Damjanich Rádió, Szolnok  ·  1956. 11. 03. 16.00
Ferencz Lajos: Egy a célunk: a nemzeti függetlenség megőrzése

Az egész világ "magyar csodának" nevezi nemzeti forradalmunkat s eddigi eredményeinket. A világ csodálkozhat, nekünk azonban, akik e forradalmat fegyverrel, vagy a szó és a bátor kiállás eszközeivel vívtuk, nincs időnk "csodálkozni" a nemzet forradalmi vívmányain. Arra azonban időnként szakítanunk kell néhány percet, hogy megnézzük: mit vívtunk ki eddig alapvető nemzeti követeléseinkből s főként pedig mik voltak azok az erőforrások, melyekből nemzetünk erőt meríthetett e mérhetetlen küzdelemhez.
Lássuk az eredményeket!
Legfontosabb s a további szabadságjogok kivívásának előfeltétele volt az áruló Gerő-klikk eltávolítása. Ezután gyorsan pereghettek az események. A népellenes hatalom ökle volt az Államvédelmi Hatóság. A fegyveres harc kezdeti szakaszában is velük találta magát szemben az ifjúság, az egész nemzet. Ma már hivatalosan is megszűnt ez a szervezet. A nemzetinek nevezett kormány összetételét az ország nem fogadta el. A vasúti dolgozók egyöntetű tiltakozására Bebrits Lajosnak le kellett mondania. Még egy igen jelentős vívmányt kell megemlítenünk: a pártok újjáalakulásának bejelentését. Mi, Szolnok megyeiek büszkén vallhatjuk magunkat kezdeményezőknek e téren. De éppen ezért nekünk kell elsősorban figyelmeztetni a nemzetet azokra a veszélyekre is, melyek a pártszervezéssel vele járnak, ha nem hatja át a szervezőket és magát az egész magyar nemzetet annak tudata, hogy még korántsem vívtuk ki valamennyi emberi és nemzeti jogunkat, melyek a valóban demokratikus közélet előfeltételei. Hadd említsem meg ezúttal csak a legfontosabbat: nemzeti függetlenségünket. Ennek előfeltétele a megszálló orosz hadseregnek minél előbbi kivonulása hazánkból. Ennek megtörténte nélkül minden pillanatban fennáll a veszélye és lehetősége eredményeink teljes megsemmisítésének.

Emlékezzünk! Az október 23-i békés tüntetéstől kezdve, forradalmunk fegyveres harcai közepette miért voltunk képesek kicsikarni eredményeinket? Fegyveres szabadságharcosainknak még a páncélos ellenséget is meggondolkoztató elszántsága mellett, legnagyobb erőforrása a nemzet szilárd egysége volt. Néhány népellenes áruló kivételével nem akadt magyar a hazában, aki nemzeti követeléseink tekintetében, nem állt volna szívvellélekkel a forradalom mellé. Meg lehetünk róla győződve, hogy ennek hiányában a fegyveres túlerő vérbe fojtotta volna a szabadságharcot. A nemzet egysége volt az a rettenthetetlen erkölcsi erő, bevehetetlen bástya, melyet semmiféle páncélos haderő a világon nem képes sem megfélemlíteni, sem eltiporni.

Ezt az egységet megbontani forradalmunk delelőjén nemcsak felelőtlenség, hanem a forradalom elárulása volna. Ha az egység megbomlana nemcsak nemzeti függetlenségünket nem lennénk képesek kivívni, de eddigi szabadságjogaink is elvesznének. A megindult pártszervezést, annak alkalmazott módszereit is kizárólag ebből a szemszögből kell szemlélnünk. Folyjanak csak teljes lendülettel a pártkeretek megalapozási munkálatai, de ne tévesszük szem elől, hogy azokat csak akkor fejezhetjük is be, ha kivívtuk nemzetünk függetlenségét. A jövőben sem lehet, de szabadságharcunk jelenlegi szakaszában különösen nem lehet más célja egyetlen pártnak sem, mint a nemzet sajátos céljainak valóra váltása. A nemzet érdeke fölötte van minden más érdeknek, még az egyes pártérdekeknek is. Tiszta szívű magyar számára ez a legfőbb parancs. Valamennyi párt csak egyet akarhat: a nemzet boldogulását. Amelyik párt nem ezt akarná, és nem ezt tenné, hiába is próbálkozna az emberekhez férkőzni. A szabadságharcnak még nincs vége. A nemzet még nem független, nem szabad. Egység, függetlenség! Ezért folyik most a harc. Vigyázzunk tehát, a pártszervezés nehogy a pártütés átkát hozza nemzetünkre.

