Kedves hallgatóink, Kádár János /ezután néhány másodpercre üres a vonal, semmi sem hallható. Monitoring./
- ..... parasztok, értelmiségi dolgozók, honfitársaim! Szólni kivánok az általános helyzetről, ezzel kapcsolatban a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben. Közölhetem, hogy az ország egész területén mind a fővárosban, mind vidéken a magyar népköztársaság ellen ... intézett? nyilt fegyveres támadást leverték? /..tük?/. A fegyveres felkelésben résztvettek nagyrésze vagy letette, vagy eldobálta fegyverét. A nagy tömegü eldobált fegyvert katonai és polgári szerveink most szedik össze. Budapesten és a Budapestről észak-nyugatra vezető utak mentén még egyes felfegyverzett személyek és kisebb fegyveres csoportok kóborolnak és rejtőzködnek. Ezeket szórványos lövöldözéssel és orvlövésekkel még mindig zavarják a tömegek békés életét, nyugalmát, biztonságát. De ezek ártalmatlanná tétele is gyors ütemben folyik. Vidéken a békés napi munka meginditása mindenütt rendben megy. A vasutak, a bányák, az üzemek, a közhivatalok jelentős részében a munka megindult. Az iskolákban a tanitás megkezdődött?
Kedvezőtlenebb a helyzet Budapesten. A /itt 2-3 szónál a vonal kiesik és visszajön/ - .... kezdődött a munka a hivatalokban, a közintézményekben, a vasutnál, a fővárosi üzemeknél és több ezren álltak munkába olyan jelentős bpi üzemekben, mint a Ganz Vagón, a Beloiannisz-gyár, a MÁVAG és más üzemekben, mindez mégis messze elmarad a vidéki helyzethez képest. A törvényes rend helyreállitását illetően más a helyzet Budapesten és más vidéken. Az egész ország vidéki területén, egyes Komárom-megyei falvakat kivéve, ahol lövöldözéseket rendeztek a Bpesten szétvert és innen kiszoritott fegyveres támadó csoportok szétszórt maradványai, - teljesen helyreállt a törvényes rend. Budapest egész területéről ezt még nem lehet ma sem elmondani. A megsemmisitett fegyveres támadó csoportokból megmaradt és nappal a pincékben és más helyeken rejtőzködő orvlövészek este előbujnak és kisebb bandába verődnek. Csütörtökön este több helyen áruházakat és vasuti pályaudvarokat támadtak meg és fosztottak ki. Pénteken este szintén garázdálkodtak. Felgyujtották pl. a Royal-szálló épületét és kifosztották a Rákóczi-uton a Gutman?-áruházat. A lakosságban általános az óhaj a törvényes rend, a békesség, a rendes minennapi élet,
a munka meginditása után és elítélő hangulat lett urrá az orvlövészekkel, a fosztogatással, a gyujtogatással szemben, mely jelenségek Budapesten még ma is sok kárt, szenvedést és megpróbáltatást okoznak békés lakosságunknak.
Az általános helyzetről szólva nyiltan meg kell mondani, hogy más, sulyos és gyors megoldást kivánó kérdésekkel is meg kell küzdeni a kormányszervek, a helyi hatóságok és a dolgozó nép egyesitett erőfeszitésének.
Ennyit az általános helyzetről, azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány megitélése szerint két-három napon belül Budapesten is végezni lehet teljesen a csoportos orvlövészekkel, a fosztogatókkal, a gyujtogatókkal, s ezzel az egész országban helyre fog állni a törvényes rend, a békés épitő munka első, nélkülözhetetlen feltétele.
Három alapvető feladatról kell nyiltan beszélnem.
Először: az ország határállomásain és most már a Bpest felé megindult vonatokon a testvéri szocialista országokból megsegitésünkre küldött jelentékeny mennyiségü élelem- és gyógyszerküldemény van. Az ország számos vidékén nagymennyiségü hizott sertés, zsirt és más élelmiszert gyüjtöttek össze hatóságaink Budapest számára. Az élelmiszergyüjtésében becsülettel vett részt hazafias parasztságunk is. Budapest népe pedig ugyanakkor sajnos sulyos ellátási nehézségekkel küzködik.
