Damjanich Rádió, Szolnok · 1956. 11. 02. 16.00 Gyász és öröm Milyen sokáig hittük, hogy a kettő összeférhetetlen - hogy az emberi szív vagy gyászol, szomorkodik, vagy örül. A két érzésre együtt azonban képtelen. A véres és dicsőséges napok sora megmutatta, hogy lehetséges ez is: egyszerre gyászolni, sírni és örülni. Ezt teszi ma a nemzet, s minden hűséges fia. A gyász és öröm piros-fehér-zöldbe és feketébe öltöztette a városokat és falvakat. Magyarország ma, 1956 őszén lobogó zászlók és lobogó szívek országa. Zászlóerdőkbe öltözött városok és falvak. Ezt a képet megszokhattuk volna már. Zászlókból az elmúlt évek során láttunk eleget, sőt túlontúl sokat. És mégis, a forradalmi napok zászlóit olyan friss, szomjas szemmel néztük és nézzük ma is, mintha még soha nem láttunk volna ilyet. S ez így is van. Még sohasem láttunk ilyet. A múltba merült évek zászlótengere csak fölöttünk áradt és hullámzott, bennünk nem. Testünktől-lelkünktől idegen volt. A selymek és vásznak lobogása nem dobogtatta meg szívünket. Az más ütemre dobogott: úgy, ahogyan akkor még tilos volt. A tilalmat a magyar nép széttépte, mindörökre. 1956. október 23-án elindultak a zászlók és szívek - és útjuk azóta mind magasabban, egyre diadalmasabban ível. Igaz az út, melyen járni kezdtünk, nem könnyű út. Könny és vér, fájdalom szegélyezi az első lépésektől fogva. De dicsőség és öröm is, a felszabadultság halhatatlan öröme. Mindkét érzés a miénk: fájdalom és öröm, s oly sok van mindkettőből, hogy túlcsordult már az első napokban és kiáradt a mellekre, ruhákra, sapkákra - katonák, rendőrök és diákok sapkáira, s felkúszott a házakra, tetőkre is. A piros-fehér-zöld és a fekete szín birtokba vette az országot, s a selymek és vásznak lobogása ma egy egész nép érzéseit, akaratát és elszántságát kiáltja oda a világnak. Ez az ami forradalmian új a zászlók e néma és mégis oly hangos tüntetésében: hogy a szívekből bomlottak ki a friss szélbe, a magyar nép gyásza, reménykedése, áldozata szabadság és békeakarata lobogtatja őket. Bízunk benne, hogy minden nép megérti a zászlók, kokárdák, szalagok e néma jelbeszédét. Megértik, hogy a magyar nép forradalma senki ellen nem irányul: önmagáért van. Szabad, független nemzeti életért, békességért, igazi demokráciáért, minden becsületes magyar jólétéért. Gyászunk és örömünk erőt ad majd mindezek gyors és teljes megvalósításához. Legyünk hűségesek ezekhez a bennünk és fölöttünk lobogó színekhez: akkor hősi halált halt testvéreinkhez, önmagunkhoz - igaz ügyünkhöz leszünk hűségesek. Szolnok Szabad, független, semleges Magyarországot! Napok óta lázban ég a nemzet. Kitágult tüdővel, szívjuk a dohos, pállott levegő helyére tóduló frisset és érezzük a szabadság mámorító ízét. A Tiszántúl, a Duna-Tisza köze, a szelíd dombos Dunántúl népe újból meg újból hangos szóval kiáltja: "Rabok tovább nem leszünk!" A budapesti forradalom a "hátország" lelkes támogatásával kivívta azokat a jogokat, amelyekért oly rég - mondhatnánk évszázadok óta áhítozott a nép. Most hallja meg az egész világ: Szabadok, függetlenek és semlegesek akarunk maradni. Elég sebet kapott már a történelem folyamán a mi hazánk. Ütközőpont volt ez a Duna-Tisza mentén élő nép, s hosszú-hosszú évszázadokig nem is tudtunk mást csinálni, csak a sebeket gyógyítgatni. Mire begyógyult az egyik, felszakadt a másik. Hol ehhez, hol ahhoz a nagyhatalmi érdekcsoporthoz tartoztunk. Mindig volt, aki árult, mindig volt, aki eladott bennünket. Hol egy Rákosi, hol más. Ebből nem kérünk soha többé. Barátságban, békében