Kedves Hallgatóink, ismertetjük a Népszabadság mai számának vezércikkét, cime:
Hogy ne legyen infláció
Az élet vidéken a legtöbb helyen már rendes medrében folyik. A földeken szorgosan dolgoznak és a falu népe egyre több élelmiszert küld sokat szenvedett fővárosunknak. A vidéki üzemek többségében - ha nem is teljes számban, de - felvették a munkát. Budapesten rosszabb a helyzet; az élelmiszeripari üzemek 70-80 %-ában már dolgoznak, de a gépipari, a könnyüipari, a vegyipari üzemek többségében még nem termelnek. Noha tegnap igen nehéz közlekedési viszonyok ellenére az üzemekben sokan megjelentek, a munkát sok helyütt mégsem vették fel. A munkások pedig azért mentek a gyárakba, hogy dolgozzanak. A jó szándéku emberek kivánják és akarják már a nyugodt, normális körülményeket, az életet adó munkát. De felelőtlen hangoskodó elemek befolyására sok üzemből a munkások dolguk végezetlenül tértek haza.
A munkások dolgozni kezdtek és ekkor néhány demagóg erőszakos fellépésére abbahagyták a munkát. De kinek használ a további sztrájk? A hazának, a népnek nem, az bizonyos. Budapesten van a magyar iparnak több, mint fele. Napról-napra csak fokozódik a termelés kiesése miatt az az anyagi kár, amely a tragikus harcok miatt már amugy is több száz millió forintra rug. És kit sujt ez? Egyedül és kizárólag az ország népét. Ma városban vagy falun, bárkivel is szót váltunk,
előbb-utóbb arra terelődik a beszéd: lesz-e infláció? Ezrek és ezrek teszik fel ezt a kérdést ezekben a napokban, ezrek és ezrek gondolnak aggódva az 1945-46-os infláció szenvedéseire, a milliárdokra, a milliókra, az éhezésre, a nyomorra. Az ország népe és különösen Budapest lakossága az elmult három héten már tulságosan sokat szenvedett. Szeretne most már a bajokból kilábalni, szeretné a rendet, a nyugalmat, a biztos megélhetést.
Van-e tényleges veszélye az inflációnak? Meg kell mondani az igazat: van! Mert már három hét óta az ipar szivében, Budapesten nem termelnek az üzemek; van, mert nagy a vásárlási láz, rohamosan csökkennek a raktárkészletek és megcsappantotta a raktárkészleteket a fosztogatók siserehada is. Van, mert a munkabéreket kifizettük, de uj termés nincs a kifizetett pénz mögött. Van, mert a spekuláció kezdi ismét felütni a fejét. Nem akarjuk a vészharangot meghuzni, a helyzet távolról sem olyan, mint 12 évvel ezelőtt. A gyárak, a bányák épek. Közlekedési hálózatunk csaknem sértetlen. Az idei mezőgazdasági termés közepes volt, a döntő többségét már betakaritottuk. Hogyan kerülhetjük el hát az inflációs veszélyt? Csak egy uton: a munkával, csakis ugy, ha ismét megindul az élet, csakis ugy, ha a gyárak ismét szövik a vásznat, gyártják a cipőt, termelik azokat az árukat, amelyeket külföldön eladva értük nélkülözhetetlen anyagot vásárolhatunk. Az állam csakis akkor tarthatja stabilan a liszt, a zsir, a hus, a cukor, a ruha, a szappan, a lábbeli árát, ha kielégithető a vevőket. A szabad piaci árak is csak akkor nem szöknek magasba, ha a paraszt látja, hogy forintjáért szilárd áron iparcikkeket vásárolhat. Nem kétséges, hogy a szabad piaci árak emelkedni fognak. Ne ringassuk magunkat illuzióban: az idén már csak gyengébb termés miatt is drágább lesz a krumpli, a tojás, a zöldség, a zöldfőzelék, az alma. De hogy mennyivel emelkednek az árak, most már egyedül és kizárólag az ipar munkájától függ. Sok-sok család maradt a harcok következtében lakás nélkül. Valamennyien azt kivánjuk, hogy minél hamarabb meleg otthonuk legyen e sokat szenvedett családoknak, de ehhez ismét csak munka kell, az kell, hogy a kőmüvesek, ácsok, szerelők munkához lássanak. Az kell, hogy az üveggyárok ontsák az üveget, a cementgyárak a cementet, a tárlagyárak [téglagyárak] a téglát és cserepet.