A második dolog: Budapesten a harcok során igen sok lakás megrongálódott, vagy teljesen elpusztult. Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált.
Harmadik pont: az üzemekben, a bányáknál, a vasuti és közuti forgalomban bekövetkezett munkakiesés miatt a most dolgozni kezdő gyárak nyersanyag-, de különösen szén, olaj és más fütőanyag hiánnyal küzdenek. A tüzelőanyag hiány a bpi háztartásokat is fenyegeti. Mi a teendő ebben a helyzetben?
Mindenkinek a maga helyén és feladatkörében haladéktalanul munkához kell látnia, teljes erővel és nagy lendülettel. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ország dolgozó népe teljes egyetértésre jusson néhány alapvető kérdésben. Milyen kérdésekre gondolok?
Egyetértésnek kell lenni abban, hogy az október 23-án megindult népmozgalom alapvető oka azokban a sulyos hibákban és bünökben keresendő, amelyeket az ország és a párt vezetésében döntő befolyással birt Rákosi-klikk követett el az ország dolgozóinak kárára.
Tudnunk kell azt is, hogy a káros cselekedettek és módszerekkel szemben fellépő tömegek felháborodása teljesen jogos volt. A megmozdulásban résztvett tömegenek nem a magyar népköztársaság népi hatalmának megrenditése, hanem ellenkezőleg a hibák elleni fellépésen keresztül, annak megszilárditása és megerősitése volt a célja.
Amennyire teljesen világos ma már az, hogy a tömegmegmozdulásban tisztaszándéku emberek vettek részt, továbbá, hogy még a fegyveres felkelésben résztvett fiatalok nagyrésze is a szocialista rendszer és a népköztársaság hivének vallja magát, a fegyveres felkelés és tömegmegmozdulás rész…vevőinek soraiban, kezdettől fogva jelen voltak és mindinkább előtérbe kerültek azok az ellenforradalmi erők, amelyeknek célja nem a hibák kijavitása, hanem a magyar népköztársaság államának, a dolgozó nép hatalmának megdöntése volt. Ezek az ellenforradalmi erők azt tüzték célul maguk elé, hogy megsemmisitsék szocialista forradalmunk vivmányait, az államositott ipart és kereskedelmet, a földosztást, ezzel a kapitalista nagybirtokos rendszert állitják vissza hazánkba. Tudniunk kell, hogy az ellenforradalo… több vonalon inditott támadást népidemokráciánk ellen.
Politikai vonalon nap, mint nap jobbra tólta a kormányt, amelynek az állan…dó ...... mind jobboldali szinezetet adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom rövid időn belül magát Nagy Imrét is, mint egyetlen kommunistá… is felesleges és elavulttá vált holmiként kidobta volna a kormányból.
Ezt Mindszenty biboros politikai fellépése sok dolgozóval megértette.
Az államhatalom ellen fegyverrel harcolók összetétele, ennek megfelelően a fegyveres felkelés jellege is gyorsan váltott. Miközben kiváltak a népi hatalmat megdönteni nem kivánó ifjak a harcból, letéve, vagy átadva a fegyvert, rohamos mértékben aktivizálódtak a börtönből kiszabadult, továbbá a békés polgárok álarcát mindaddig viselő személyek, végül a nyugati határainkon tul régen lesben álló volt Horthy-sta katonai és csendőrtisztek. Növelte a bajt a börtönökből kiszabaditott közönséges bünözők hada. Ezek fegyverhez jutva, különböző rémtetteket követtek el, növelték az anarchiát, és az ellenforradalmárok szándékait segitették elő. De igazi arcát az ellenforradalom a fehér-terrorral fedte fel az egész népen. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórványosan a tömegek békés tüntetései zajlottak le, ezalatt egyes helyeken, igy pl. a Dunántulon, különösen pedig Bács-megye déli részén, és a Győr-Soproni vonalon, jólszervezett fegyveres ellenforradalmi bandák százával gyilkolták le állati módon a kommunistákat, egyszerü munkásokat, paraszto-
kat, értelmiségieket, minden haladó embert, akiket kezükbe kaparitottak.