akarunk élni a világ minden népével, nemzetével. Tiszteljük a világ népeit, de tiszteletet követelünk magunknak is, nemzetünknek is. Hazánk területét hagyják el a szovjet csapatok. Menjenek haza, mert nincs szükségünk arra, hogy idegen tankok dübörögjenek városaink utcáin és idegen fegyverek ásítozzanak a békés, a szabadságát szerető és őrző magyar népre. A munkások, parasztok és értelmiségiek dolgozni, építeni akarnak. De nem másnak. A munkához, az építéshez azonban biztonság kell és addig nem érezzük magunkat biztonságban, amíg idegen tankokat látunk. Nem érti az ember, hogy a szovjet kormány miért nem veszi figyelembe a reális valóságot. Szűnjék meg a megszállás, mert minél tovább tart, annál nagyobb lesz a magyar nép szívében az elszántság és ha kell életével védi meg drágán szerzett szabadságát. Nagy Imre miniszterelnök bejelentette, hogy a Varsói Szerződést semmisnek tekintjük. Ez a bejelentés a magyarság egyöntetű akaratát fejezi ki. S hogy ez mennyire így van, azt nem kell különösebben bizonygatni. Az üzemekben országszerte sztrájkolnak a munkások, nem hajlandók addig szerszámot fogni, míg a szabadságharcosokra támadó idegen hadsereg az országban tartózkodik. Ez így van. Azt is le kell szögezni határozottan, hogy a szovjet csapatok Gerő Ernő által való felhívását mélységesen elítélte és elítéli a nemzet. Nehéz most higgadtan írni a sorokat, mert a betűvel foglalkozó ember is legszívesebben a sztrájkolók közé állna. Mégis hirdetni kell a valóságot, a nép kívánságát, hadd tudja a világ, hogy szabadok, függetlenek és semlegesek akarunk lenni. Ez a visszatérő refrén és ez lesz addig, amíg erre nem kapunk megfelelő biztosítékot. Ősz van. Szemerkél az eső, fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot. Tudjuk, hogy sok a gond. Tudjuk, hogy szegény ez az ország és dolgozni kéne. Igen, dolgozni kéne. De idegen páncélosok haladnak az úton és mi nyirkos hideget érzünk a szívünkben, mintha odacsurogna az őszi eső... Találkozunk egymással, elmondjuk a valódi és az álhíreket, utána kérdő tekintettel nézünk egymásra. Nem kell szólni, úgyis tudjuk, egyre gondolunk. - Mikor mennek haza? - Menjenek haza! A magyar vendégszerető nemzet. De az ilyenfajta vendégeskedésből már torkig vagyunk. És egyébként is akármilyen kedves vendég, három napig untig elég. Itt most nem holmi pálfordulásról, nem erről van szó, amikor a szovjet csapatok gyors kivonulását követeljük, hanem annak az érzésnek nyílt kimondásáról, amely évek óta ég szívünkben. Érthető és világos a beszéd. Nekünk semmiféle járom nem kell! Nem akarjuk, hogy vér borítsa hazánkat. Pártharcokról A magyar nép forradalmának felbecsülhetetlen eredménye a több pártrendszer bevezetése hazánkban. Egész népünk saját bőrén érezte az egypártrendszer túlkapásait, terrorját, hazug félrevezető politikájának következményeit. Ettől csak a több párt körüli csoportosulás szabadíthat meg egy népet. Minden esetben egyénenként kell eldönteni azt, hogy ki, melyik pártba tartozzon. Népünk olyan időket él, amikor az egységre, az összefogásra feltétlen szükség van. Ezt kívánja népünk érdeke, a forradalom ügye. A szilárd összefogás, a magyarság együttérzése szükséges ahhoz, hogy a forradalom által kivívott eredményeket megőrizhessük. Hadd lássa az egész világ, hogy egy célért küzd minden magyar. Hazafiság, a függetlenség, a demokratizmus és a semlegesség megteremtése a cél. E kérdés vizsgálatánál nem szabad elfelejtenünk, hogy az újonnan alakult pártok tekintsék fő feladatuknak a magyarság egységének