Ismét győzött a nép akarata

A szabad Kossuth rádió ma dél óta időről időre bemondja a kormányban végbement változásokat. Ezt a közlést szívesen meghallgatjuk kétszer-háromszor is egymás után. A kormány átalakítás ugyanis megmutatja, hogy ismét győzött a nép akarata. Nem volt hiábavaló a Dunától, Tiszántúlig terjedő hatalmas tiltakozó mozgalom. Azokat akiknek lemondását az Elnöki Tanács elfogadta, jól ismerjük. Tudjuk róluk, hogy csaknem egytől egyik hűséges kiszolgálói voltak Rákosinak és klikkjének. Távozásukat követeltük és senki sem ejt értük könnyet.
Az újakkal már nagyobb bajban vagyunk. Ismeretlen nevek, az évek távlatából csak felderengő emlékek - ez a helyzet a bekerülő állam-miniszterek nagy részével. Vannak azonban köztük olyanok is, mint Kéthly Anna, akiket hét-nyolc évvel ezelőtt az egész ország ismert.
A szabad Kossuth rádiónak és a Magyar Távirati Irodának most az a sürgős feladata, hogy minél előbb ismertesse meg ezeknek az embereknek igazi múltját, politikai állásfoglalását, hogy ami egyelőre érzés, az bizonyossággá váljék, s meggyőződhessünk róla, hogy jó kezekben van a magyar jövendő. Biztató jelnek vehetjük, hogy a miniszteri tárcák közül csak kettőt töltöttek be. Ezekben a napokban a legfontosabb két miniszteri tárcát a külügyminiszterét és a honvédelmi miniszterét megfelelő kezekben láthatjuk, a többit egyelőre miniszterhelyettesek irányítják az állam-miniszterek felügyelete alatt.

késhegyig menő harcot vívtak a különböző bársonyszékekért, mert, hogy csak egy példát említsek, nem mindegy az, hogy a belügy miniszterség, vagy mondjuk az élelmiszeripari miniszterség van valamelyik párt kezében. Nyilvánvalóan ezeknek a sokszor áldatlan pártviszályoknak akarják csírájában elejét venni a vezetők, amikor csupán államminisztereket jelölnek ki. Jól teszik ha így gondolkoznak. Amíg semlegessé lett hazánk területén idegen hadsereg alakulatai tartózkodnak, nincs helye semmiféle pártviszálynak. A nemzeti egység most a legfontosabb s ezt a gondolatot tükrözi a kormány jelenlegi összeállítása. Úgy gondoljuk, hogy azokat, akiket az új államminiszterek közül az önkény évei miatt még nem ismerünk eléggé, rövidesen nemcsak hogy megismerjük, hanem tevékenységük alapján nevüket már úgy tanulhatjuk meg, mint akik hűséges harcosai a magyar szabadságnak és függetlenségnek. A Damjanich rádiónak ma este még korai volna Szolnok megye egész népe nevében nyilatkozni, hiszen elmúlt az az idő, amikor egyesek felelőtlenül nyilatkozhattak nagy tömegek nevében. Annyit azonban már most meg lehet állapítani, hogy nyoma sincs a vállvonogatásnak, a rosszkedvnek, amely az elmúlt hetekben a rádió hasonló bejelentéseit kísérte, Szolnok város lakói várakozóak és bizakodóak.

