Szünetjel

Szabad Kossuth Rádió Budapest és Szabad Petőfi Rádió Győr

Kedves hallgatóink, Maron Ferenc, a Kis Újság külpolitikai szerkesztőjének kommentárját hallják " A semleges Magyarország a világban" címmel. 

Az egyik angol lap azt írta rólunk a véres panorámák napjain: Ha a kis magyar nemzetet őrületbe kergette az elmúlt esztendők megmérhetetlen keserűsége, akkor ez szent őrület volt, amely a csodák fényét lobbantotta fel a halál szemei előtt. Ehhez a mondathoz mi magyarok fűzzük azt a büszkeségünk tiszta mélységeiből feltörő érzést, hogy a szent őrülettel a bölcs józanság párosult. A szent őrület heve tette sziklává ifjaink szívét a dübörgő szovjet tankok előtt, ugyanakkor a bölcs józanság tartotta meg olyan nemesnek, tisztának ezt a forradalmat, amelynek példáját nem tudja felmutatni a történelem. Mindkettőre, a szent őrületre és a bölcs józanságra szükségünk van az elkövetkezendő időkben is. Az egyikre azért, hogy örökre piros betűs ünneppé avassa lelkünkben a halottak napját. Kihunyt testek, de élő lelkek napjára emlékeznek majd az egymást követő nemzedékek itthon és szerte a világon mindenütt, ahol eleven a nagyszerű csodák iránti imádat. 
Ennek a tűznek égnie kell, mint a zöld lángnak a diadalív boltozatai alatt. És szükségünk van a bölcs józanságra is. Az egész világ szeme rajtunk függött, és ne feledjük egy pillanatra sem, rajtunk függ továbbra is. A győzelem kötelez. Kötelez arra, hogy megőrizzük a kivívott függetlenséget és szabadságot, kötelez arra, hogy új tagjaként a szabad nemzeteknek velük együtt formáljuk magyar szívvel, magyar akarattal mindnyájunk közös életét, mindnyájunk közös jövendőjét. Ez a kötelezettség beláthatatlan távlatokat nyit meg előttünk. A magunk vagyonává, de a nemzetek összességét gyarapító értékké kell tennünk hazánk földjének kincseit. Fel kell tárnunk a világ előtt azokat a kulturális értékeket, amelyeket az igazi magyar tehetség, a magyar nemzeti géniusz alkotott és alkotni tud. Valóban magyar kinccsé kell tennünk azokat az anyagi és szellemi javakat is, amelyeket a világ nyújt és nyújthat nekünk. A világ szíve megnyílt most előttünk, a mi szívünk is nyíljék meg most a világ előtt. Lássák a magyarok, milyen a paraszti munka Indiában, hogy miként éli mindennapjait a brit polgár, az amerikai farmer, a német tisztviselő, a finn favágó, a bolgár virágkertész, vagy a kínai gyári munkás. Nézze meg azt a földet, ahová az Olimposzról szálltak le dévajkodni az ősi istenek és mondjon imát ama sziklák tövében, amelynek oromzatán Krisztus keresztje állott egykoron. Köszöntse ő is Vendome oszlopát, rója le tiszteletét a londoni Nelson emlékmű előtt és Philadelphiában Franklin szobra alatt, és álljon meg mély megilletődöttséggel New Yorknak abban az utcájában, amely Kossuth emlékét őrzi az idők végtelenjéig. Álljon meg és mondja el a meg nem szólaló és mégsem néma szobornak, hogy valóra vált, amiről Kossuth álmodozott. 
Így, ezeknek a megnyílt határokon átvezető utaknak révén válik velünk, magyarokkal eggyé a világ és válunk mi magyarok eggyé a világgal. Ne csak hajdani korok emlékeként őrizzük, hogy az angliai Hadrián-fal építője itt volt helytartó az ősi Pannóniában. Hanem a mai élet ezernyi kapcsa fűzze össze London és Budapest mindennapjait és építsen hidat köztünk és a világ minden népe között. Ennek a világnak kiépítése történelmi és politikai feladat. Ne feledjük, hogy a történelem jelenideje a politika. Ehhez a mi új magyar politikánkhoz kell a szent hevület és a bölcs józanság. Eljövendő munkánk fontosságát talán könnyebben megértjük, ha emlékezetünkbe idézzük Toynbee-nak, a híres angol történelemfilozófusnak egyik gyönyörű mondatát: Kréta szigetén járván azt írta, hogy a több ezer éves kultúra emlékei úgy megülik az ember képzeletét, mint egy kiáltás, amelyet fogva tartottak a századok. Mi, magyarok, itt vagyunk most a magunk 1000 éves kultúrájának vérrel megszentelt földjén. És az ezeréves földön kivívott nagyszerű győzelem olyan kiáltás, amely megragadta az új magyar ezredévet!

Kedves hallgatóink, Maron Ferenc, a Kis Újság külpolitikai szerkesztője olvasta fel kommentárját.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01554