Most munkatársunknak, Pálics Pálnak a beszélgetését közvetítjük a borsodi bányászok Budapestre érkezett küldöttségével.

A Szabad Kossuth Rádióban tegnap és ma is többször elhangzott a felhívás: 

Kedves hallgatóink, a Műszaki Egyetem Forradalmi Bizottságának Petőfi-bányán járt küldöttsége üzen Petőfi-bánya dolgozóinak: 
Petőfi bánya dolgozói! Nagy Imréhez eljuttattuk követeléseiteket; átvett és helyesli azokat. Kéri a hős bányászokat, folytassák a termelőmunkát, támogassák a forradalmat azzal, hogy megadják Budapest energiaellátásához szükséges szenet. A követelésekkel Nagy Imre egyetért, ezek közül sokat már teljesített, ezért ígérjük, hogy rendezett viszonyok között a gazdasági követeléseket is teljesítjük. Mi a Műszaki Egyetem Forradalmi Bizottsága úgy érezzük, hogy követeléseitek teljesítése biztosított. Szálljatok a bányákba, adjatok szenet kórházaknak, Budapest forradalmi népének! 
Nos, mi a véleménye a borsodi bányászoknak? Azoknak a borsodi bányászoknak, akiknek küldöttsége fenn járt itt Pesten, a Parlamentben. Erről beszélgetünk két borsodi bányásszal. Szabad lesz polgártárs a nevét?
- Jónás Tibor vagyok a Sajókazai szénbányából.
 - Burkus Sándor az Ormosbányai bányászoktól.
- Most, ha szabadna, a felhívásról mi a véleményük?
- Én mint vájár, nékem az a véleményem, akik tegnap érkeztünk repülőgéppel a miskolci repülőtérről ide Budapestre, Nagy Imréhez eljuttattuk Borsod megye szénbányászainak  a kéréseit, követeléseit. Az első pontban nemcsak megegyeztünk, hanem határozottan állásfoglaltunk egymás mellett. Szilárdan a magyar nép mellett van és a magyar bányászok mellett. Az egész magyar nemzet felsorakozhat mellette. Amint jöttünk a repülőtérről a gépkocsival ide a Parlamentbe, szomorú látványokat láttunk az utcákon. Ablakhiány van, lakáshiány. Nagy a nyomorúság! Különösen fölhívtak a széntermelés fontosságára. Ha eddig tudtunk termelni és túltermelni másnak, nekem az a véleményem és meggyőződésem, a saját szükségletünk érdekében, az országunk szükséglete érdekében, a kórházak, a gyárak további üzemeltetése, az áramszolgáltatás, az adó-vevő készülékeknek a működése. Sok-sok olyan probléma van, amely most kizárólag most a mi munkánk győzedelmeskedésétől függ. Az én meggyőződésem és véleményem: a munkát vegyük fel! Még akkor is, ha bérben pillanatnyilag kilátástalan volna a helyzet. De nem így van. A fizetésünk biztosítva van. Az élelmünk biztosítva van, ha a bányászok az energiát adják a forradalom további győzelemre viteléhez.
- Ez az egyik borsodi bányász véleménye. És a másiké?
- Ha helytállunk azokért a magyarokért, akik már vérüket hullajtották és kórházainkban fekszenek, akkor mirajtunk a sor, hogy adjuk a szenet, adjuk a hazánknak a szenet, hogy továbbra tudják vívni a harcot, meg tudják mutatni azt, hogy kivívjuk a szabadságot. Mi bányászok nagy segítséget tudunk nyújtani. Fontos tényezők vagyunk a magyar szabadságharcnak a kivívásában.
 - Persze a Szabad Kossuth Rádió szava messze száll, nemcsak Borsodba, és gondolom, hogy a borsodi bányászok, akiknek igen nagy becsülete van a többi bányászság előtt, nyugodtan elmondhatja a véleményét: - Mit gondol erről a felhívásról a többi bányára vonatkozólag?
- Én biztos vagyok benne, hogy megértik az idők szavát. Biztos vagyok benne, hogy csatlakoznak a borsodi szénbányászoknak lelkes felajánlásához. El is várjuk, hogy igazán ma ilyen nehézségek között a bányászok még szilárdabban álljanak egymás mellé. Még szilárdabban fogjanak össze, mint eddig. Mi szénbányászok, borsodiak, eddig is dolgoztunk, kívánom veletek ismertetni, ha nem is megfeszített termelés, de gondoskodtunk arról, hogy az erőmű meg ne álljon, gondoskodtunk arról, hogy tényleg az élet meg ne merevedjen. Különösen a DIMÁVAG felhívása és kérése az volt számunkra, a borsodiakhoz, hogy mi dolgozzunk. Biztos vagyok benne, hogy minden bányász ezt a felhívást magáévá teszi, és holnap munkához lát. Talán nem is vár holnapig és munkához lát. Csak az a kérésem, ha termelünk, arra ügyeljünk, hogy az ellenség kezére egyetlen darab szén ne kerüljön.
 - Az ormosbányaiakat felkérem, a kérésük teljesül, vegyék ki a harcukat a termelésből. Nem kényszerből, hanem teljes magyar szív, teljes magyar önérzetl az a termelés, amit most kér tőlünk a haza.

Munkatársunk, Pálics Pál beszélgetését közvetítettük a borsodi bányászok Budapestre érkezett küldöttségével.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01489