Miskolci rádió
Irodalmi műsor
Hulló eső, az ébredező északi szél megszokta már, ha ... október végén a tél útját egyengesse. Füvet csöngessen, lombot szakasszon, tarolja a világot. A világ is megszokta már ezt. Ámul most, látva, hogy elsöpörve rendszert és megszokást, a délvégen … varázsának … akarása. Micsoda szavak! Nem volt ilyen ígérete, ilyen nagyra nyíló tavasza egyetlen népnek sem és … mint ahogy …, kemény akarásán fogott össze, ... nemzetek, mint bennünket most, akik magyarul ejtjük e szót: „hazádnak rendületlenül”.

Kedves hallgatóink! Most a miskolci költők verseit hallják.

És mégis élünk, Kovács Lajos verse:
„Szigorú, fagykötötte nyelvünk, s megátalkodott éjszaka. Így éltünk. Csupán nyelni mertünk, de szólni, köpni nem, soha. Mint a barmok a nyomtatóban, szótlanul ballagtunk sután, megvakítva, hogy ne vágyódjunk a szebb életre, a fény után. Egymásnak nyögtük panaszunkat. Némaság volt a vád szava, meddő reménnyel úgy keringtünk, mint aki sohasem ér haza. Aki a körből szökni próbált, mert a húsába mart a hám, kurtára fogva tanult rendet, feszes kötéllel a nyakán. A föld türelmes, hátán hordja igazat, gazt is egyaránt. Hazaszeretetről beszéltek, miközben nem is volt hazánk, mert üldözött volt a honában, akit ebből táplált, nevelt, a nem hangzott dicsérőjének. Edwardról sok bárd énekelt. És emberséget hirdetett a rikító óriásplakát. Gyárak falára, utcakőre festették fel, a nép javát, minden hatalom, miénk a gyár. De a millióknak gyomra korgott. Az egy, a bölcs, a milliókra ezer alakban rávigyorgott. Majmoltuk csak a szabadságot. Senki nem tudta, hogy miért kiabálunk egymás fülébe, ahogy a torkunkon kifér. Féltünk, féltettük önmagunkat, bujdosunk, hát elveszünk. Öngúny mozgott ..., s almát csépeltettek velünk. De a kábulat egyre oszlik, mint a kertész vihar után, számba vette, mennyi veszett, s milyen érték maradt a fán. Nem apellálunk istenekhez, ezt a vihart más hozta ránk. Bekötözzük mai sebeinket és mégis élünk, szép hazánk.”

Októberi március, Hudy Ferenc verse:
„Láng ilyen magasra még nem csapott 1848 óta. Kenyér-féltés hajszolta kényszer, a szabadságvágy friss szele kihozta. Amit széttipornak Világosnál, erről azóta egyre beszéltek, de ígéretbe szőtt fondorlattal, nap, nap után, becsapták a népet. S a nép korbácsot font nyomorából, szélesre tárta vágya kaput. Szavát az ég és pokol visszhangozta, nem farkas falja itt a fiait. Tettének jaj, többé nem gátja, zászlót bontottak, piros, fehér, zöldet, szöveggel együtt, emeld magasra és takard be vele azt a véres földet.”

Hudy Ferenc: Írók hitvallása:
„Bár az erőnkből annyira telne, hogy minden gazt kigyomláljunk szálig. Ez lenne a ma legnagyobb tette. Pedig szívünk ennél többre vágyik, fölszántani az … Erős hajtást oltani, nevelni, s ha egy virág elhullatja szirmát, legyen helyébe nemesebb ezernyi. Magyarok! Szívünk, lelkünk új sebtől vérzik és még sajog a gyilkos tegnap. Nékünk a vért festi meg az éjt, vér hirdeti, amikor virrad. Nincs még egy nép, ki ennyit tűrjön. Nincs még egy nép, ki ennyit hordjon. Nincs még egy nép, ki ennyit épít és igazáért ennyit romboljon. Hősök vagytok! … viharban. El... a cselekvésben. Szeretlek, hazám! Jöhet bármi, én itt vagyok, … egészen.”

