1956. december 5., szerda

Felolvassuk a Népakarat mai számának vezércikkét: Cime: "Amit megőrizni akarunk és amit nem." Közéletünk tele van megoldásra váró problémákkal, amelyeket a torz diktaturába süllyedt Rákosi-rendszer hagyott hátra és az októberi népmozgalom vetett el teljes nyiltsággal. Beszéltünk ugyan már előbb is a fájó és vajudó kérdéseinkről. Emlékezzünk csak az irodalmi életben az ujságok hasábjain, a Petőfi-kör vitaestjein kibontakozó uj, bátor hangra. Az akkori kérdésfelvetésnek azonban mindig volt egy bizonytalan pontja. A demokratizálásért harcolók minduntalan azzal a kétellyel viaskodtak, van-e táboruk a tömegekben, Csepel, Angyalföld, Kőbánya népében, a Rákosi-féle szektás, népellenes vonalvezetés ellen harcbaszálló uj erőknek. Sok ilyen beszélgetés arról tanuskodott, hogy a szocialista demokratizmus következetes hivei a hadsereg nélküli tábornok sorsától féltek. Tévedtek. Megmutatkozott, a magyar tömegek készek a harcra a demokratizálásért, a szabad életért. Az is megmutatkozott, hogy a tizezrek, akik annyiszor és olyan keserüen csalódtak Rákosiék terrorperes, internáló táboros, vaskapcsos? szocializmusában, sem tévedhetetlenek. A tömegharag feltámadt és sajnos nem maradt meg a forradalmi keretben?. Tudatos uszitók és a nép ellenségei gondoskodtak arról, hogy a szocializmust elrontó, eltorzitó Rákosi-Gerő klikk elleni népfelkelés egyre inkább ellenforradalmi tüneteket öltött. Ám bizonyos, a vasasok, a bányászok, az egyetemi fiatalok, a honvédek nagy serege nem a kapitalista multért hanem a demokratikus és szocialista jövőért szállt harcba. Ezekből a különös, lázas napokból sok indulat, vágy, követelés hullámzik még itt közöttünk, a romos utcákon kavargó tömegben. Mi az, amit megőrizni akarunk belőle? Mindenekelőtt nagyon kell a százezrek lángoló, bizakodó aktivitása. Hányszor hiányolták az elmult években, s hogy megdöbbentek tőle, amikor megmutatkozott. Persze ez az aktivitás nem bukkanhatott elő a kaptafa-röpgyüléseken és hiánya szürke menetté változtatta a kivezényelt tömegek május elsejei felvonulását. Mihelyt azután a nép lelkét sohasem ismert, a függönyös autók mozgó elefánttornyaiba zárt vezetők ellen kellett megmutatkoznia, a passziv budapesti munkásság (A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 1420. oldal) ID: 21571

