A BORSOD MEGYEI TANÁCS RÁDIÓJA.
Fodros Miklós ..... beszéde.
Magyar Testvéreim, Keresztyének!
Szerte a világon igen sok hívő ember olvassa a Szentírást az ún. útmutató szerint, amelynek a mai vezérigéje így hangzik: Uram, nincs különbség előtted, a sok között és az erő nélkül valók között, hogy megsegítsed....
Bizonyára nem alap nélkül idézem ehhez Petőfi verssorát, az első szót hangsúlyozva: Isten csodája, hogy még áll hazánk. Áll hazánk! Szilárdabban, mint volt, csak pár órája hallottuk a szívünket-lelkünket kimondhatatlan örömmel betöltő hírt: ma tárgyalások után maga a szovjet főparancsnok rendelte el, hogy csapatai azonnal kezdjék meg a kivonulást hazánkból. Ez dicső szabadságharcunk végső győzelmét jelenti. Nem folyt hiába a drága magyar vér! Nem hiába hullott az anyák könnye, nem hiába ostromolta az eget annyi imádság és sóhaj, megszületett a szabadság. Isten iránti mélységes hála tölti el szívünket, magyar keresztyén testvéreink. A kitörő öröm napjai jönnek. Félre a kishitűséggel! Félre a bosszúval is! Nem vért akarunk látni, hanem ujjongó arcokat. Magát a napot. A napsugár most már örömkönnyeken ragyogjon, magyar földről magyar égre immár nem halálhörgés, hanem hálaima száll.
Mit számítanak most a köztünk lévő, e tekintetben nem döntő különbségek? Miénk a szabadság! A káros, gyűlölt intézmények egész sorát számolják fel, sőt mindezt egytől egyig, mindazt, ami a népnek nem használ.
Most aztán igazán minden okunk megvan arra, hogy teljes legyen a rend, ne történjék sem bíráskodás, és szívünkben csak nemes indulat kaphasson helyet.
Magyarok! Keresztyének! Adjunk hálát szabadító Istenünknek. Imádkozzunk! Kegyelmes Urunk, tiéd a dicsőség, miénk a .... Oly elhagyatva érezzük magunkat, te mellénk álltál. Előtted nincs különbség, hogy sok, vagy kevés erővel .....
/Orgonaszó festi alá az utolsó szavakat/ tölts be minket tiszta szeretettel. Acélozd meg izmainkat, hogy égjen a munka a kezünk alatt. Add, hogy egész életünk egyetlen hálaadás legyen. Ámen.

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 041. kötet, 673–674. oldal)

ID: 20711