Lobogj, lobogj csak, Kovács Lajos verse:
„A szívek mélyén szunnyadó örök vágy vetett lángot, varsói friss célt tárt elénk és ellobbant a zsarátnok. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság büszke lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa. A meggyalázott lobogónk új küzdelemre lengett, s ébreszti a mákonyon elalvó honszerelmet. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság büszke lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa. Feltámadott a nép, élet-halálra szóló harcra, pusztuljon minden …, aki a bűnt takarja. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság büszke lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa. Szertehúzó kis gondjaink feledjük most, e percet a legfőbb célunk …: szabad legyen a nemzet. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság büszke lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa. Nem árral úszunk, ellene, fertőző évek ellen, hol a mocsok volt legfelül, s vérben a tiszta szellem. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság büszke lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa. Sok évi némaságunk, vád, csúfolt remény világa, múljék a rettegés hangja, anyák lidérces álma. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság büszke lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa. A zsarnokkal nem alkuszunk, szolgaság volt a bérünk. Ha térdet hajtunk, elveszünk, kegyet ne is reméljünk. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság büszke lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa. Saját honában, ott legyen próféta, az maradjon, vezesse népét a nap felé, hazánkban ne arasson. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság tiszta lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa. Ha kell, egy szálig elveszünk, nem adjuk fel az álmunk, eljő a várva várt napunk, hajnalunk, szabadságunk. Lobogj, lobogj csak tiszta láng, szabadság büszke lángja, te vagy az éltetőnk, napunk melengető világa.

Vékony Sándor verse, Előre magyar!:
„Munkás-diák barátságot, előre magyar! Szabadságról, magyarságról csendül most a dal. Eltiporni minden könnyet, előre magyar! … verni béklyót karról, indulj el, magyar! Harcos népe, ifjúsága, szabadult vihar, zúgd a hangján, zúgd a hangján, előre magyar! Menj az árral, bontsd a gátat, bontsd a gátakat, vad hulláma teremtse meg szabadságodat. Borsod népe, ifjúsága, dalra, dalra fel, s új erővel, új dalokkal űzd a múltat el! Bátor, ifjú szíved lángja adjon meleget, s esküszünk, mi magyarok mind elmegyünk veled. Borsod népe, ifjúsága, szabadult vihar, indulj, indulj szent utadra, s örök a magyar.”

Szabad a magyar, … Gyula verse:
„Testvéreim, hát ezt is megéltük. A feszültség, amely tegnap még szívünkben lapult, mint a kismadár a fészke alján, ha a sas …, örömmámorrá, dallá vált. A …, a nyár …, egy szent álom, mely nem a …, mámorba ontja … A …szenvedély harcos gyermeke fedetlen fővel járult a nemzet nagysága elé. Gyalázóim, mind meggyalázva már, nyomorult férgek, tegnap még vicsorgó, ordas farkasként vették vérem. Óh, … nemzetem, büszkén kiáltom, boldog vagyok, hogy fiad lehetek. Arcodba nézvén … közül, az égi … közül. A földkerekség minden királya bámulva nézi a fénylő napot, mely … ... néma árnyai, egriek, kurucok, Kossuth-katonák, megidézlek most, kérdem tőletek, mit szóltok ehhez drága ősapák? Mit szóltok ehhez világ népei? Akik láttátok omló véreink. Köszöntlek most az ünnep hajnalán, szabad magyar, szent hite szerint. Ne várjon senki tiszta szózatot, az örömmámor elfojtja szavam. Emeljétek fel forró szívetek, mert ma egy nemzet, egy nép született.”

Kedves hallgatóink! A miskolci költők verseit hallották. Közreműködött: Varga Irén, Papp István, Siménfalvy Lajos és ... Ernő, a miskolci Déryné Színház művészei.

Kedves hallgatóink! Folytatjuk zenés műsorunkat.

(A hangfelvétel és szöveges adásleírás forrása: Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútár Szabad Európa Gyűjtemény, Hungarian Monitoring 56-os hanganyagok archívuma.)

ID: 00936