megőrzését. Jelen pillanatban tehát nem az a fontos, hogy melyik párt köré csoportosul az ország zöme, hanem az, amit a Petőfi-párt /a volt Nemzeti Parasztpárt/ jelenlegi álláspontja képvisel. Ez az álláspont jelenleg a legmegfelelőbb és ez nyújtja most a legnagyobb biztosítékot eredményeink megtartására. Minden magyar akinek egy kis mértékben is ügye a most lángoló szabadságharc megérti, hogy a pártok különböző állásfoglalása csak szembe állítja egymással a magyarságot. Azt a szilárd egységet, ami az elmúlt magasztos napokban népünk összefogásánál megmutatkozott, csak szétforgácsolja. Nem élünk olyan időket, hogy az összetartásban és az egységes kiállásban megtestesült erőinket ilyen célokra osszuk meg. Akkor, ha majd győzelmes harcunknak kézzel fogható eredményei lesznek, ha már végleg kivívtuk szabadságunkat, akkor nemcsak lehetőség, de szükség is lesz arra, hogy meginduljon a pártok vetélkedése. Szolnok Ságvári Endre u. 20. a Hazafias Népfront helyisége. Néhány napja - mióta a pártok megalakultak - ugyancsak forgalmas lett ez az épület. Itt van a Szociáldemokrata, a Független Kisgazda-, a Nemzeti Parasztpárt ideiglenes helyisége. A pártok megalakulásának Szolnokon is pillanatok alatt híre ment. Azóta sokan keresik fel a szervező bizottság tagjait, kérnek belépési nyilatkozatot s lépnek ismét soraikba. A bejárattal szemben az ajtón a régi, de bizalmat ígérő jelvény fogad, körben a felírás: "Független Kisgazda Párt". Az ajtó nehezen nyílik, mert belülről emberek állnak, lehetnek vagy huszonöten-harmincan. Forradalmi hangulatban beszélgetnek. - Azért azt mégsem engedhetjük - mondja valaki, hogy most a szabad piaci árakat kihasználva, egyesek lelkiismeretlenül felverjék az árakat. Magam voltam tanúja a terménypiacon, mikor a 280,-Ft-os kukoricát, 320,-Ft-ért adták el. A következő percekben már 350,-Ft-ért lehetett kapni mázsáját a kukoricának. Hát szabad ezt engedni? Vagy ott van a tojás, a tej, amely nap mint nap drágul. - Ellenőrizni kell s figyelni, kik az árdrágítók, szóltak közbe többen is. Ismét az előző folytatja, akiről közben megtudjuk, hogy a jól ismert Csapó Mátyás bácsi. - Én úgy vettem észre, hogy nem is a termelők drágítják az árakat, hanem a spekulánsok. Ezt kell megakadályozni. Blaskovics János indulatosan közbeszól: - Ez mind helyes, hogy erről beszélünk, de van ennél fontosabb tennivaló is. Azt hiszem, a gazdatársaim is hallották a Csepeli Szabad Rádió felhívását, amely élelmiszerért fordul hozzánk. Ez most a legfontosabb tennivalónk. Segítsünk valamennyien a csepelieken. Helyeselték felszólalását s ígéretet tettek, a mozgalom megindítására. A vezetőség egyik tagja vállalta az adományok összegyűjtését s indítványozta, hogy a Független Kisgazdapárt nevében külön teherautón juttassák el az összegyűjtött élelmet rendeltetési helyére. Tájékoztatták a jelenlévőket arról, hogy már Jászapátiban, Mezőtúron, Rákóczifalván, Szandaszőlősön, Kőtelken, Zagyvarékason, Tiszasülyön, Tószegen és Karcagon is megalakult a Független Kisgazdapárt helyi szervezete. A folyosó másik oldalán most még csak tintával írt tábla jelzi, hogy ebben a szobában székel ideiglenesen a Szociáldemokrata Párt. Bent a párt régi harcosait lehet találni, a budapesti eseményeket tárgyalják. Mezei László, a párt egykori szervező titkára, tegnap Budapesten járt, friss híreket hozott az induló mozgalomról. - Szerdán este alakult meg Szolnokon a Szociáldemokrata Párt - mondja. Azóta is sok régi párttagunk keresett fel bennünket. Megható érzés látni, mikor 