A besztercebányai adó magyar műsora. 701 kc. ID: 21569

A besztercebányai adó magyar műsora. 701 kc. ID: 21572

A besztercebányai adó magyar műsora. 701 kc. ID: 21576

A bukaresti rádió magyar adása. 1151 és 755 kc. ID: 21568

A bukaresti rádió magyar adása. 1151 és 755 kc. ID: 21573

A kolozsvári rádió magyar adása. 1151 kc. ID: 21574

A Moszkvai Rádió magyar adása. 19, 25, 31 m. ID: 21575

Sajtószemle A mai magyar szó budapesti telefonjelentésében ezeket közli: A bpi asszonyok tegnap néma felvonulással a szovjet hadsereg páncélkocsijaitól körülvéve adóztak az októberi s a novemberi harcok áldozatai emlékének. Ez már sorrendben a második tüntetés az utóbbi két hétben. Hétfőn d. u. és kedden reggel meglehetősen gyéren falragaszok jelentek meg, amelyek felszólitották a magyar anyákat, lányokat és feleségeket, hogy kedden 11 órakor vonuljanak a Hősök-terére és helyezzenek csokrot a névtelen hős sirjára. A férfiakat felszólitották, hogy ne vegyenek részt a menetben, sőt meg se jelenjenek az utcán a provokáció elkerülése végett. A néma tüntetés célja a kisméretü gépirásos és kézzel irt cédulák szerint a következő: Tiltakozzatok az ellen, hogy elesett szeretteiteket ellenforradalmároknak bélyegzik, hogy a magyar forradalmat fasisztának nevezik. A nők első csoportjai különböző irányokból fél 11 körül érkeztek az óriási Hősök-terére. Csendben haladtak, nemzeti és fekete zászlókkal, kettős, vagy hármas sorokban. Fiatalok és idősebbek voltak, nagyobbára szerényen öltözöttek, kendővel a fejükön. Sokuknak még kezében volt az élelmiszerszatyor, mindannyian virágcsokrokat és koszorukat vittek. A mai Magyar Szó bpi jelentését igy folytatja: A tér bejáratainál nagyobb számu szovjet páncélautó helyezkedett el. Néhány kocsi elzárta az utat a Magyar Ifjuság Utja felől. Ezekből a kocsikból lövésre kész, fegyvert szorongató katonák és tisztek szálltak le és kezdték visszaszoritani az asszonyokat. A tömeg egyre nagyobb lett, s nem oszlott szét, hanem irányt változtatott és a Mücsarnokot megkerülve hátulról próbálta megközeliteni a névtelen hős sirját. Ekkor közvetlenül a sir elé állt egy páncélkocsi. Az asszonyok hangosan tiltakoztak, egyesek a szovjet katonák lába elé dobálták a koszorukat. /Folytatás a következő oldalon/ Valaki énekelni kezdte a magyar himnuszt, és a tömeg felkapta a dalt. 11 óra után még egyre érkeztek az asszonyok különböző csoportjsi [csoportjai]. Már több ezren voltak. A férfiak távolabb, az uttesten álltak. A kikövezett téren néhány diplomáciai autó haladt át. Ekkor érkezett oda Münich [Münnich] Ferenc, a fegyveres erők minisztere két szovjet tábornokkal. Nagyobb számu magyar rendőr is tiszt is látható volt. Délelőtt féltizenkettő körül a szovjet katonák valószinüleg valamilyen ujabb utasitás alapján kezdték átengedni a sir felé az asszonyok menetét. Később pedig elvonultak a tér közepéről. Az asszonyok csaknem 2 és fél órán át vonultak a siremlék előtt, elhelyezték a siron a virágcsokrokat, s a himnuszt énekelve távoztak. Egyesek a zászlókat is ott hagyták. Az idő borus és ködös volt. Néhány mellettem álló magyar tisztnek a szemét könnyek boritották a szemét. Nagyobb incidens többé nem is volt. - Irja a Magyar Szó. Kavarodás támadt egy pillanatra, amikor egy szovjet katona, nem tudom miért, elvezetett egy asszonyt a távolabb álló gépkocsi felé. Sok nő utánafutott, és a letartóztatottat visszahuzta a sorba. Többen azt kiabálták a szemmel láthatóan zavarodott katonáknak, hogy menjenek haza. Az asszonyok kisebb csoportjai érkeztek a délutáni órákban is, amikor a névtelen hős sirját már teljesen befedték a virágok. A siremlék négy sarkán egy egy rendőr állt vigyázállásban. A gyertyák lassan csonkig égtek, és egy papirlapról az eső lemosta a feliratot: A magyar anyák hőseiknek. - Nem tudni ki szervezte a tüntetést, annyi bizonyos, hogy ma bárki a Nagypárti kommunistáktól Horthy hiveiig és a fasisztákig megindithat egy ilyen akciót, ha okt. 23 emlékére hivatkozik és kegyeletet kiván az elesett felkelők iránt, s eközben több mint bizonyos, hogy résztvevők szorosabb értelemben nem tartoznak egyik politikai csoporthoz sem. Ezek a tüntetések, az egyik például teljesen kiüritette Bpest utcáit, mégpedig fényes nappal, egy egész nép lelkiállapotának kifejezői. Olyan légkörben zajlanak le, amikor a hasznos vagy haszontalan voltuknak politikai méricskélése nem játszik különösebb szerepet, mert mindent elfeled a megszállás kinos és erőteljes va lósága [valósága]. A Népakarat, a szakszervezetek sajtószerve ma reggel megemlékezett a néma tüntetésre felszólitó röpiratokról, s maga is a forradalom rágalmazása ellen nyilatkozott, de elitélte ezt a mai felvonulást, mert nem alkalmas eszköz a népfelkelés tragikus áldozatainak emlékének ápolására. Az asszonyok akikkel beszéltem azt mondták, kötelességüknek tartották résztvenni a felvonulásban. A bpesti utcák lelkülete telve van feszültséggel. A veszélyekkel vemhes lelkiállapot igen lényeges eleme a mai magyar problémának. - Irja a Magyar Szó. Hirek. Jelentés az ENSZ közgyülés magyarországi vitájáról.- A bpi rádió jelentése szerint a magyar kormány elrendelte az okt. 23-a után alakitott forradalmi bizottságok feloszlatását.- (A szöveg forrása: Szabad Európa Rádió, Hungarian Monitoring, 042. kötet, 1417–1420. oldal) ID: 21570