A kétforintos tojásról

A Kossuth rádióban hallottunk egy kedves történetet. Egy kofa egy kosár tojást vitt a piacra, azzal a számítással, hogy a rendes 2 forintos áron felül fogja azt eladni, kihasználva az élelmiszerhiány okozta lehetőségeket. Egyetemistákból lett fegyveres nemzetőrök azonban udvariasan elkérték a nénitől a kosár tojást és a 2 forintos áron eladták, a pénzt pedig becsületesen leszámolták érte. Ennyi a történet. Engem elgondolkoztatott. Az első naptól kezdve, amikor a budapesti hősök megkezdték harcukat, mit a külföld szent őrületnek nevez, szavakkal ki nem fejezhető mélységes tiszteletet éreztünk, azt hiszem valamennyien. Reménytelennek látszó küzdelem, és ők halált megvető bátorsággal vállalták. Mi itt akik csak ökölbeszorított kézzel hallgattuk a rádiót és nem harcolhattunk, azon tanakodtunk, hogy legalább a mi területünkön, a mi lehetőségeink mellett mit tehetnénk? A szégyen pirított, hogy míg ezrek halnak meg a mi ügyünkért, mi csak ölbe tett kézzel várunk, hogy aztán az eredményeket élvezzük. Lassan azonban mindenki megtalálta azt a munkakört, ahol tehet valamit. Az élelmiszeripar dolgozói emberfeletti munkát végeznek, hogy ellássák Pestet. A falvak adományait naponta sok teherautó viszi fel: lisztet, tejet és egyéb fontos cikket.
A parasztság nagy többsége tudja, hogy ez a szent harc az ő harca is, a beszolgáltatás embertelen rendszeréről fölösleges beszélnünk. Az elmúlt tíz év - bátran mondhatjuk - elsősorban a parasztságot sújtotta. Tudják ezt azok is, akik adományaikkal segítik hős Budapestünket. De vajon gondolt-e erre az a kofa, aki két forinton felül akarta eladni a tojást? Gondolt-e arra, hogy milyen következményekkel járhat az országra, a parasztságra, így ő rá nézve is az áremelkedés, majd infláció? És gondolnak erre azok, akik most lázasan rohanják meg az üzleteket - nemcsak az élelmiszer, hanem a ruházati boltokat is?! Az elmúlt években igyekeztek elfelejtetni velünk, hogy magyarok vagyunk, egyek vagyunk valamennyien. Ellenségei voltunk egymásnak e hazában. De értsük meg, hogy most egységet követel tőlünk a szabadságharc. Akarjuk, hogy kitűzött céljainkat elérjük? Győzni akarunk? Elesett hőseink vére minket is önfeláldozásra szólít fel! De legalább ennyit kér: ne keltsetek pánikot, vásárlási lázt és ne csináljatok árdrágítást!

Kenyér kell a népnek!

A magyar nép, Budapest ifjúsága, a munkások életükkel és vérükkel elindították a nép szabadságáért folytatott harcot. E sok áldozatot követelő küzdelemnek megvan az eredménye, mert a politikai győzelem máris megszületett. Ezt a harcot segíti minden jó magyar hazafi. A munkások sztrájkkal, mások tüntetéssel, de ha kell fegyverrel is. Sokszor felvetődik a kérdés, hogyan tud segíteni a nép szabadságáért vívott harcban a parasztság?
Szolnok megyében is megalakították a forradalmi munkás-, paraszttanácsokat. Leváltották azokat a vezetőket, akik a nép ellenségei voltak. Most a nép azokat választja vezetőinek, akiknek célja megegyezik a nép céljaival. Dicséretre méltó az a szép mozgalom is, mely a falvakban, a mezőgazdasági városokban elindult, hogy élelmet adnak elsősorban Budapestnek és az ipari városoknak. Hazánk sorsát nagymértékben befolyásolja, hogy a parasztság, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok hogyan dolgoznak, hogyan termelnek. A töretlen mezőgazdasági termelés nemzeti létünk alapvető feltétele.
Ma a falu dolgozóinak a fő feladata mindenekelőtt az, hogy szántsanak, vessenek, tegyék földbe a jövő évi kenyér magjait. Igaz, hogy a kenyérgabona vetéssel nem állunk rosszul, de nem szabad elfelejteni, hogy jövőre még több kenyeret kell adni a népnek. Az a földműves dolgozó, aki csak magára és családjára gondol e nehéz forradalmi időkben, az ellensége a nép szabadságának.

