Szabad Kossuth Rádió Budapest és Szabad Petőfi Rádió Győr. A pontos idő 14 óra 14 perc. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzeti kormány kiegészítése és megerősítése érdekében Kéthly Annát államminiszterré, Kelemen Gyulát államminiszterré, Fischer Józsefet államminiszterré, B. Szabó Istvánt államminiszterré, Bibó Istvánt államminiszterré, Farkas Ferencet államminiszterré, Maléter Pált honvédelmi miniszterré megválasztja. Egyidejűleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Minisztertanács alábbi tagjait, felmentési kérésüket elfogadva, felmenti tisztségük alól: Horváth Imrét külügy-, Dr. Münnich Ferencet belügy-, Janza Károlyt honvédelmi, Kossa Istvánt pénzügy-, Molnár Eriket igazságügy-, Csergő Jánost kohó- és gépipari, Czottner Sándort bánya- és energiaügyi, Szabó Gergelyt vegyipari, Nagy Józsefnét könnyűipari, Nezvál Ferencet város és községgazdálkodási, Ribianszky Miklóst állami gazdasági, Bognár Józsefet külkereskedelmi, Tausz Jánost belkereskedelmi, Nyers Rezsőt élelmiszeripari, Gyenes Antalt begyűjtési, Apró Antalt építésügyi, Csanádi Györgyöt közlekedés- és postaügyi, Lukács Györgyöt népművelési, Kónya Albertet oktatásügyi, Babics Antalt egészségügyi miniszteri tisztsége alól, továbbá Apró Antalt, Bognár Józsefet és Erdei Ferencet elnökhelyettesi tisztsége alól. A külügyi és a honvédelmi minisztériumon kívül a többi felelős miniszteri tisztségeket az Elnöki Tanács nem tölti be. Ehelyett a minisztériumok vezetésére a nemzeti kormány miniszterhelyetteseket nevez ki azzal a feladattal, hogy a nemzeti kormány döntései és rendelkezései szerint lássák el a minisztériumok működésének, államigazgatási és gazdasági tevékenységének irányítását. E határozatok alapján a nemzeti kormány összetétele a következő: Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke és külügyminiszter, Tildy Zoltán államminiszter, Kovács Béla államminiszter, B. Szabó István államminiszter, Kéthly Anna államminiszter, Kelemen Gyula államminiszter, Fischer József államminiszter, Bibó István államminiszter, Farkas Ferenc államminiszter, Losonczy Géza államminiszter, Kádár János államminiszter, Maléter Pál honvédelmi miniszter. A nemzeti kormány tagjai, mint államminiszterek a nemzeti kormány által meghatározandó csoportosítás szerint látják el az egyes minisztériumok irányítását, a nemzeti kormány által kinevezendő miniszterhelyetteseken keresztül. Kedves hallgatóink, híreink előtt hallgassák meg kommentárunkat. Magyarország küldöttei rövidesen megjelennek az Egyesült Nemzetek Szervezetében, hogy tájékoztassák a világközvéleményt és a világszervezetet a jelenlegi helyzetről és a magyar forradalom következtében Európában kialakult viszonyokról. A magyar kérdés további alakulása nyilvánvalóan az általános nemzetközi helyzettől és a magyarországi belső állapotok fejlődési irányától függ. A kormány kinyilvánította az ország semlegességét. Ez a tény a semlegességi jogok mellett semlegességi kötelességekkel is jár. Az ENSZ-be küldött delegációnk helyzetét mi a magunk részéről legjobban úgy támaszthatjuk alá és erősíthetjük meg, ha bizonyosságot adunk arról, hogy a semlegesség nyilvánítása nemcsak egyszerűen szóbeli ígéret a magyar kormány részéről, hanem kifejezi az ország közvéleményének akaratát. Biztosítanunk kell tehát, hogy mint semleges ország, megteremtsük külpolitikánk és tájékoztatásunk semlegességét, amelynek lényege, hogy az egyenjogúság alapján egyformán baráti kapcsolatokat akarunk fenntartani mindenekelőtt szomszédainkkal, de természetesen a világ többi országaival is. A magyar helyzet további alakulása, az ENSZ-ben folyó tárgyalás mellett döntő mértékben a küszöbön álló magyar-szovjet tárgyalásoktól függ. Ezekhez a tárgyalásokhoz is elengedhetetlenül szükséges megteremteni a megfelelő higgadt légkört. A magyar-szovjet viszony rendkívüli megromlásának oka az, hogy a Gerő-Hegedüs klikk behívta a fővárosba a szovjet csapatokat. A magyar forradalom nem a Szovjetunió mint állam ellen irányult, hanem fő célja a szovjet csapatok kivonásának elérése. Ezt mindenképpen tisztázni kell. Ugyanakkor a magyar fiatalok, a munkás-, paraszt- és értelmiségi szülők gyermekei nem azért adták vérüket ebben a forradalomban, hogy utat nyissanak a fasizmusnak. A magyar közvélemény döntő többsége a semleges, független és demokratikus ország létrejöttében látja a forradalom eredményét és amint hajlandó volt elsöpörni a sztálinista zsarnokságot, éppen olyan elszántan és határozottan meg fogja védelmezni a visszanyert demokratikus vívmányokat mindenféle felelőtlen uszítással szemben is. A semlegesség arra kötelez, hogy belül megszűnjön az embervadászat, kifelé pedig higgadt és méltóságteljes hang uralkodjék szomszédainkkal kapcsolatban. Megértjük lengyel és jugoszláv barátainknak azt az aggodalmát, hogy féltik a magyar forradalom sorsát. Megnyugtathatjuk azonban őket, hogy az átmeneti kilengések után a helyzet ma már nagyrészt rendeződött és a nemzetközi kapcsolatok további normalizálódása Magyarország oldaláról biztosítottnak tekinthető. A semleges, demokratikus politika megszilárdulását éppen az mozdítaná elő, ha a szovjet csapatokat minél előbb kivonnák az országból. (A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.) ID: 01576