A kormány egyik legfontosabb programpontja, hogy javitsa a dolgozók
és mindenek előtt az alacsony keresetü munkások életkörülményeit. Ezt szolgálja az az intézkedés, hogy az 1.200 forint alatti keresetü munkások bérét 15 %-kal, 1.200 és 1.500 forint között pedig 8-10 %-kal kell felemelni. De hogy az infláció ne vigye el a vámon azt, amit a réven nyerünk, ahhoz ismét csak munka és ujra munka kell. Csak helyeselni lehet éppen az infláció veszélyének elháritása végett a kormánynak azt a szándékát, hogy akik bizonyos időtől kezdve nem veszik fel a munkát, azoknak nem lehet fizetést folyósitani. Bizonyos, hogy ez az intézkedés a nyugalmat, a rendet kivánó és dolgozni akaró emberek helyeslésével és támogatásával fog találkozni.
A magyar nép egységes kivánsága, hogy megvédjük nemzeti függetlenségünket és szuverénitás alapján rendezzük kapcsolatainkat a SzU-val és minden állammal. Egységes kivánsága a magyar népnek az is, hogy a szovjet csapatokat Magyarország területéről kivonják. De erre csak akkor kerülhet sor - amint Kádár János a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke a minap rámutatott, - ha helyre áll a rend. Csakis a rend szilárd helyreállta után ülhetünk le tárgyalni a varsói szerződést aláiró országok kormányaival a szovjet csapatoknak hazánkból való kivonásáról. De a rend helyreállitásának ma már a magyar karhatalom megszervezésén kivül fő feltétele a termelő munka meginditása. Igy függ össze a munka a nép jólétével, a renddel, hőn óhajtott nemzeti követelésünk valóra váltásával. Ezért a munka ma minden becsületes magyar ember elsőrendü, hazafias kötelssége. -
/ Kb egy perc teljes csend. Mon. /
Most folytatjuk lapszemlénket:
Sokan azt vallják a budapesti üzemekben, hogy mi elkezdenénk ugyan dolgozni, de alig néhány napra való nyersanyagunk vagy félkész árunk van. Előbb vegye fel a munkát a nékünk szállitó üzem, utána majd mi is neki látunk. Ez a nézet káros: ha mindenki igy gondolkodna, itéletnapig is elhuzódhatna a munka felvétele. Két nélkülözhetetlen feltétele a folyamatos termelésnek kétségkivül van, ez a szén és a közlekedés. Közlekedés nélkül nehéz megkivánni a dolgozóktól, hogy órák hosszat gyalogoljanak munkahelyükre, sokan pedig vasut nélkül a legnagyobb jóindulattal sem tudják megközeliteni gyárukat. Bányá-
szaink és vasutasaink jó példát mutatnak. Többségük már leszállt az aknába, befütötte a mozdonyokat. A széntermelés, valamint a teher- és személyszállitás teljes helyreállitása a legfontosabb feltétele, hogy az .... helyter [helyzet] ellenére a budapesti üzemekben a bénitó csendet ismét az életet adó munka zaja váltsa fel. A gyors szállitással a külföldről érkezett és a határállomásokon összetorlódott nyersanyagok továbbitásával szükös anyag-helyzetünket ha nehezen is, de áthidalhatjuk.
A nyugodt termeléshez biztonságos közrend, zavartalan ellátás kell. Az kell, hogy a családapa tudjon gyerekének enni adni, ne kelljen órák hosszat sorban állnia néhány kiló krumpliért. Ezért nagy jelentőségü a kormánynak az az elhatározása, hogy amig az ellátás nem kerül rendes medrébe, a lehetőségekhez mérten a munkahelyen osztanak a dolgozóknak élelmiszert.
Az infláció elkerüléséhez át kell csoportositani a népgazdaság beruházásait is. A gyorsan befejezhető lakásépitések kivételével az épitőanyagokat és a munkáskezeket a megsérült lakások helyreállitására kell összpontositani. A más jellegü beruházási javak helyett, amennyire technikailag egyáltalán lehetséges és észszerü, fogyaztási cikkeket kell gyártani. Ezen az uton is növelnünk kell a lakosság közvetlen szükségleteit szolgáló termékek gyártását. Ezt az átcsoportositást nem lehet csak papiron végrehajtani, ehhez ismét és ujra munka szükséges. Ha a dolgozók azt látják, hogy a boltok ismét megtelnek áruval, nem kétséges, megszünik a felvásárlási láz és kihuzzuk a talajt a spekuláció lába alól. A munka, ez a sulyos gazdasági helyzetünkből való kilábolás egyetlen módja. A munka, ez a rend és a nyugalom megteremtésének nélkülözhetetlen eszköze. A munka a jólét forrása. A munka az infláció veszélyének egyetlen elháritója. -
Kedves Hallgatóni, felolvastuk a Népszabadság vezércikkét. -
Folytatjuk zenés müsorunkat. -

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 70–75. oldal)

ID: 21408