A kenyérgabona vetése nem várhat addig, míg az oroszok elhagyják hazánk területét. A vetés ideje itt van, sőt már lassan le is jár. Az időjárás jelenleg elég kedvező ahhoz, hogy vetni lehessen. A gépállomások rendelkezésére állnak nemcsak a termelőszövetkezeteknek, hanem az egyénileg gazdálkodóknak, tsz-ből kilépetteknek és mindenkinek, hogy segítsenek a szántás, vetés munkáiban, még akkor is ha jelenleg nem tudnak fizetni. Igaz - kisebb-nagyobb zavarok vannak az üzemanyag ellátással, de még annyi üzemanyag van, hogy a vetést az egész megye területén be lehet fejezni. Traktorosaink azzal segítik a magyar nép függetlenségéért vívott harcot, hogy szántanak, vetnek. Ami a földben van, az a miénk és jövőre megtízszereződik.
Az eddigi kormánynyilatkozatok azt igazolják, hogy a parasztság is megkapja a maga jussát. Megszűnik az állandó zaklatás, kedvezőbb lesz az adófizetési rendszer is. A parasztság olyan termelési formát választhat önállóan, amilyen neki legjobban tetszik. Ha egyénileg akar gazdálkodni, gazdálkodjon, ha termelőszövetkezetét, vagy egyéb közös formát választ, akkor ott gazdálkodjon. Sok emberben felvetődik az a kérdés, hogy mi lesz azokkal a földekkel, amelyeket a földbirtokosoktól, nagytőkésektől vettek el és osztottak ki a földnélküli parasztok között. A magyar egyetemi ifjúság, a munkások nem azért harcolnak, hogy a földbirtokosok, nagytőkések üljenek a nép nyakára. Akik mégis ilyen tévhitben ringatják magukat, azoknak bátran és nyíltan megmondjuk, hogy földet vissza nem adunk, minden földesúri és nagytőkés restauráció ellen ugyanolyan keménységgel harcolunk, mint amilyennel kivertük a hatalomból Rákosit, Gerőt és a többieket. A magyar parasztnak joga van a földhöz, ezt a jogot nem lehet tőle elvitatni.
A falvak dolgozóinak tehát ma fő feladata: a termelés, ezzel tudják legjobban segíteni a harcot. De fel kell még egy veszélyre is hívni a figyelmet. Néhány községben tapasztalható, hogy a földműveléssel foglalkozók közül néhány spekuláló elem olyan vásárlási lázt indított el, mellyel szinte kifosztották az üzleteket. Egyeseknek az a céljuk, hogy korlátlan mennyiségben felvásárolják a sót, a cukrot és egyéb fontos szükségleti cikkeket, hogy majd később háromszoros, vagy többszörös áron adják el. Falvak dolgozói! Akadályozzátok meg az ilyen aljas munkákat! Ezek az emberek a magyar nép függetlenségéért vívott harcot, a saját egyéni érdekeikben akarják kihasználni. Nem szabad megengedni azt, hogy nehezítsék a helyzetet. Közellátásunk jelenleg rendelkezik annyi élelemmel és egyéb szükségleti cikkel, amely szükséges népünknek. Az áruhalmozás azonban a legjobban felszerelt raktárainkat is ki tudja üríteni.
A Megyei Forradalmi Munkástanács erélyes intézkedésekkel igyekszik gátat vetni az ilyen spekulációknak.
Ne késlekedjünk tehát tovább, minél előbb vessük el a kenyérgabonát. Az utolsó percekben vagyunk, amikor nem lehet tétlenkedni. A népnek kenyér kell, a kenyeret pedig a parasztságunknak kell megtermelni. A nép sorsa van ma letéve a parasztság kezébe. A munkásosztály, a forradalmi ifjúság bízik abban, hogy parasztságunk ezt megérti és jó hazafihoz méltóan viselkedik és dolgozik.
Szolnok, 1956. november 3.

A Szolnoki rádió kérdéseket intézett a Városi Forradalmi Tanács Lakásügyi Bizottságához

Az első kérdés: Hogyan alakult meg a lakásügyeket intéző bizottság és mi ennek a bizottságnak a feladata?

- A Lakásügyi Bizottságot a városi forradalmi tanács azért hozta létre, hogy megakadályozza a lakásügyek terén eddig mutatkozó visszaéléseket és igazságtalanságokat. A bizottság döntő részben nem foglalkozik egyéni lakáskiutalásokkal, ezt a jogkört az üzemek, vállalatok és szervek forradalmi munkástanácsaira ruházza. Éppen ezért a Lakásügyi Bizottság csak számszerűleg foglalkozik az egyes üzemek, vállalatok és szervek lakásigényeivel, és a rendelkezésre álló lakásokat szám szerint osztja el az igénylő üzemek között. A Lakásügyi Bizottság szűkebb körű intézőbizottsága foglalkozik azoknak a problémáival, akik nincsenek alkalmazásban, mint például önálló kisiparosok, nyugdíjasok, stb. továbbá az életveszélyes lakásban lakók lakásbiztosításával és végül azok problémáival, akikkel szemben a korábbi években súlyos törvénysértéseket követtek el, például lakásukat igénybe vették és kilakoltatták őket. Ezek részére a folyamatosan megüresedő lakások egy részéből biztosít lakást az intézőbizottság.

- Milyen mennyiségű lakás áll rendelkezésre, hogyan történik ezek felmérése és milyen határidőre?

- Ez idő szerint a volt megyei pártbizottsági székház és pártoktatók háza az a két épület, amelyekről biztosan tudjuk, hogy ezekben az épületekben lakásokat fogunk kialakítani. Ezek az épületek jelenleg lakások céljára nem alkalmasak, mert műszaki átalakításokat kell bennük végrehajtani. Az előzetes felmérési munkákat már megkezdtük és a két épületből előreláthatólag harminc darab egyenként egy, illetőleg kettőszobás lakásokat fogunk kialakítani. A teljes felmérés november 8-ig megtörténik. Ígéretet kaptunk arra, hogy a rendőrség Ságvári úti épületéből, a volt járási pártbizottság helyiségeiből és egyes átadásra kerülő laktanyákból is alakíthatunk ki lakásokat. Ezeket felmérni csak akkor tudjuk, amikor az átadás megtörtént.

