba, a Fiumei útra a múlt hét szerdán. A felesége azt mondta, hogy ne menjen. És most szó szerint idézem, amit erre ő válaszolt: "Ez a legkevesebb, amivel az ember kiveheti a részét a szabadságharcból." És eljött. Még arról kell beszélnem, hogy ezek is az ő szavai, új embereket talált itt bent. Mindenki itt volt, mindenki segíteni akart. Néhány rövid órára szűkében voltak a vérnek Egyetlen felhívás és özönével érkeztek a véradók. Nyolc műtő dolgozott egyszerre. Belgyógyászat, akikkel bizony békeidőben nem egyszer vitázgatott a sebészet, most önként ajánlotta fel az ágyakat. Közben este lett. A nővér kopog az inspekciós orvosi szoba ajtaján. 
Tanársegéd  úr! A Kicsi hívja a 10-esből. Tudja, minden éjszaka úgy érzi megfullad. És a tanársegéd úr, Fekete György magára kapja, a már levetett köpenyt, hogy gyógyszerrel, jó szóval megnyugtassa betegét. Az ajtóból még mosolyogva visszaszól. Hát ilyenek ezek. Odakint harc közben félistenek, itt betegek.
Hősök között jártam tegnap délután. 

Csillag István olvasta fel írását.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01397