ITT A SZABOLCS-SZATMÁRMEGYEI MUNKÁSTANÁCS RÁDIÓJA BESZÉL:
Kedves hallgatóink, a vidékről érkező telefonérdeklődések szükségessé teszik, hogy ilyen szokatlan időben is jelentkezzünk. Szívesen és örömmel teszünk ennek eleget, ha kedves hallgatóink úgy kívánják a következő 12 órában, amikor a szovjet alakulatok fokozatosan feladják szabadságharcosainkkal szemben elfoglalt hadállásaikat, akár óránként adunk hírt az eseményekről, mert mi is csak annak hiszünk már, amit látunk! Hiába, nincs nehezebb, mint a megrendült bizalmat megerősíteni. A szó hitelét visszaszerezni. De mit ránk kentek a századok, a sztálinista, a rákosista, a gerőista gyalázatot most lemossuk. Igaz, nem mi vesztettük el a magyar rádió becsületét, de nekünk kell most visszaszerezni! Ennek a célnak az érdekében tudjuk, hogy minden szót felelősséggel kell mondani. Felelősséggel mondjuk tehát: A hír, amit már előzőleg közöltünk, hogy a szovjet csapatok záros határidőn belül, mit még meg nem erősített forrásból 12 órának ismerünk, el fogják hagyni az országot! Záhonyból jelentették, hogy egy hadosztály már átkelt a tiszán, egy másik hadosztály a záhonyi tüzérségi laktanya és a Tiszai átkelőhely között kompon kel át. Míg más hadosztályok Záhony és tiszadesbő között várakoznak az átkelésre. Ismeretlen és Névtelen szabadságharcosok jelentkeznek nálunk a rádióban és hírekről tájékoztatnak, MI minden hírt fenntartással fogadunk és csak azoknak a híreknek adunk hangot, amelyek eddig is a szabadságharcosok becsületét szolgálták! Mi csak ezekről adunk hírt. Megnyugtatással közöljük hallgatóinkkal, hogy a csapatok hazafelé tartanak. Ne nyugtalanítsa hallgatóinkat az sem, ha nem azon az úton mennek, ahol jöttek. A Magyarországon tartózkodó csapatok záhonyon és beregszászon jöttek át, visszavonulásuk útja többirányú. Ez természetesen, hiszen egy hétig jöttek éjjel-nappal, visszafelé sem mehetnének kevesebb idő alatt. De van rá mód, hogy elhagyják országunkat 12 óra alatt és ez szükséges is. Hetedik napja tartjuk kezünkben a fegyvert, hetedik éjjel virrasztunk és Őrködünk nemzeti függetlenségünkért, szabadságunkért, magyarságunkért vívott harcban, és ez elég volt. Nem vagyunk addig nyugton, amíg tankok ágyúi merednek istenünk felé. Nem vagyunk addig nyugton, míg tankok dübörgése félemlíti gyermekeinket, nem vagyunk addig nyugton, míg lőszeres, üzemanyagos hadoszlopok állanak Magyarországon. Már a 13-ik óra idegesítőbb lenne, ha eltérő lenne az ígérettől. De már nincs szükség izgalomra. Ha eddig nyugalommal vívtuk harcunkat, most ne nyugtalankodjon senki. Ma este egy félórát kószált egy tank Nyíregyházán. Több irányban is átment a városon. Mint később megtudtuk, a felvonulások ideje alatt megsemmisült irányjelző oszlopok most nem mutatják az utat, hogy merre van Moszkva, de hogy megtalálják, az biztos! Ez a tank egy félórával ezelőtt Nagykálló–Nyírbátor irányában ment el Záhony felé, illetve a Szovjetunió felé, amit követnek a Nehéztüzérség hadoszlopai is; nincs szükség izgalomra, várjuk ki fegyelmezetten, míg elmennek, míg az utolsó katonának átadhatjuk a virágcsokrot, amit szabadságharcosaink sírjáról küldünk a szovjet népnek! Nem harag, nem bosszú, csak emlékeztető arra, hogy a sztálinista uralomból náluk még megvan egy módszer: A félrevezetés, mert őket is félrevezették, amikor ellenforradalmároknak mocskolták a magyar szabadságharcosokat.

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 041. kötet, 670–671. oldal)

ID: 20714