Most értesültünk arról, hogy a szovjet alakulatok által elfoglalt lakások kiürítése is folyamatban van. Amennyiben ez megtörténik, úgy ezeknek a lakásoknak szétosztása tekintetében sürgősen fogunk intézkedni.

- Hogyan és mikor kívánják a lakások elosztását végrehajtani?

- A Lakásügyi Bizottság legközelebbi ülését november 9-én délután 14 órára tűzte ki. Ezen az ülésen már döntést fog hozni, az előbb jelzett két épületben kialakítandó lakások elosztására, az egyes üzemek és vállalatok között. Amennyiben a szovjet alakulatok által használt lakások kiürítése a közeli napokban megtörténik, a Lakásügyi Bizottságot rendkívüli ülésre hívjuk össze a lakások szétosztására. A műszaki munkálatokkal kialakítandó lakásokba a beköltözés csak az átalakítási munkálatok befejezése után lesz lehetséges. Több vállalat, üzem küldötte felajánlotta, hogy a lakáskialakítási munkálatokat maguk elvégzik. Ez meg fogja gyorsítani a beköltözéseket is.
Abban a kérdésben, hogy az egyes üzemek dolgozói közül kik részesülnek most vagy folyamatosan a későbbiek során kiutalásban, az egyes vállalatok munkástanácsai fognak dönteni. Ezért minden dolgozó lakásigényével forduljon vállalata munkástanácsához. A munkástanács megvizsgálja a lakásigénylő dolgozó helyzetét és megállapítja a sürgősségi sorrendet. A dolgozóknak maguknak is lehetőségük lesz arra, hogy a besorolást a munkástanácsoknál megtekintsék. Meg kell mondanunk, hogy valamennyi lakásproblémát azonnal nem tudja megoldani a Lakásügyi Bizottság, csak olyan ütemben, ahogyan felszabaduló vagy kialakításra kerülő lakásokhoz jut.
A nagy létszámú Lakásügyi Bizottság és a vállalatok munkástanácsainak működése, véleményünk szerint, megfelelő biztosítékot nyújt arra, hogy a jövőben a lakások elosztása az igazságosságnak megfelelően történjék.
Végül meg kell jegyezni azt is, hogy a Lakásügyi Bizottság nem foglalkozik a legfeljebb három szobás magántulajdonban lévő házakkal. Ezekkel tulajdonosaik szabadon rendelkeznek és amennyiben a tulajdonos és a bérlő között vita merül fel a bérlet tekintetében, a bírósághoz kell fordulni.
A szabad rendelkezés természetesen azt is jelenti, hogy a tulajdonosok a házaikban lévő megüresedett lakásokat szabadon bérbe adhatják. A lakáselosztásokkal egyidejűleg sok olyan lakás is megüresedik, melybe a tulajdonos nem kíván beköltözni. Ezek a lakások is lehetőséget adnak majd sok család lakásproblémájának megoldására.

Feszült várakozással tekinthettünk a ma délelőtt megtartott tanácskozás jellegű gyűlés elé, melyet a szolnoki üzemek forradalmi munkástanácsainak képviselői tartottak az egyetemen. Ez a gyűlés volt hivatva eldönteni vajon sztrájkolnak-e továbbra is, vagy felveszik a munkát. Eléggé feszült légkörben kezdődött a gyűlés. A küldöttek kifejtették üzemük munkásságának állásfoglalását és hosszas vita után az alábbi határozatot hozták:
1./ Az üzemi küldöttek megalakítják a sztrájk és a kooperációs bizottságot.
2./ A Járműjavító Munkástanácsának megalakulása után, minden üzem két küldöttet delegál a sztrájk és kooperációs bizottságba.
3./ A bizottság első ülése hétfőn délután 3 órakor az egyetemen lesz.
4./ A bizottság a további időben csak rendkívüli esetben ülésezik.
5./ Az értekezlet elhatározta, hogy valamennyi üzem hétfőn megkezdi a munkát, de a sztrájkjogát továbbra is fenntartja.
6./ A tanácskozás a legnagyobb egységre szólítja fel a város és a megye dolgozóit.

A tanácskozás javasolta még a következőket:

A kormány az egyetem Budapestre való költöztetését egy évre állítsa le. Későbbi időpontban megfelelően döntsön Szolnok megye és a város közvéleményének kívánsága szerint. A gyárak és üzemek küldötteiken keresztül ezúton hívják fel dolgozóik figyelmét arra, hogy hétfőn reggel a szokott időben megindul a munka. Kérnek minden dolgozót, hogy munkahelyeiken feltétlenül jelenjenek meg.