50-60 éves munkások hozzák magukkal a régi tagsági igazolványt, s elmondják, hűek maradtak a párt eszméihez, tisztaságához. Ma du. 3 órakor tartjuk első nyilvános ülésünket, melyre elvárjuk becsületes munkástársainkat. - Mi újság a párt központjában Pesten? - Kéthly Anna pártunk elnöke jelenleg Bécsben van ahol részt vesz a Nemzetközi Szociáldemokrata Unió ülésén. Engem bíztak meg a Szolnok megyei pártszervezetek megalakításával s kérem, régi tagjainkat, főként vidéken, segítsenek ebben a nagy munkában. Egyelőre régi alapszabály szerint működünk. A Nemzeti Parasztpártba is Pestről érkezett vendég Győrfi Lajos, aki a következőket mondja: - Budapesten szerdán du. a Mezőgazdasági Múzeumban gyűltek össze a párt egykori vezetői és tagjai, hogy ismét megalakítsák a Nemzeti Parasztpártot. Az alakuló gyűlésnek az első határozata az volt, hogy Erdei Ferencet leváltották régi tisztségéből mert az utóbbi évek alatt nagyon lejáratta tekintélyét, egyik kiszolgálója volt a Rákosi-klikknek s nincs semmi becsülete a dolgozó paraszt tömegek előtt. Az ideiglenes vezetéssel Farkas Ferencet, a régi vezetőség népszerűségnek örvendő tagját bízták meg. A tanácsadó testületbe Illyés Gyula javaslatára Veres Pétert és Sebők Zoltánt választották. - Mi a programja az újjáalakult Nemzeti Parasztpártnak? - hangzott a következő kérdés. - A végleges program most van kidolgozás alatt, de a cél már világos. Szoros kapcsolat a paraszt szövetséggel és a Független Kisgazdapárttal. Továbbra is síkra szállunk amellett, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. De most már a gazdái szabadon döntsenek, terveik, elhatározásaik szerint. Ne kelljen többé "a felülről jövő jó tanácsok" szerint gazdálkodni s az elkövetett hibáknál az érintettek kapjanak kártalanítást. Végül az alakuló gyűlés résztvevői a Dorottya utcába vonultak, ahol elfoglalták az egykori székházat, amit a Nemzeti Parasztpárt filléreiből építettek s a Kultúrkapcsolatok Intézete jogtalanul kisajátított. Így kezdenek munkához az újonnan megalakult pártok ki-ki a maga módjára, egy igazán szabad, független Magyarországért, egy jobb életért. Szolnok Felhívás A szolnoki Szociáldemokrata Párt értesíti a régi tagjait, az üzemek dolgozóit s az érdeklődőket, hogy holnap /szombat/ délután a párt ideiglenes helyiségében /Szolnok, Ságvári út 20./ 3 órai kezdettel gyűlést tart. Kérik az üzemek, vállalatok, hivatalok dolgozóit s a kisiparosokat hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. Szociáldemokrata Párt szolnoki szervezete. Szolnok Mi újság a Cukorgyárban ? Az üzem munkásai itt is tartják magukat a munkás szolidaritáshoz. Ahhoz, hogy sztrájkkal is kifejezésre juttassák azt a szándékukat, hogy az oroszok menjenek haza. A gépek mozognak, de termelés sehol nem folyik az üzemben. A munkástanács ülésén tegnap elhatározták, hogy még öt napig nem veszik fel a munkát, a betolakodók elleni tiltakozásul. A munkástanács hozott azonban egy kényszerű döntést éspedig azt, hogy öt nap múltán újból meg kell indulni az üzemben a termelésnek, különben 700 vagon répa kárba vész, s a továbbiakban mintegy 1600 vagon cukorról kellene lemondani az országnak. Nyilván ez könnyelműség, meggondolatlanság lenne, ezért a cukorgyári munkások ezúton is kérik a szolnoki üzemek dolgozóit, ne tekintsék sztrájktörésnek azt, ha felveszik a munkát öt napon belül. Ezúton is köszönik a Járműjavító, a Fűtőház, a Papírgyár segítségnyújtását azért, mert eljöttek a vidéki munkások helyett segíteni. Az üzemben egyébként nyugodtság honol, nem