Most hogyan tovább? A szombathelyi rádió kommentárja.

Lassan, de biztosan helyreáll a népi demokrácia rendje az országban. Megindul a termelés és a közlekedés, árusítanak a boltok. Még nagyok a gondok, de az ország, a haza sorsáért való törődés már számos ember pillantását előre vetíti a jövőbe, a nehéz időkben vajúdó demokratikus és szocialista Magyarország felé. Egyre több helyről teszik fel a kérdést: most hogyan tovább? Mit kell tenni, hogy a rend teljesen helyreálljon, a néphatalom megszilárduljon, hogy a dolgozó tömegek megértsék a történteket és feladataikat?

Nagy igazság, hogy a jövő Magyarországa olyan lesz, amilyenné mi alkotjuk. Ezért már most, az új élet első napjaiban kemény munkával kell hozzájárulni a jövő körvonalainak kibontakoztatásához. Nos, hogyan tovább?

A kérdésre a tömör válasz csak egy lehet: a lehető legszélesebb demokrácia alapján. Ez a gondolat vonul végig a forradalmi munkás-paraszt kormány első felhívásán, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának első közleményén, és azon a kormányhatározaton, amelyet ma közöl a sajtó.

Mit jelent a hétköznapok nyelvén, hogy a legszélesebb demokratikus alapon kell tovább haladnunk? Az említett közlemények nem hagynak kétséget afelől, hogy a párt és a kormány vezetői ugyanazt akarják, amit a nép. Ugyanazt akarják a néppel együtt, hiszen e vezető emberek maguk is hosszú idő óta a demokratikus átalakítás kimagasló harcosai voltak.

Így tehát messzemenően figyelembe kell venni mindazokat a friss hajtásokat — amennyiben ezek egészségesek s nem vadhajtások —, amelyeket az elmúlt hetek mozgalma kihajtott. Elsőnek említjük a munkástanácsokat. Hadd szögezzük le újra és újra, hogy a munkástanácsok szervezetileg helyes szervek, mert létrehozataluk a munkásosztály nagy többségének tetszésével találkozott, és a munkások igen sokat várnak a munkástanácsok jövőbeni működésétől. Ez a működés azonban attól függ, hogy kik foglalnak helyet a munkástanácsokban. Ezeket demokratikusan kell választani, csak így élvezhetik a munkások bizalmát. Azt azonban — éppen a munkások érdekében — tanácsolni kell, hogy a munkásosztály érdekeinek képviseletében, a vezetésben, a termelés kérdéseiben járatos és tapasztalt embereket válasszanak, mert a munkástanács csak ilyen összetételben állhat majd hivatása magaslatán.

Szólnunk kell a Hazafias Népfrontról is. A párt felhívása kijelenti, hogy a jövőben sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a népfrontnak. E nagyobb szerep megköveteli, hogy a népfront-bizottságok tömörítsék mindazokat a rétegeket, demokratikus személyiségeket, akikben a tömegek bíznak, s akiknek közreműködése valóban egy demokratikus közélethez elvezet. A feladat a népfront munkájával kapcsolatban az, hogy mielőbb hívják össze a bizottságokat, azok kezdjék meg működésüket. A hangsúly persze nem az ülésezésen van, hanem azon, hogy cselekedeteivel, a tömegek közti munkával segítsen helyreállítani a rendet, megindítani a termelést s általában a normális életet. A későbbiek során a demokratizmus továbbfejlesztésében vár majd nagy hivatás a népfront bizottságaira. Utal rá a kormányprogram, hogy a rend helyreállta után újjá kell majd választani az államhatalmi vezető szerveket, a tanácsokat, és bizonyára majd az országgyűlést is.

A kormánynak a mai lapokban megjelent határozata említést tesz a nemzeti bizottság vagy más hasonló néven, a forrongás napjaiban megalakult szervekről. Természetesen e bizottságokban rendet kell teremteni úgy, hogy ezek demokratikus, néphatalmi szervek legyenek. A dolgozó nép nem engedheti meg, hogy az ő nevével egyes nem kívánatos, népellenes elemek visszaéljenek és megbújjanak ilyen bizottságokban. A kormányhatározat megjelöli az ilyen bizottságok helyét és szerepét is. Azt mondja a határozat, hogy ezek politikai tanácskozó testületként működjenek a tanácsok végrehajtó bizottságai mellett. Érthető, hogy ezek törvényeket, rendeleteket nem hozhatnak, ez a tanácsoknak, illetve a végrehajtó bizottságoknak a dolga, hiszen alkotmányosan ezek a néphatalom és az államigazgatás szervei. Így tehát nem mozdíthatnak el állásukból személyeket és nem is nevezhetnek ki. Ugyanakkor azonban helyénvaló felhívni a tanácsi végrehajtó bizottságok figyelmét — főként falun —, hogy a nemzeti vagy más néven létrejött bizottságok helyes javaslatait, a nép kívánságait tolmácsoló megjegyzéseit vegyék figyelembe.

Hasonlóan kell végeznie a tömegek közti munkáját a szakszervezeteknek, az ifjúsági és más tömegszervezeteknek.

Ahhoz azonban, hogy ez a szervezett demokratikus élet mielőbb kibontakozzék, mindenekelőtt a párt szervezeteit kell mindenütt feléleszteni, sorompóba állítani, hogy a kommunisták — mint mindig, most is — a dolgozó nép harcának élén járjanak, s hivatott vezetőknek bizonyuljanak a szocialista építőmunkában.

(A szöveg forrása: Vasmegye, 1956. november 10.)

ID: 21330