Gáspár Sándor a magyar szabad szakszervezetek országos szövetségének elnöke beszél. -
- Magyar munkások, szervezett dolgozók, kedves szaktársak!
A tegnapi nap folyamán számos munkásküldöttség keresett fel bennünket, hogy mondjuk meg, mi a magyar szabad szakszervezetek véleménye a jelenlegi helyzetről, a munkásokat, a dolgozókat foglalkoztató kérdésekről. Itt több kisebb és nagyobb politikai és gazdasági kérdésről van szó.
A munkásosztály soraiban általános a félelem, a régi, sok vonatkozásban népellenes politika visszatérésétől. Ezzel kapcsolatban látni kell azt, hogy a Rákosi-Gerő-klikk által gyakorolt politika, amely önkényuralmat, terrort és létbizonytalanságot teremtett, amely a magyar nép véleményét semmibe vette, nemzeti hagyományainkat lábbal tiporta és az egész népünk önérzetét mélyen megsértette, életképtelennek bizonyult. Ezt a káros és bünös politikát mélyen elitéljük, s meggyőződésünk, hogy ezt még egyszer rákényszeriteni a magyar népre senki nem tudja?. Látni kell azonban azt is, hogy a garanciát a dolgozóknak kell biztositani a normális élet meginditásával. A régi politika káros következményei annál tovább hatnak? életünk minden területén, minél tovább tart a rendkivüli állapot. Sem a kormány intézkedéseit, sem a szabad szakszervezetek javaslatait nem lehet addig megvalósitani az üzemekben, a munkahelyeken, mig meg nem indul a munka. Ez vonatkozik a kis és nagy kérdésekre egyaránt. A szabad szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek, azonositják magukat a magyar nép azon követelésével, hogy hazánk független, önálló ország legyen és mielőbb kivonják Budapestről és az ország területéről a szovjet csapatokat. Határozott intézkedésekre van szükség a kormány részéről az ország valódi függetlenségének megteremtésére, nemzeti sajátosságaink szabad kibontakoztatására. Ehhez azonban elsősorban az kell, hogy a normális élet meginduljon, dolgozzanak az üzemek, hivatalok, helyreálljon a közbiztonság, felszámoljuk az ellenséges erőket, amelyek eddigi vivmányainkat, népi demokratikus rendszerünket fenyegetik. Tudjuk, nekünk szakszervezeteknek és az egész dolgozó népnek elégoka van arra, hogy bizalmatlanok legyünk az igéretekkel szemben. De most nincs más, mint bizhunk kell abban, hogy a munka megindulása, a rend és a fegyelem helyreállitása után a kormány teljesiti igéretét, ill. programjának azt
a részét, amely a nemzeti függetlenségre, a szovjet csapatok kivonására vonatkozik. Biznunk kell ebben és meg kell adnunk a lehetőséget ahhoz, hogy a kormány dolgozni tudjon. Addig, amig lehetőséget nem adunk erre, nincs kellő? indokunk a bizalmatlanságra.
A másik legnagyobb kérdés, amelyben le akarjuk szegezni álláspontunkat, a pártokkérdése. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy ami eddig volt, az tovább nem tartható. Nem tételezhetjük fel, hogy bármely politikai párt egyedül vállalhatná az ország irányitásáért a felelősséget. Vannak e téren szomoru tapasztalataink, ezt még egyszer megismételni lehetetlen.
Határozott álláspontunk az, hogy mind a kormányban, mind a társadalmi és gazdasági élet minden területén be kell vonni felelős beosztásba a pártonkivüli és más pártállásu dolgozókat, a rátermettség mellett csupán csak azt az egy feltételt lehet megszabni, hogy hive legyen népi demokratikus rendszerünknek, élvezze a dolgozók bizalmát. Csakis ezen az alapon bontakozhat ki az a széles népi-nemzeti összefogás, amely egész jövőnknek, életünknek alapja, záloga.
Igen nagy az érdeklődés a dolgozók között a munkástanácsok müködésével kapcsolatban. Ismeretes, hogy ma a kormány a szabad szakszervezetek javaslatára rendeletet hozott a munkástanácsok választásáról és müködéséről.
A munkástanácsok megválasztásával megvalósul a munkás önkormányzat. A dolgozók érvényesiteni tudják akaratukat az üzemek vezetésében és maguk döntenek az üzem életével kapcsolatban minden kérdésben. A munkástanácsok döntenek az üzem sajátosságának legjobban megfelelő bérrendszer kialakitásában, a béralap felhasználásában, az erőltetett normarendszer felülvizsgálásában és korrigálásában. Bizunk benne, hogy a végleges munkástanácsok öntevékenysége, meggondolt intézkedései meg tudják szüntetni azokat az üzemen belüli hibákat, amelyek a munkásokat sujtották és sértették a dolgozók igazságérzetét. Meggyőződésünk, hogy a munkástanácsok létrejötte nemcsak az egyes üzemeken belül hoz változásokat, hanem egész gazdasági rendszerünkre messzemenően kihat, egészségesebbé, normálisabbá teszi népgazdaságunk szerkezetét is.