kapott lábra semmiféle személyeskedés, bosszúállás. A munkástanács és az üzem dolgozói továbbra is kinyilvánították bizalmukat Kar László, az üzem igazgatója iránt. A munkástanács és a dolgozók kezdeményezésére azonban több fölösleges munkakört szüntettek meg. Így többek közt megszüntették a személyzeti osztályt, a munkaügyi osztályt, az üzemi bizottságot leváltották és jogkörét a munkástanács vette át. A függetlenített párttitkár is visszakerült a termelésbe, s hamarosan újból összeül a munkástanács, hogy megtárgyalja a normarendszer eltörlését s ugyanakkor a normások leváltását, illetve a termelőfolyamatba való helyezésüket. Nagy jelentőségű követelést valósítottak meg ezekben a napokban a Cukorgyár dolgozói. Visszaállították a korábbi szolgáltatások egy részét. Ezután az állandó munkások továbbra is megkapják negyedévenként a 25 kg cukrot. A kampányban résztvevő dolgozók naponta 30 dekát kapnak mint fejadagot. Már meg is kezdték az üzemben a ledolgozott napok arányában a cukor kiosztását. Szó volt a munkástanács ülésén arról is, hogy egyéb akciókat, tüzelőt és másokat is visszaállítsanak. Konkrét döntésre nem kerülhetett még sor, mert jelen pillanatban az üzem nem rendelkezik megfelelő szénnel. A napokban is úgy kapott megsegítésként az üzem a Fűtőháztól több vagon kokszot a mészégetéshez. A továbbiakban azonban ebben is végleges döntés történik. Mindemellett a gyár segít mindazokon, akik tüzelőszolgáltatásra igen-igen rászorulnak. A legújabb vívmányok közé tartozik hamarosan az is, hogy az üzem dolgozói, a munkástanács megállapítják majd a fizetési normákat, pontosan egy-egy munkakörnél megszabják a fix-fizetéseket. Ez alkalommal rendezik majd a szellemi dolgozók fizetését is, mert eddig igen méltánytalan volt a munkában az anyagi érdekeltségük. A fizetések megállapításánál az lesz a gyakorlat, hogy az alacsony fizetéseket felemelik és a kirívóan magas kereseteket viszont csökkenteni fogják. Nagy megelégedéssel veszik ezeket az intézkedéseket tudomásul az üzemben. Sokan ki is nyilvánítják véleményüket. - Már régen ezt kellett volna, s miránk kellett volna bízni az üzem, a dolgozók sorsát, akkor ma jól élnénk - mondják sokan. S ki tudná mindezt vitatni, hiszen élő valóság a forradalom válaszolt erre. A cukorgyári dolgozók most önmaguk valósítják meg azt a demokráciát, aminek már évekkel ezelőtt el kellett volna érkeznie. Ebben most már nem állíthatja meg őket senki, sem az oroszok fenyegető ittléte, de semmiféle más reakciós, restaurációs erő. Tiszaföldvár Egész furcsa csend üli meg a községet. Gyászol Tiszaföldvár, gyászolja azokat, akik életüket adták a szabadságért. Az utcán hallgatagon járnak az emberek. Ha beszélnek is, csak a fájdalom hangján szólalnak meg. Csend és néma gyász mindenütt. A rend fenntartásáról a felfegyverzett munkásőrség gondoskodik. Büszke öntudattal viselik a polgárőrség nemzeti színű karszalagját és fegyverét. Kettesével járnak az úton, egy munkás és egy diák. Középiskolás diák, még egészen fiatal, de már munkát vállal a cél, a szabadság megvédése érdekében. Jászberény Az emberek az utcán vannak, nem dolgozik senki. Sztrájkol az egész város, csak a közellátás nem szünetel. A parasztság úgy fejezi ki szolidaritását, hogy élelemmel látja el a lakosságot. A forradalmi tanács arra a megállapításra jutott, hogy addig folytatják a sztrájkot, míg a két kormány között kedvező megállapodás nem történik a szovjet csapatok kivonásáról. Támogatja a tanács azt a javaslatot, hogy a terv és békekölcsönöket a szabadságharcban