Felolvassuk a Népakarat mai számának vezércikkét:
Cime: "Amit megőrizni akarunk és amit nem."
Közéletünk tele van megoldásra váró problémákkal, amelyeket a torz diktaturába süllyedt Rákosi-rendszer hagyott hátra és az októberi népmozgalom vetett el teljes nyiltsággal. Beszéltünk ugyan már előbb is a fájó és vajudó kérdéseinkről. Emlékezzünk csak az irodalmi életben az ujságok hasábjain, a Petőfi-kör vitaestjein kibontakozó uj, bátor hangra. Az akkori kérdésfelvetésnek azonban mindig volt egy bizonytalan pontja. A demokratizálásért harcolók minduntalan azzal a kétellyel viaskodtak, van-e táboruk a tömegekben, Csepel, Angyalföld, Kőbánya népében, a Rákosi-féle szektás, népellenes vonalvezetés ellen harcbaszálló uj erőknek. Sok ilyen beszélgetés arról tanuskodott, hogy a szocialista demokratizmus következetes hivei a hadsereg nélküli tábornok sorsától féltek. Tévedtek. Megmutatkozott, a magyar tömegek készek a harcra a demokratizálásért, a szabad életért. Az is megmutatkozott, hogy a tizezrek, akik annyiszor és olyan keserüen csalódtak Rákosiék terrorperes, internáló táboros, vaskapcsos? szocializmusában, sem tévedhetetlenek. A tömegharag feltámadt és sajnos nem maradt meg a forradalmi keretben?. Tudatos uszitók és a nép ellenségei gondoskodtak arról, hogy a szocializmust elrontó, eltorzitó Rákosi-Gerő klikk elleni népfelkelés egyre inkább ellenforradalmi tüneteket öltött. Ám bizonyos, a vasasok, a bányászok, az egyetemi fiatalok, a honvédek nagy serege nem a kapitalista multért hanem a demokratikus és szocialista jövőért szállt harcba. Ezekből a különös, lázas napokból sok indulat, vágy, követelés hullámzik még itt közöttünk, a romos utcákon kavargó tömegben. Mi az, amit megőrizni akarunk belőle?
Mindenekelőtt nagyon kell a százezrek lángoló, bizakodó aktivitása. Hányszor hiányolták az elmult években, s hogy megdöbbentek tőle, amikor megmutatkozott. Persze ez az aktivitás nem bukkanhatott elő a kaptafa-röpgyüléseken és hiánya szürke menetté változtatta a kivezényelt tömegek május elsejei felvonulását. Mihelyt azután a nép lelkét sohasem ismert, a függönyös autók mozgó elefánttornyaiba zárt vezetők ellen kellett megmutatkoznia, a passziv budapesti munkásság

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 1420. oldal)

ID: 21571