Nagyon sok dolgozóban fölvetődik a kérdés, vajon a szakszervezeti mozgalom tényleg képes lesz-e a pártoktól és a kormánytól független, szabad szakszervezet lenni? Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a szakszervezetek szabadságát a pártoktól és a kormánytól való függetlenségét mi nagyon komolyan vesszük és csirájában elfojtunk minden olyan megnyilvánulást, amely ezeket az elveket megsérti. Bátran elmondhatom, hogy
ma a szabad szakszervezetek munkáját valóban a dolgozók érdekeiért, a munkásosztály ügyéért mély felelősség hatja át. Mi nem vonunk vissza semmit azokból a követelésekből, állásfoglalásokból, amelyeket eddig nyilvánosságra hoztunk. Ez a felelősségérzet, a munkásosztály jövőjéért való aggodalom késztet bennünket arra, hogy állást foglaljunk a jelenlegi legfontosabb kérdésben, a munka felévételében [felvételében]. Budapesten immár három hete tart a tragikus helyzet. Házaink, lakásaink jelentős része rombadőlt. A családok százai és ezrei dideregnek ablaktlan, fütetlen lakásokban. A gyárak nagyrésze áll, a kalapácsok, a gépek hallgatnak, megállt az életet jelentő munka. Elsősorban a munkáscsaládokat sujtja, ha most, a tél küszöbén a romos lakásokat nem tudjuk felépiteni, a munkásgyerekek fáznak, éheznek és a munkások fogják legjobban megérezni, ha a termelés további késése, a nemzeti vagyon pusztulása esetleg komolyabb méretü inflációt okoz. Nem kell erről bőven beszélni, hiszen alig tiz évvel ezelőtt mindenki a maga bőrén érezte, hogy mit jelent az infláció. Ugy gondolom, ez a felismerés, családjuk és gyermekeik féltése vezette azokat a munkásokat, akik tegnap reggel elindultak, hogy bemenjenek az üzemekbe dolgozni. A vidéki üzemek tulnyomó többségében már dolgoznak és Budapesten egyik-másik helyen kisebb-nagyobb létszámmal megindult a munka. A munkásosztályért érzett felelősség, a munkáscsaládok jövőjéért érzett aggodalom késztet bennünket arra, hogy fölemeljük szavunkat azok ellen, akik akadályozzák a munka fölvételét. Nyiltan és világosan kijelentjük, hogy nem lehet nemzeti célkitüzésnek nevezni azt, ami a nemzet pusztulásához vezet.? Mi tudjuk ezt, hiszen kivétel nélkül minden munkásküldöttség elmondotta, hogy a dolgozók nagy többsége látja a fenyegető veszélyt és dolgozni akar. De egyes csoportok felelőtlenül akadályozzák a munka felvételét. Talán tudatosan, talán félrevezetve nem gondolnak arra, hogy a lakások nagyrésze rombadőlt, amit fel kell épiteni, hogy a családok, gyermekek tizezrei fáznak, éheznek, nem látják azt, hogy a testvéri szocialista és más országok baráti segitsége csak ideig-óráig enyhitheti, enyhithet valamit ezen a tragikus helyzeten. Ha nem indul meg az életet adó munka, feltartóztathatatlanul rohanunk egy olyan tragédia felé, amelyet népünk történelme során még soha nem élt át. Nem, a szabad szakszervezetek ezt a sztrájkot már nem támogathatják. Mi nem akarunk sirásók lenni, megásói annak a gödörnek, ahol nemzet süllyed el. Minden józanul gondolkodó munkásnak, minden
családját és gyermekét féltő és szerető embernek, mindenkinek, akit ehhez a néphez és nemzethez valami füz, meg kell értenie, hogy a munka további halogatása egyenlő a nemzet pusztulásával. Milyen hazafiak és milyen nemzeti követelés és célkitüzés az, amely a nemzetet pusztulásra itéli? Meg kell indulni a munkának! Munka nélkül nincs élet. A Rákosi-Gerő-féle gyülölt, népellenes politika kihatásait mindaddig nem lehet megszüntetni, a nemzeti függetlenséget, a nép szabadságát mindaddig nem lehet megvalósitani, mig meg nem indul a munka, helyre nem áll a rend, fegyelem, hogy az egész dolgozó nép támogatásával fokozatosan megvalósithassuk a magyar nép és a szabad szakszervezetek követeléseit. Ez a szabad szakszervezetek véleménye és ez az én határozott egyéni meggyőződésem is. Ezért szólitalak fel benneteket, munkások, szervezett dolgozók, szaktársak, lássunk munkához, van elég tennivaló!

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 110–114. oldal)

ID: 21427