megrokkant, illetve károsult felkelők javára fordítják. Jászberény város és a környék parasztsága élelemmel segíti Budapestet. A Forradalmi Ifjúsági Szövetség is megalakult. Ma délelőtt néma és fegyelmezett felvonulás kíséretében megkoszorúzták a hősök emlékművét. Érdekes a tanács állásfoglalása az iskolai oktatással kapcsolatban. Az általános gimnáziumban és a szakiskolákban kizárólag csak a reáltárgyak oktatása folyjék, ugyanakkor az általános iskolákban a tanítás szüneteljen. A környék falvaiban és községeiben megalakították a forradalmi tanácsokat, mindenütt nyugalom van, a nép fegyelmezetten viselkedik. Katonai helyzetkép ma délben Értesülések szerint a szovjet csapatok komoly páncélos egységekkel általános terv alapján körülveszik s itt-ott megszállják a fontosabb katonai objektumokat. Körülvették a harcigépekkel ellátott repülőtereket. Megszervezik az útvonalak biztosítását és berendezését, ugyanakkor azonos egységek többszöri manőverezéséről is hallottunk hírt. A szovjet csapatok részéről eddigi manőverezéseik folyamán erőszakos megnyilvánulást nem észleltek. Amennyiben mód van rá, elkerülik a lakott területeket. Kérdés az, mennyiben változik magatartásuk hadtáptartalékaik teljes kimerülésével. A Megyei Katonai Forradalmi Tanács és az egyetem MEFESZ-bizottsága felelőssége teljes tudatában az alábbi felhívással fordul a város és a megye lakosságához. Örömmel jelenthetjük, hogy a megye területén állomásozó valamennyi magyar katonai egység a forradalom ügye mellé állt. A mezőtúri gépesített ezred katonái is megalakították a forradalmi katonai tanácsukat, s ezzel pontot tettek régi parancsnokuk népellenes önkényére. A helyi lakosság forradalmi tanácsával együttműködve őrködnek a rend és biztonság felett. A környező magyar csapatok közül már csak a békéscsabaiak állásfoglalása nem ismeretes. Reméljük, hogy ők is igazán magyarok és a forradalom ügye mellett tesznek hitet. Esténként ha kimegy valaki sétálni, mindjárt megragadja figyelmét a kirakatablakokra ragasztott gépelt szöveg. Olvasom a felhívás című röplapnak szánt írást. A lap írója a budapesti események ecsetelésével kezdi a felhívást, majd egyre hevesebb lesz és fegyverbe szólítja Szolnok népét. Ez az, ami megragadja a figyelmemet. Szép a hazaszeretet, szép a segíteni akarás, de nem árt, ha egy kicsit gondolkodunk is. Nyugodtan, higgadtan, megfontoljuk esélyeinket. Nem vagyunk mi gyávák. Életét a haza szabadságáért bármelyikünk szívesen feláldozná, de meghalni céltalanul nem akarunk, ezt nem tehetjük. Pont most akarunk hiába meghalni, amikor egy jobb, egy szebb jövő kezd kibontakozni Gondolkodjunk egy kicsit higgadt fővel. Mi egy új, szebb boldogabb országot akarunk építeni, ehhez pedig nyugalom és béke kell. Bízzunk a kormányban, bízzunk Nagy Imrében, aki minden percét arra használja fel, hogy az országot ebből a nehéz helyzetből kivezesse. Magyarok! Ne veszítsétek el a fejeteket, önuralmatokat. Várjatok csendben és nyugodtan, ez a legtöbb, amit most tehetünk, mert az újjáépítéshez nem esetleges hősi halottakra, hanem szorgos munkáskezekre van szükség. Szolnok Közlemény A Városi Forradalmi Tanács Lakásügyi Bizottsága felhívja a lakosság figyelmét, hogy a 35/1956 MT számú rendelet november 1-én hatályba lépett. A rendelet szerint a személyi tulajdonban lévő, legfeljebb három lakószobás házak felett a tulajdonosok szabadon rendelkeznek, azokba megüresedés esetén a tulajdonosok szabadon választhatják meg a bérlőt és nem kell hatósági kiutalás. Abban az esetben, ha a házban