A szolnoki MÁV-állomáson a forradalmi tanács megkezdte munkáját. Ma délelőtt a tanács ülést tartott, melyen két napirendi pontot tárgyalt meg. Első napirendi pontként a szolnoki állomás dolgozói a tanáccsal egyetértésben a következő pontokat állították össze: Csatlakoznak a munkástanács követeléseihez és a sajátjukat az alábbiakban foglalják össze: a./ A fennálló normák eltörlése és a munkaverseny megszüntetése, b./ A bérezéssel kapcsolatban csak a szolgálati idő és szakképzettség legyen
mérvadó.
Szolgálat közben történt rokkantság, vagy betegség esetén a teljes fizetést
folyósítsák. c./ Az adminisztratív szervek minimumra való csökkentése. d./ Az utazási és szállítási kedvezmények teljes jogú visszaállítása.

e./ A jogtalanul elbocsátottak rehabilitálása. f./ A vasútüzem területén a politikával ne foglalkozzanak.

Második napirendi pontként a forradalmi tanács megvizsgálta az állomás vezetőinek munkáját és döntött a vezetők további beosztásáról. Azokat a dolgozókat, akik eddigi munkájuk alapján rászolgáltak a nép bizalmára, meghagyták eredeti állásukban, így pl. Békési Rezső állomásfőnököt, vagy Bánhidi Ferdinánd személyszállítási felelőst, azokat pedig, akik az ellenkezőjét bizonyították be, eltávolították állásukból és más beosztásba helyezték. Így Kiss Béla ó-szolnoki térfőnököt /volt párttitkár/ elmozdították beosztásából és a képzettségének megfelelően fékezőnek osztották be. A tanácsülés alatt megtárgyalták Dobos István volt főintéző ügyét, aki kérte újbóli szolgálatba állítását. Dobos Istvánt ugyanis hat évvel ezelőtt koholt vádak alapján jogtalanul eltávolították. A tanács egyhangúlag helyezte vissza a régi helyére tanítómesterét, a forgalmi oktatói beosztásba.

Katonai helyzetkép

Mint már tegnap jelentettük folyik a szovjet csapatok előnyomulásának hátországi biztosítása. A szovjet csapatok gyalogos és műszaki egységei megszállták tegnap és az elmúlt éjszaka folyamán Záhony, Nyíregyháza, Kisvárda állomásait, illetve térségeit és folyamatban van a vasútvonal széles nyomtávra való átépítése és katonai berendezése. Folytatódott a stratégiailag jelentősebb pontok megszállása. Ma reggel 6 óra 30-kor néhány szovjet páncélos befutott Szolnok repülőterére, a gépek fel és leszállásának megakadályozása céljából. Ugyanez történt Kecskeméten és Taszáron. Kiskunlacháza repülőteréről a magyar személyi állományt teljes egészében leváltották. Érdekes ugyanakkor az a híradás, amely szerint Sármellékről a repülőteret megszálló szovjet csapatok megkezdték az elvonulást. Tegnap délután Hegyeshalomnál és valószínűleg az egész szakaszon a szovjet egységek lezárták az osztrák-magyar határt. A nyugati újságírók érdeklődésére azt a választ kapták, hogy csupán 48 órai időtartamra.
Több esetből arra következtethetünk, hogy a hazánkban mozgó szovjet egységek szelleme nem egységes, ez következik egyrészt a küldetésük indokolatlanságából, másrészt igen hiányos és rendszertelen élelmiszerellátásukból. Igen könnyen eladják fegyverzetüket, felszerelésüket, - főleg élelemért. Endrődön pl. 1 kg kenyérért és civil ruházatért árulták páncélkocsijaikat. Hasonló esetről hallottunk Tiszafüreden is. Az elmúlt nap folyamán már több helyen fordultak elő erőszakoskodások, amelyeket az élelem elfogyásával lehet magyarázni, s ezekre egyre gyakrabban számíthatunk. Ma délelőtt előzetes megbeszélésre ült össze a magyar és a szovjet katonai szakértők bizottsága, a szovjet csapatok kivonásának technikai lebonyolítása megbeszélésére. Kölcsönösen előadták javaslataikat és a megbeszélést ma este 22 órakor folytatják.

Pásztor Zoltán, a veszprémi egyetem hallgatója, pár napja tért haza szüleihez Szolnokra. Egy-két kérdés keretében beszámol itt nekünk a veszprémi helyzetről:
- Először talán vázolná röviden, mikor és hogyan ért el Veszprémbe a forradalom szele?

- A kezdeményezést az egyetemisták vitték. 23-án /kedden délután/ nagygyűlés volt a színházban. Soproni és miskolci egyetemi küldöttek is jelen voltak. Megalakult a MEFESZ-bizottság. Követelésüket 20 pontban foglalták össze. Szerdán az összeült egyetemi tanács kimondta az autonómiát. Az egyetem és a diákszálló épületeit ezután egyetemisták őrizték.