Ugyanez ismétlődött meg még nagyobb mértékben és még brutálisabb roham formájában, amikor a kormány Budapesten tüz-szünetet rendelt el.
Miközben kormánykörökben koalicióról és demokráciáról folyt a szóbeszéd, és hallgattak a felkelőkkel szemben az államot védő fegyverek, ágyuval lőtték a budapest pártbizottság Köztársaság-téri székházát, egyes fegyveres csoportok keresték fel a haladó emberek lakását, egész Budapesten, Csepelen, és elhurcolták, vagy a helyszinen meggyilkolták őket.
A Városliget szélén a fákon, megcsonkitott, megölt forradalmárok függtek.
Előfordult egyes esetekben, hogy a fehér-terrorista gyilkosok nem találva lakásán az általuk keresett személyt, megölték családját a legkisebb gyermeket sem kimélve. Ilyen volt a helyzet a mult hét második felében Budapesten. Fent még tárgyalásokon szoritották ki a kormányból a kommunistákat, és általában még formális demokrácia volt, lent az utcákon, a házakban már dühöngött az ellenforradalmi terror, végveszélybe került a dolgozó nép hatalma, a magyar Népköztársaság és a dolgozó nép minden vivmánya.
Tudnia kell azt is, hogy a Nagy Imre kormány teljesen tehetetlenné válott a jobboldali nyomással szemben, tulajdonképen utat nyitott az ellenforradalmi erők számára. Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyiltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem akarta az ellenforradalmi rendszert tudatosan segiteni!
Kétségtelen azonban, hogy az ellenforradalmi erők nyomása alá került és politikailag nagy bünt követett el a nép ellen azzal, hogy látva a kialakult helyzetet ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép előtt, ellenkezőleg uszott a soviniszta árral, feladta a munkásosztály pozicióit, és ellenállásra hivott fel a segitségül hivott, a népet és rendszerünket az ellenforradalommal szemben megvédeni szándékozó szovjet csapatokkal szemben!
Külön kell szólnom arról a fontos kérdésről, amely ma a legszélesebb tömegeket foglalkoztatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, amely engem és néhány társamat a Nagy Imre kormány volt minisztereit, arra a döntő elhatározás birt, hogy kilépve ebből a kormányból, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakitását kezdeményezem. Népidemokratikus rendszerünt és nemzeti függetlenségünk ma egymástól el nem választható kérdéséről mondom el nézetemet. Hozzáfüzve, hogy a tapasztaltom szerint e kérdésről vallott nézetemet ma már az öntudatos dolgozók tömegei is teljes mértékben osztják és magukénak vallják. Már a mult hét közepén világossá,
vált, hogy a bekövetkezett sulyos helyzetből csak kétféle kivezető ut van. Az egyik: továbbjárva a Nagy Imre kormány összeomlásra vezető utját, előtérbe állitva a szovjet csapatok kivonásának kérdését, és annak nyomán tehetlenül szemlélkjük, hogy az ellenforradalmi fehér-terror lemészárolja egész Budapesten, majd vidéken a kommunista munkások, parasztok, értelmiségiek aktiv tömegét, azután a kommunistákkal rokonszenvezőket, majd valamennyi demokratukus hazafit.
Aztán félredobja az ellenforradalom Nagy Imre és minden más demokratikus összefogásra alapozott kormányt, hogy tiszta ellenforradalmi kormányt hozzon létre. Ez az ellenforradalmi kormány aztán megsemmisitve a néphatalom utolsó maradványait is, visszaadva mindent, a bányákat, a gyárakat, a bankokat, a földet a régi tulajdonosoknak, visszaültetve a nép nyakára a főjegyzőket, az arisztokratákat és a csendőröket, visszaállitva hazánkban a kapitalista földeuri rendszert. Végül pedig a nép erejének szétzuzása után feladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó imperialistáknak! Ez volt az egyik lehetséges ut.