bérlő lakik és a tulajdonos be kíván költözni házába, a bérlő részére másik megfelelő lakást kell biztosítani. Vita esetén a bíróság dönti el, hogy a felajánlott lakás megfelelő-e. A Lakásügyi Bizottság kéri a tulajdonosokat, hogy a rendelkezést tartsák be és ne zaklassák a bérlőket, hogy a lakást hagyják el, anélkül, hogy részükre másik lakást biztosítanának. Értesíti egyúttal a lakásigénylőket, hogy igényüket a munkahely szerinti munkástanács fogja elbírálni, ezért azt ott jelentsék be és a munkástanács a városi lakásügyi bizottság által fokozatosan rendelkezésre bocsátott lakásokból fokozatosan fogja őket kiutalásban részesíteni. Aki nem munkavállaló, a tanácsnál jelentse be igényét. Felkéri a Lakásügyi Bizottság az összes üzemek, vállalatok, szervek munkástanácsait, hogy a lakásigénylőket azonnal írják össze és számukat a lakásbizottsággal sürgősen közöljék. Közli a Lakásügyi Bizottság, hogy lakáscserét a további intézkedésig csak kivételesen méltányos esetekben engedélyez. Felhívja a lakosságot, hogy az önkényes beköltözésektől tartózkodjék, mert az önkényes beköltözőkkel szemben a fennálló rendelkezések szerint fog eljárni. Eszerint az önkényes beköltözőt a lakásból, lakás biztosítása nélkül is ki kell helyezni. Szolnok 1956. nov. 2. Városi Forradalmi Tanács Lakásügyi Bizottság Szolnok, 1956. november 2. A forradalmi esemény következtében a Szolnoki Vízművek is megválasztotta október 30-án a munkástanácsot. Azokat a dolgozókat küldték a munkástanácsba, akik szakmai megbízhatóság szempontjából a munkavállalók teljes bizalmát élvezik. A munkástanács már két ülést tartott, amelyeken csatlakozott a Járműjavító és a Tiszamenti Vegyiművek forradalmi munkástanácsainak követeléseihez, azzal a kivétellel, hogy közszolgáltató üzem lévén, Szolnok város ivóvíz ellátását minden lehetőség felhasználásával biztosítani fogja. A forradalmi munkástanács olyan intézkedéseket foganatosított, melyeknek eredményeként áramkimaradás esetére is az ivóvízellátást biztosítják. A munkástanács foglalkozott a dolgozókat érintő égetően fontos gazdasági kérdésekkel is és már eddig több olyan problémát oldott meg, ami az üzem életének a mai helyzetnek megfelelő stabilitását biztosítja. Bencze László Felhívás a Vegyesipari Vállalat és a Vasipari Vállalat dolgozóihoz. A Megyei Vöröskereszt felkéri a Vegyesipari Vállalat és a Vasipari Vállalat azon dolgozóit, akik a szolnoki Tüdőkórház kazánjavítási és üvegezési munkálatain dolgoznak, hogy munkájukat fejezzék be. Ez nem sztrájktörés, beteg munkatársaink életéről van szó. A napi események úgy kívánják, hogy a sztrájkot a kazánjavító és üvegező munkások tovább folytathatják. Szabó Pálné PH. Megyei Vöröskereszt TISZA BÚTORGYÁR Szolnok, Vöröshadsereg út 32-34. Levélcím: Szolnok 4. sz. Postahivatal A Tisza Bútorgyár értesíti fizikai és havidíjas dolgozóit, hogy az október havi végelszámolást november 3-án kifizeti. Tisza Bútorgyár Czuczor Gyula munkástanács MEGYEI TÜDŐBETEGGYÓGYINTÉZET Szolnok, Vörös Csillag út 4. Tel: 12-95 Igazgató-főorvos: Dr. Perényi György "A Szolnok Megyei Tüdőbeteggyógyintézet megalakult munkástanácsa helyesli a kormány semlegességi politikáját és csatlakozik a 16. pontban foglaltakhoz." A Forradalmi Munkástanács és a Tüdőkórház valamennyi dolgozója azon fáradozik, hogy a kórházban ápolt betegeket és sebesülteket a legmesszebbmenőkig ellássa és a kórház zavartalan munkáját biztosítsa. A Szolnok Megyei Tüdőbeteggyógyintézet Forradalmi Munkástanácsa. Hivatalos értesítés alapján tudjuk, hogy a mai