- A városban milyen a hangulat? Csend és nyugalom van?

- Amikor megtudtuk, hogy Pesten milyen harcok vannak, a város egész lakossága az utcára kivonult, tüntettek és amnesztiát követeltek. A katonaság és a rendőrség mellettünk volt. A sorozott ÁVH a forradalom mellé állt, a fizetettek pedig megszöktek. A városban nyugalom volt, fegyveres akció nem történt. Szerdán megalakult a forradalmi tanács.

- Veszprémben vannak szovjet csapatok?

- Nincsenek. Illetve először voltak, majd kivonultak, de a környéken /Ajka, Hajmáskér, Várpalota/ vannak.

- A város és a környék munkássága, magáévá tette a forradalom ügyét?

- Szerdán és csütörtökön hatalmas tüntetés és tömeggyűlés volt. A tömeg egyhangúlag követelte a szovjet csapatok kivonását, az uránkérdés megoldását, és a gazdaságpolitika helyesbítését.

- Bíznak a kormányban a veszprémiek?

- Mikor eljöttem, nem a mostani kormány volt, abban nem bíztak. Sőt követelték, hogy egyes nem odavaló elemeket váltsanak le. Itt élen járt a MEFESZ-bizottság.

- Az egyetem hallgatósága hogyan vesz részt ezekben a nehéz percekben a forradalomban?

- Veszprém Forradalmi Tanácsához az egyetem két képviselőt adott. 30 fegyveres diák ment a szabadi adó őrzésére, mert azt teljesen őrizetlenül hagyták. Az egyetem saját rádió adója, természetesen a forradalom mellett foglalt állást, és magyar-angol-orosz nyelven sugározza műsorát.

- Hallottunk róla, hogy a környéken, így például Várpalotán fegyveres harcok voltak. Mit tudsz erről mondani?

- Igen voltak harcok. A lakosság /főleg a bányászok/ és az ÁVH között ezekbe a harcokba az oroszok nem avatkoztak be.

4. sz. szolnoki hír.

Külföldi újságírók a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanácsnál 1956. november 3.

Szombaton délután három külföldi újságíró - egy lengyel, egy német és egy francia - érkezett Szolnokra, hogy pontos értesüléseket szerezzen a megyei forradalmi munkástanácsnál erről a hadászati szempontból nagyon fontos városról. Az újságírók meggyőződtek arról, hogy Szolnokot különböző szovjet alakulatok vették körül és a Kilián Repülő Hajózó Tiszti Iskola hogy a tanács tagjainak milyen politikai elképzelései vannak a jövőre vonatkozóan. A forradalmi munkástanács tagjai egyöntetűen azt a választ adták, hogy nem hajlandók letérni a szocializmus építésének útjáról, természetesen a teljes függetlenség és semlegesség keretei között. Adta: MTI Szolnok/Gerencsér.

Megkezdi a munkát a szolnoki Szigligeti Színház

A szolnoki Szigligeti Színház Forradalmi Tanácsának felhívására szombaton társulati ülést tartottak a színház művészei. Ezen elhatározták, hogy a nyugalom, a békesség helyreállítása érdekében megkezdik a munkát. Egyelőre brigádműsorokat rendeznek különböző üzemekben, honvédségi alakulatoknál, kórházakban és a megye más intézményeinél és emellett továbbra is megadják a kívánt segítséget a Damjanich rádió műsorának összeállításához. A színház forradalmi tanácsa és művészeti vezetői a próbák megkezdéséről, a további műsortervről később döntenek.

A Szolnoki Vízügyi Igazgatóságnál november hó 2-án a dolgozók megválasztották az Üzemi Forradalmi Munkástanácsot. A tanácsot a tíz szakaszmérnökség munkástanácsainak küldöttei, illetve a központi dolgozók által megválasztott megbízottak alkotják. - A megalakult munkástanács felhívással fordul a működési területéhez tartozó valamennyi városi és községi, valamint üzemi forradalmi tanácshoz, hogy a Vízügyi Igazgatóság munkáját támogassák. Mint köztudomású, a Vízügyi Igazgatóságnak elsőrendű feladata az árvíz és belvíz elleni védekezés, illetve a védekezést megelőző munkálatok végrehajtása, a védelmi művek biztonságának fenntartása és fokozása. E feladatok ellátása érdekében a Vízügyi Igazgatóság közüzemnek minősül s munkáját ilyen szellemben vitte és viszi.
Arra kérjük a területi szerveket, hogy szakaszmérnökségeinket, dolgozóinkat, elsősorban gát és csatornaőreinket, akik hatósági közegnek minősülnek, munkájukban mindenben támogassák s különösen abban legyenek segítségünkre, hogy ár és belvízvédelmi anyagainkat, felszereléseinket, berendezéseinket, az árvédelmi műveket, épségben, védelemre kész állapotban megőrizhessük. Legyenek segítségünkre abban is, hogy munkánkat az esetlegesen bekövetkező árvízi és belvízi veszély elhárításának megelőzése érdekében, a legnagyobb erővel zavartalanul folytathassuk. Szolnok, 1956. november 3.
Szolnoki Vízügyi Igazgatóság
Üzemi Forradalmi Munkástanácsa