A másik ut, minden erővel a szovjet csapatok segitségét is igénybevéve gátat vetni az ellenforradalmi hullámnak, megvédeni munkásosztályunkat, parasztságunkat, egész népünket, népidemokratikus rendszerünket, szocialista vivmányainkat és jövőnket a megsemmisitéstől, helyreállitani törvényes és alkotmányos rendünket, a békés normális életet, a jogrendet és hozzálátni égető és fontos kérdések megoldásához, a sebek begyógyitásához, uj és szebb életünk kiépitéséhez. A megoldandó kérdések között szerepel: hogy a rend helyreállta után leüljünk tárgyalni a varsói szerződést aláiró országok kormányaival, a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásáról. A szocialista, népidemokratikus Magyarország, a népi hatalom megvédése, nemzeti függetlenségünk szuverénitása teljes biztositása ilymódon lehetséges. A sulyos helyzetből csak ez, az egyetlen kivezető utat irta kötelezően számunkra az ország és a nép élete. Mi ezt az utat választottuk!
Nyiltan meg kell mondani azt is, aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, az akár akarja, ezt, akár nem, az ellenforradalom, az imperialista járom, és a nemzeti függetlenség elvesztése mellett adja le szavazatát! Ma igazán csak az áll a népi hatalom és a nemzeti függetlenség ügye mellett, aki meggyőződéssel vállja, hogy minden erővel és lehetséges segitséggel a szovjet csapatok segitségét is igénybevéve, zuzzuk szét az ellenforradalmat, erősitsük meg
népiköztársaságunkat és azután üljünk le és tárgyaljuk meg a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásának kérdését. Ezeken az alapvető kérdéseken kivül van még néhány fontos politikai kérdés, amelyek népünket ma különösen foglalkoztatnak!
Elsősorban a megbántott nemzeti érzésekkel kapcsolatos kérdésekre gondolok. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, azon a nézeten van, hogy cimerünk a Kossuth-cimer, honvédeink egyenruhája feleljen meg a magyar hagyományoknak, és március 15-e ismét a magyar szabadságharc pirosbetüs ünnepe legyen. A kormány két nappal ezelőtt rendeletet adott ki, hogy a kötelező idegen nyelvet az iskolában a tanuló szabadon, maga választhatja meg. Szintén hagyományainkhoz hiven vissza kell majd állitani iskoláinkban az osztályzásnak nálunk régen megszokott módját, hogy a legjobb az egyes osztályzatés ne az ötös legyen. Meg kell mondanom azt is, hogy azokra a szolgai, és talpnyaló intézkedésekre, amelyekkel Rákosiék népünk nemzeti érzését sulyosan megbántották, és amelyeket most nekünk késlekedés nélkül helyre kell hozunk, nem a SzU-nak, vagy a szovjet népnek volt szükséges hanem azoknak a hizelgőknek, akik saját népünktől elszakadva, a szolgai másolással akarták magukat igazolni, és hazánkban a szovjet barátságot a maguk számára monopolizálni.
Sokat foglalkoztatja a közvélemény egyrészét a különböző pártok kérdése is. E kérdéssel kapcsolatban a következőket mondhatom: nem tudjuk máskép nehéz feladatink megoldását elképzelni, mint ugy, hogy a legkülönbözőbb pártálláspontok, és világnézeten lévő emberek részt és felelőséget kapnak és vállalnak az ország ügyeinek vitelében minden fokon. A legszélesebb demokratikus nemzeti összefogás, az igazi népfrontpolitika alapján állunk, ennek megfelelően a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a szó legtisztább értelmében vett nemzeti egységfrontkormány és az is marad.
Népköztársaságunkban a közügyek intézésében helyet és szerepet kapnak mindazok, akik e rendszer alapján állanak, de ki kell rekeszteni azokból mindazokat, akik a népidemokratikus rendszerünkkel szemben ellenséges érzésekkel viseltetnek. A társadalmi munka széles területén pedig együtt kivánunk dolgozni mindazokkal a hazafiakkal, akik készek népünk leg alapvetőbb közös ügyét, a béke ügyét velünk együtt védelmezni. Vannak emberek, akiket a magyar forradalmi-munkás-paraszt-kormány megalakulása után.