napon ENSZ-bizottság érkezik Budapestre a Ferihegyi repülőtérre. A repülőgépnek, de. 10 órára kellett volna megérkezni. A kormány tagjai, élükön Nagy Imre miniszterelnökkel, megjelentek fogadásukra a repülőtéren. Legutóbbi értesülésünk akkor érkezett, amikor a Ferihegyi repülőtér felvette a rádiókapcsolatot a Pozsonyból késve elindult repülőgéppel. Előzetes tervek alapján az ENSZ-bizottság országjárása folyamán Szolnokra is ellátogat. A Biztonsági Tanács attól függően ül össze, hogy a most véget ért 10 órás gyűlés után mikorra tudják ismét összehívni a tárgyaló feleket. Vagy ma éjszaka vagy a holnapi nap folyamán feltétlenül megkezdik a tárgyalást. Ha a Szovjetunió megvétózza Magyarország ügyét, akkor haladéktalanul össze fogják hívni az ENSZ-közgyűlést. A magyar kormány semlegességi nyilatkozatot tett, felmondta a bűnös Varsói Szerződést. ENSZ-küldöttséget várunk a bennünket ért sérelmek megvizsgálására. Óvjuk, védjük semlegességünket, mint megmaradásunk egyetlen erkölcsi eszközét! A magyar szabadságharc ellen vét, aki ilyen helyzetben - eleve kilátástalan - provokációt okoz. Ezért felhívjuk a város lakosságát, hogy az átvonuló szovjet csapatok mozgása és felfejlődése elé semminemű akadályt ne gördítsen. Mindenki előtt világos, hogy hatalmas túlerővel állunk szemben és bármiféle provokáció, csak a magyar nép pusztulásának katasztrófájához vezetne." Szolnok, 1956. XI. 2. Magyar Nemzet. 1956. november 1. 3. p. Kós Péter = Lev Konduktorov Az ENSZ előtt botrányos körülmények közt leszerepelt magyar megbízottról most kiderült, hogy valódi nevén Lev Konduktorov orosz mérnök, aki mielőtt diplomáciai pályára lépett, az orosz olajtársaságok szakértője volt. 1952-ben küldték ki Indiába a magyar kormány megbízottjául Konduktorovot és ekkor vette fel a jól hangzó Kós Péter nevet. Hogy valójában a jó magyar név alatt lélekben Lev Konduktorov maradt, az az ENSZ-béli szereplése folyamán kiderült. A Nagy Imre-kormány azóta helyrehozta a Hegedűsklikknek ezt a magyar nemzettel szemben elkövetett minősíthetetlen eljárását, menesztette Konduktorovot és bizonyára rövidesen a magyar ENSZ-kiküldött tisztségére talál magyar érzelmű magyar embert. Magyar Nemzet 1956. november 1. 4. p. Leleplezték a Beruházási Bank húsz ÁVH-besúgóját A Beruházási Bankban, amely az ország összes termelő vállalatait mozgatja, szerdán megalakult a Forradalmi Nemzeti Bizottmány. A megalakulás adminisztratív lebonyolítása után az új bizottmány intézkedett, hogy 60 millió forintot utaljanak ki az ország különböző részeiben dolgozó vállalatok szellemi és fizikai munkásainak. A Nemzeti Bizottmány vezetője a személyzeti főosztály-vezetőtől átvette a bank tisztviselői karának személyi adatait tartalmazó kartotékokat. Ezeket gondosan átvizsgálták és megállapították, hogy a banknál az ÁVH nem kevesebb, mint húsz jól fizetett besúgót tartott. Az is kiderült, hogy nemrégiben az egyik besúgó, egy fiatal tisztviselőnő, börtönbe juttatta egyik kartársnőjét, mert az gyanútlanul arról beszélgetett, hogy valamelyik külföldi rádió milyen kommentárt fűzött a Petőfi Kör júniusi ismert eseményeihez. Ezt a besúgónőt szerda délelőtt már be sem engedték a bank székházába. (Forrás: A fennmaradt műsorborítékok tartalma, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. A beolvasás sorrendje nem állapítható meg. Közli: Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok, 1956. A szolnoki rádió műsora 1956. október 26. - november 3. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5). ID: 20945