Szünetjel
Szabad Kossuth Rádió Budapest és Szabad Petőfi Rádió Győr.
23 óra 30 perc
Gong

Kedves hallgatóink. Sokan fordultak hozzánk azzal az aggódó kérdéssel, hogy vajon a rádió épületében lejátszódott tragikus események során nem pusztult-e el a rádió hanglemeztára és szalagtára. Érthető ez az aggódás, hiszen a rádió hangmúzeuma felbecsülhetetlen értékű és pótolhatatlan nemzeti kincseket gyűjt. Örömmel közöljük hallgatóinkkal, hogy a hanglemeztár és a szalagtár sérthetetlen. A harcolók semmilyen kárt nem okoztak benne.
A rádió múzeum értékei közé tartozik Babits Mihály, a nagy magyar költőnek két évtizeddel ezelőtt készült hangfelvétele. A féltve őrzött hangfelvételt az önkényuralom idején hosszú ideig nem tárhattuk hallgatóink elé, mert Babits Mihály hazafisága és demokratikus humanizmusa nem fért össze az önkény szellemével. Most a szabad Kossuth Rádió örömmel tárja a hallgatók elé az épen maradt és most már valóban a nemzetek [...] rádiómúzeumnak ezt a kérdését. Hallgassák kegyelettel a régi hangfelvételt: 

Babits Mihály elmondja Esti kérdés című költeményét. A verset 1909-ben írta, és 1936 június 4.-én mondja el. 

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Kedves hallgatóink, az épen maradt rádiómúzeum kincsei közül Babits Mihály hangfelvételét mutattuk be hallgatóinknak.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 01637