... /Folytatás a következő oldalon/
Népköztársaságunkban a közügyek intézésében helyet és keretet kapnak mindazok, akik a rendszer alapján állnak, de ki kell rekeszteni azokból mindazokat, akik a népi demokratikus rendszerünkkel szemben ellenséges érzésekkel viseltetnek. A társadalmi munka széles területén pedig együtt kivánunk dolgozni mindazokkal a hazafiakkal, akik készek népünk legalapvetőbb közös ügyét, a béke ügyét velünk együtt védelmezni.
Vannak emberek, akiket a magyar forr. munkás-paraszt kormány megalakulása után kétség fogott el, hogy nem akarják-e egyesek ismét visszahozni a régi bürokratikus párt- és államvezetési módszereket. Személyes tapasztalatom alapján állithatom, hogy Magyarországon ma nincs egyetlen ember se vezető párt, vagy állami poszton, aki a régi hibás politikát, vagy vezetési módszereket vissza kivánná állitani. De még ha akadna is olyan ember, aki a régi módszereket vissza akarná állitani, olyan ember már nincs, aki képes is volna rá, mert a tömegek nem akarják a régi hibákat viszontlátni, kérlelhetetlenül elsöpörnék helyéről azt a vezetőt, aki ilyesmire vállalkoznék. A vezetés elkököltsége [elkötelezettsége], a régi hibák leküzdésére két példát akarok megemliteni: [kézírásos jelzés a lapon: „Nw 10"]
Az MSzMP intézőbizottsága szombati ülésén határozatot hozott több tucat olyan ember ügyében, aki a Rákosi-klikk politikáját képviselte a párt társadalmi és állami élet vezetői posztján. Ezeket a volt párt- és állami vezetőket arra köteleztük, hogy térjenek vissza eredeti foglalkozásukhoz és dolgozzanak ugy, mint az állam bármely más polgára a termelésben, az épitő munkában. Az állami vezetés bürokratikus és néptől elszakadt módszereinek felszámolása érdekében a kormány elvi határozatot hozott, a minisztériumok és más állami főhatóságok összevonására, számuk csökkentésére, ideértve a volt államvédelmi hatóság felszámolását elrendelő belügyminiszteri végrehajtási utasitást is, mely már meg is jelent. El vagyunk tökélve a mult hibáinak gyökeres fölszámolására. Nem vezet közülünk senkit a bosszuállás szelleme és ezt nem türjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellenkezőleg, tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát birva lehet csak vezetni és kormányozni hazánkat. Ez kötelességünkké teszi, hogy a dolgozók minden jogos kivánságát megvizsgáljuk és közülük mindazt, mely a közérdek károsodása nélkül megoldható, megoldjuk. Tudjuk, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kérdés van, ezeket nem lehet egyik napról a másikra rendezni.
Ezért elhatároztuk, hogyha egy kérdés megoldásához még nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyiltan és kertelés nélkül megmondjuk. Felfogásunk szerint u. i. nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekében cselekedjünk. A kormány nov. 10-i ülésén elhatározta, hogy legkésőbb január 1-éi végrehajtási határidővel a munkabéralapot fel kell emelni 10 %-kal, mégpedig ugy, hogy az 1.200 Forintnál kevesebbet kereső munkások bérét 15 %-kal, az 1.200-1.500 Ft közötti keresetü munkások bérét 8-10 %-kal kell felemelni. Ugyanazen az ülésen elhatároztuk, hogy a gyermektelenségi adót eltöröljük. Megerősitette a kormány a dolgozó parasztságot sujtó beszolgáltatási rendszer eltörléséről hozott korábbi határozatot is. Ezeken a rendszabályokon tul ma tovább nem mehetünk. Ellenkező esetben az 1945-46-os évhez hasonlóan pénzromlás, infláció kezdődne hazánkban. Ez pedig nem a dolgozó javát szolgálná, hanem csak a szenvedéseit fokozná. A kormány határozatot hozott arra is, hogy a harcok következtében hajléktalanná vált károsultak lakáskérdésének mielőbbi megoldása érdekében az összevonás révén felszabaduló egyes minisztériumi épületeket lakás céljaira kell átadni. Ugyancsak örömmel