/Karászi Kálmán sk./ PH /Molnár Károly sk./ főmérnök igazgató a munkástanács elnöke.

A szolnoki MÁV-Állomás Forradalmi Tanácsa felhívja az állomáson szolgálatot teljesítő forgalmi és kereskedelmi dolgozókat, hogy holnap vasárnap reggel a fordulójuknak megfelelően szolgálattételre jelentkezzenek. Ugyancsak kérjük a Szolnokon lakó vonatkísérő személyzetet, hogy szolgálattételre jelentkezzék. A munka felvétele haladéktalanul szükséges hazánk és népünk ügye.

Az Állomás Forradalmi Tanácsa.

Értesítem a fűtőház dolgozóit, hogy a mai nappal megkezdődött a munka. Hétfőn rendes üzem. Kérem a szénszerelő dolgozókat, hogy rendes szolgálatuk szerint, jelentkezzenek munkára.

Fűtőház Forradalmi Tanácsa.

Szolnoki Építőipari Vállalat felhívja a dolgozóit, e hó 5-én reggel fél 7 órakor mindenki a munkahelyére jöjjön be okvetlen. Kengyel, Tiszatenyő, Törökszentmiklós, Szajol, Tószeg, Várkony, Vezseny, Rékas, Újszász, Abony. - Ez az Építőipari Vállalat Forradalmi Munkástanácsának kérése. Szolnok, 1956. november 3.

A Szolnok Megyei Terményforgalmi Vállalat felhívja valamennyi telepét, hogy a továbbiakban valamennyi terményt az eddig kiadott szabadpiaci áron kell vásárolni. Valamennyi telep gondoskodjék a helyi malmok őrlőanyag szükségletének folyamatos ellátásáról.
Vetőmag akció az eddig meghirdetett feltételek mellett továbbra is fennáll, és vetőmag hiányában a legjobb minőségű szokvány készletet kell ezen célra rendelkezésre bocsátani.
Valamennyi telep működjék együtt a helyi forradalmi bizottságokkal, és közösen biztosítsák az állami készletek megóvását. Az esedékes béreket a telepek mindenképpen fizessék ki, s erre a célra szükség esetén a felvásárlási ellátmányt is felhasználhatják. Szolnok, 1956. november 3.

Felhívás!

A Magyar Repülő Szövetség azzal a felhívással fordul tagjaihoz, és az MÖHOSZ - Repülőklub tagjaihoz, hogy holnap, azaz 4-én de. 10 órára jelenjenek meg a szandai repülőtér melletti repülőiskolában, a Repülőklub forradalmi bizottságának megválasztására.
De. 9 órakor a Repülőklub eddigi helyisége elől gépkocsi indul. Az ügy fontosságára való tekintettel kéri a vezetőség, hogy minél többen jelenjenek meg.

A Járműjavító Vállalat Ideiglenes Forradalmi Bizottsága felhívja az üzem valamennyi dolgozójának figyelmét, hogy hétfőn, folyó hó 5-én délelőtt kilenc órakor jelenjenek meg munkahelyükön. Ekkor kerül sor az állandó munkástanács megválasztására. Tekintettel a gyűlés fontosságára, ismételten kérünk minden dolgozót, hogy feltétlenül jelenjen meg.

A Szolnoki Járműjavító Ideiglenes
Forradalmi Bizottsága.

Az Alföldi Kőolajkutató és Feltáró Vállalat központjának forradalmi munkástanácsa értesíti az üzem dolgozóit, hogy vasárnap gépkocsikat küld Mezőkeresztes, Biharkeresztes, Biharnagybajom községekbe, hogy a dolgozókat a munkahelyekre szállítsák.

(Forrás: A fennmaradt műsorborítékok tartalma, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. A beolvasás sorrendje nem állapítható meg. Közli: Cseh Géza: A Damjanich Rádió hullámhosszán. Szolnok, 1956. A szolnoki rádió műsora 1956. október 26. - november 3. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 5).

ID: 21013