"Egy esős nap Budapesten" - különtudósitónk telefonjelentése.
- Szürke és piszkos Budapest ezen a késő őszi napon. A házakról lehullott vakolat, mésztörmelék a tragikus napok sajnálatos emlékei tarkitják aszfaltját. A hangulat is megfelel a külsőnek. Nyomott és nehéz. Sohasem láttam kevesebb mosolyt egyetlen nagyvárosban sem. Az emberek az utcán mindig sietnek, mintha hideg lakások négy fala között el akarnák felejteni a város gyászos képét, amely otthagyta nyomát minden járókelő arcán.
A legnagyobb irónia abban van, mondta egyik magyar barátom - hogy az élet tovább folyik. És áradatával megtöri azokat, akik elvesznek a csalódásban és psszimizmusban [pesszimizmusban]. A Lenin-köruton vagyok. Mindenütt borzalmas pusztitás, romok. A Hungária, a Royal, ás más nagy épületek valamikori barokk homlokzatáról csak összetört vakolat, tégla és vastörmelékek maradtak. Mindennap ujabb számadatokat hallok az ideérkezett éitőanyag [építőanyag] mennyiségéről, arról, hogy nagy erőfeszitéseket tesznek a károk kijavitására, de itt - alig lehet látni.
A hivatalos statisztika szerint mint 40.000 lakás ment tönkre. Megnyilnak az üzletek. Mindennap több. Amikor 12 nappal ezelőtt másodszor érkeztem Budapestre, kevés élelmiszeripari üzlet volt nyitva. Most már más kereskedéseket is kinyitottak. Ugy tünik azonban, hogy inkább csak szimbolumok, mert polcaik majdnem üresek. Az Oktogonon találkozom egy régi ismerősömmel, egy csepeli munkással. Beszélgetésünk kérdés nélkül történik. Dolgoznak - mondja - de mindez még messze van az igazi munkától. Nincs elegendő szén, nincs nyersanyag. Amikor leáll az egyik üzemrész, a többi is kénytelen leállni. Előveszem a Népszabadságot, amelyben ez áll: a helyzet a bányákban javult. Sok számadat van az ujságban. A mátrai medencében 1.500 tonnát termeltek, Nógrádban több, mint 1.800-at, az egy váltásban dolgozó komlói bányászok hatezret, a tatabányaiak 1.300 tonnát, stb. Ennél azonban jóval kevesebb jutott el a gyárakba. A közlekedés nagyon lassu és emiatt nem tapasztalható jelentős javulás a gyáriparban.
Eltüntek a szubjektiv problémák. A kormájy [kormány] és a munkástanácsok is a legnagyobb erőfeszitéseket teszik a munka teljes elinditására, és a dolgozók ebben támogatják őket. Most olyan problémák merülnek fel, amelyeket nem lehet összejöveteleken, vagy felhivásokkal elintézni. Elbucsu-
zom barátomtól és folytatom utamat a csuszós járdán. A pártaktivisták tegnapi üléseire gondolok, amelyen résztvett Kádár is. Igazat adok egy pesti aktivistának, aki véleményem szerint az ország egyik legidőszerübb kérdésével is foglalkozott. Az ellenforradalom elleni harc nemcsak katonai feladat, mondotta. Többet kell foglalkozni az ország felépitésével, ez a legnehezebb probléma.
Az MTI közölte, hogy [a gépelt „amnesztia" fölé irva: törvény készül] alapján amnesztiát kapnak mindazok a személyek, akik október 23. után illegálisan elhagyták az ország területét és az év végéig önszántukból visszatérnek. Egyes adatok szerint ilyenek több, mint 70.000-ren vannak.
A Nyugati-pályaudvarnál találkozom egy régi ismerősömmel. Azt mondja, arról gondolkodik, hogy kijusson ebből a srából. Tudom, nem arra a sárra gondol, amelyben mindketten állunk. Általában sokan vannak, akik igy gondolkodnak, akik ilyen lehangoltak. Hasztalan akarnék meggyőzni bárkit is ezek közül, hogy mérlegelje ezt a szándékát. Megállapitom, hogy sok idő kell még, sok erőfeszités, hogy az emberek bizalma visszatérjen. Hiszem, hogy ezt a kormány is tudja.
Az utcákon nagy sebességgel rohannak a Pobedák. A legtöbb közülük szine alapján a belgrádi....ra hasonlit. Különböző jelzéseket viselnek. Valamikor - mondják - meg lehetett ismerni, hogy a társadalmi hierarchia melyik lépcsőfokán van az, akinek a kocsit rendelkezésére bocsátották. Ma már állitólag - nincs igy. A régi jelzéseket azonban még nem távolitották el. Pedig ezt is meg kellene tenni.
Sport. -
A jugoszláv labdarugóválogatott ma Londonban 3:0 arányu vereséget szenvedett Anglia válogatottjától.

(A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 1107–1108. oldal)

ID: 21513