fogadta a kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt intézőbizottságának azt a bejelentését, hogy korábban irodáknak használt épületeket a kormányszervek rendelkezésére bocsájtja azzal, hogy velük a dolgozók lakásigényeit segitsük kielégiteni. A kormány látja a rendkivüli felgyülemlett és égető kérdéseket, de a tennivalókat nem lehet felülről? varázsszavakkal megoldani, csak az egész nép összefogott erejével és munkájával. Segitsen e feladatok megoldásában munkás-, bányász, vasutas, parasztember éppen ugy, mint a szellemi életünknek azok a képviselői, irók, ujságirók, müvészek, tudósok és diákok, akik a mult hibáinak feltárásában oly jelentős szerepet játszottak. Külön fordulunk a bpi dolgozókhoz, Budapesten még mindig előforduló orvlövészek, fosztogatás, rablás és gyujtogatás felszámolása, a még mindig fegyverrel kóborlók lefegyverzése, a börtönökből kiszabadult bünözők összeszedése, a lakosság életének és vagyonának védelme, a törvényes rend, a normális élet, a munka feltételeinek teljes helyreállitása ma már nem annyira csak? rend?, mint inkább karhatalom- és rendészeti? feladat. Ennek gyors befejezéséhez azonban a lakosság önvédelmi segitsége is szükséges. A házak lakói, a sok helyen már alkalmazott öntevékenységgel óvják saját
házukat, életüket és vagyonukat. Ne engedjenek házaikba fegyverrel kóborló idegeneket. Ha ilyenek mutatkoznak, fegyverezzék le őket és az igy összeszedett fegyvereket éppen ugy, mint az utcán összeszedett fegyvereket adják át a legközelebbi magyar karhatalmi, rendőr, vagy szovjet katonai alakulatnak.
Honfitársaim, dolgozó testvérek! Igen sulyos napok vannak mögöttünk és sok nehéz feladat megoldása vár ma? mindnyájunkat. De ezek nem leküzdhetetlen nehézségek és nem megoldhatatlan feladatok. Ha a nép legöntudatosabb férfiai és női példamutatóan talpraállnak, kezükbe veszik néphatalmunk védelmének és megerősitésének ügyét, mindnyájan egy akarattal munkához látunk, eddigi szocialista vivmányainkra támaszkodva kilábolunk a bajokból, s a mult káros árnyai után tiszta, boldogabb és barátságosabb élet napja virrad népünkre.
Örvendetes és biztató jelenség az is, hogy harcunkban nem vagyunk magunkra hagyva. A testvéri szocialista országokban éppen ugy, mint a kapitalista országokban milliók és milliók figyelik aggódva, hogy leküzdjük-e az ellenforradalom hydráit. Hiszem, hogy igen és tudom, hogy mára nehezén tul vagyunk. A szocializmus hivei, valamint azok, a nem szocialista, de az igazságos haladás ügyét őszintén szolgáló igaz emberbarátok?, akik népünk javát akarják és nem a reakció felülkerekedését, nemcsak rokonszenvvel néznek felénk az egész világon, hanem kinyujtották segitő kezüket is. Értékes támogatást jelentenek számunkra a nyugati országokból a vöröskereszt utján hazánkba eljuttatott adományok is. Felhivásunkra a testvéri országok egész sora válaszolt máris jelentős segitséggel. Az albán, a bolgár, a csehszlovák, a kinai, a lengyel, a mongol, a német, a román és a szovjet szocialista országok kormányai jelentékeny segitség nyujtását határozták el és inditottak utnak hazánk felé.
Munkások, parasztok, értelmiségiek, honfitársaim! Országunk és népünk nem egyszer volt már a maihoz hasonló sulyos helyzetben. Ezeken a nehézségeken népünk összefogott erejével, lelkesedésével, forró hazaszeretetével még mindig urrá lettünk. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rendületlenül bizik népünk alkotó erejében, s bizton hiszi, hogy sikeresen leküzdjük mai nehézségeinket is, és győzelemre visszük a dolgozó nép ügyét. -
Kádár János, a forr. munkás-paraszt kormánya elnöke mondott beszédet. -
A kormányelnök beszédét hangfelvételről 12 órakor megismételjük. -

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 6–15. oldal)

ID: 21360