Most Ember György olvassa fel írását.

A Dunántúlról érkeztem meg tegnap délután, éretlen követként hoztam el Budapestre a Balaton-vidék, Veszprém, Fehérvár forradalmi lelkét. Az estét és a fél éjszakát fegyveres ifjak között töltöttem, s most itt állok a mikrofon előtt az élményektől lenyűgözve, meghatódva, lelkesedve, ezekért a pesti ifjakért. Nagyon sokáig nem szólalhattam meg a rádióban, az ... elhallgattatta a vasárnapi leveleket, és most oly jó először róluk írni, testileg még kissé betegen, de már egészséges lélekkel, teli tüdőből … ifjúságunk hősiességét. Sokan kértek meg a Dunántúlon, küldjek személyes üzenetet, élménybeszámolót Pestről. Hadd mondjam el most elsőnek ezt, ami következik, egy fiúról, aki talán éppen most áll kapuőrséget a Tűzoltó utcában, rendőrnadrág van rajta, tűzoltó csizma, flanel ing és … Ő maradt egyedül életben egy tizenhat főnyi csoportból. Nem tágított a harcok tüzében a Ferenc körút és az Üllői út sarkáról akkor sem, amikor mellőle már elveszett mindenki. Nagy magyar hősök, Túri Györgyök, Dugonics Tituszok, negyvennyolcasok utódja, kései fia ő. Jöjjetek festők, örökítsétek meg a harc képét. És amikor ott jártam késő este a Tűzoltó utcában, ez a kis hős éppen csatát vívott, méghozzá elszánt, komoly, számadó párharcot. Ellenfele egy orvosnő volt a Péterfy Sándor utcai kórházból, és azért jött, mert a hősnek láza van, homloküreg gyulladása. A haláltól nem fél, azt már bebizonyította, a golyóktól sem hátrál meg, de az injekciófecskendő láttán arcára ült a gyerekes irtózása, félelme a szúrástól. De kár, hogy nem látták, hogyan vált hirtelen szőke kamasszá, aki ijedten tartja szemmel a doktor néni kezét, és a sarokba húzódik tiltakozva kiáltva, hogy ne, ne. Nagyon büszke vagyok rá, hősiességére, és arra is, hogy fél az injekciótól. Mert, ha elmúlik fejünk felöl a veszély, az ilyen szőke fiúk ismét visszazökkennek életkorukba, szakmát tanulnak a gyárban, tudományt az egyetemen, randevúkra járnak, és szót fogadnak a mamának. Mert a szívük mélyén, természetükben, lelkükben fiúk maradtak, életkezdő, valódi fiatalok. Most az ő arcképét küldöm el barátaimnak a Dunántúlra, egy éteri képeslevelezőlapon.

Kedves Hallgatóink, Ember György olvasta fel írását.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01457